Smaragdvilág
Csütörtök, 2024-03-28, 13:25
Belépési neved: Mugli | Csoport "Muglik" | RSS
Főoldal | Mrs.Lupin and Mrs.Piton - Kék vér (6. fejezet) | Profilom | Kilépés




Térkép

Kategóriák
Hírek [48]
Frissítések [25]
Fordítások [98]
Fordítások barátoknak [178]
Csak barátok részére elérhető tartalommal.

Bagoly

Lumos

Online összesen: 2
Vendégek: 2
Felhasználók: 0


Zsupszkulcs




6. fejezet

 

 

A nyár hátralévő napjai lassan és unalmasan teltek. A kastélyban még mindig csak hárman voltak: Harry, Piton és az Andrásnak nevezett illető, aki valami fakultatív tantárgyat fog tanítani. No meg persze a házimanók. Még Frics sem volt itt és a többi tanár is a Roxfort expresszel érkezik majd meg. Sosem lehet tudni, hogy Voldemort mit tervez és a minisztérium ugyan Dumbledore rendelkezésére bocsátott egy auror különítményt, de az óvatosság sosem árt.

Harry már nagyon izgult, hiszen végre viszont látja a barátait, és végre felköltözhet a Griffendél-toronyba. Igazán nem volt oka Pitonra panaszkodni, főleg mióta megjött az állítólagos barátja, de azért Piton mégiscsak… Piton. A házimanók szépen feldíszítették a nagytermet, és finom vacsorát főztek, kora délután pedig megérkezett az igazgató.

Harry tűkön ült estig, majd végre eljött a várva várt pillanat. Piton szólt neki, hogy lemehet a Nagyterembe, mert a Roxfort expressz már befutott az állomásra és a diákok úton vannak az iskola felé. A helyére ment tehát a hosszú faasztal mellett és leste a Nagyterem bejárati ajtaját. Egyedül volt, teljesen egyedül a Nagyteremben – ilyen még sosem volt azelőtt. Körbe nézett és a szívét egy pillanatra olyan hatalmasnak érezte, hogy a bordái szinte összeszorították.

A diákok szállingózni kezdtek, ahogy a konflisok megérkeztek. Páran megbámulták, egy hatodéves évfolyamtársa Ernie Macmillan odaintett neki, ő pedig széles mosollyal vissza. Majd – Harry gyomra bukfencet vetett örömében – Hermione, Ron, Neville és Ginny közeledett felé. Sután felállt, majd a következő pillanatban valaki olyan erővel csapódott a mellkasához, hogy majd fel dőlt tőle és a vállán érezte Hermione könnyáztatta arcát. Aztán csatlakozott hozzájuk Ginny is és Neville, majd végül Ron is. Sokáig álltak így összeölelkezve. Mikor végre kiszabadult barátai öleléséből és körbenézett, már majdnem megtelt a Nagyterem.

– Harry, annyira örülök, hogy jól vagy! De ugye, tényleg jól vagy? – kérdezte a könnyeit nyelve Hermione.

– Nagyon aggódtunk érted, haver! – Ron barátságosan hátba veregette Harryt. – Mesélj, milyen a cucc? Tényleg elveszti tőle az ember az eszét? – kérdezte.

– Ez nem vicces, Ron. Teljesen más leszel, eladnád a legjobb barátodat is. Szörnyű volt… – tört ki Harry, de aztán vissza fogta magát, hiszen Ron nyilván nem akart rosszat. Csak hülye, mint mindig, és ez már nagyon hiányzott Harrynek. – Az egész iskola tudja, hogy mi volt velem? – kérdezte Hermionétól fojtott hangon.

– Nem, dehogy, Dumbledore csak nekünk mondta el, meg Mr. és Mrs. Weasley-nek. Bár a vonaton sokan találgatták, hogy merre járhatsz. Azt hitték, Tudodkinél vagy, mert elrabolt. Meg olyat is mondtak, hogy téged külön auror kommandó hoz majd az iskolába. – A négy fiatal erre nevetésben tört ki. Ekkor felállt Dumbledore és a teremben egy perc alatt néma csend lett.

– Üdvözlök minden kedves felsőbb évest! Kezdődjön a beosztási ceremónia!

McGalagony behozta a háromlábú széket, és az ócska Teszlek Süveget, majd megkezdődött az elsősök beosztása. Idén kevesen voltak és mind nagyon ijedt. A süveg elénekelte a szokásos évnyitó dalát, majd szépen sorjában minden kicsi fejére felkerült az ócska sapka.

– Eduard Alphadorph – Hugrabug!

– Daniel Doogwood – Griffendél!

– Alex Alvyny – Mardekár!

– Liane Leander! – Hugrabug!

– Nikki Nicholson – Hollóhát!

Mikor vége lett és az összes elsőst beosztották, Dumbledore ismét felállt, de csak jó étvágyat kívánt minden diáknak és tanárnak, majd visszaült és mély beszélgetésbe kezdett McGalagonnyal. Harrynek már rendesen volt étvágya, mert szerencsére Piton segítségével sikerült teljesen leszoknia.

– Éf meféjj! – kezdte tele szájjal, Ron, de Hermione rá mordult, hogy ne beszéljen tele szájjal.

Harry közben a tanári asztal felé sandított és a szíve ismét hatalmasat dobbant. Hagrid mellett Remus Lupin ült, igaz soványan és sápadtan, de láthatóan jókedvűen. Hagrid észre vette Harryt és odaintett, majd könyökével megbökte Lupint, aki szintén odaintett egy széles mosoly kíséretében (miután megtörölte az arcát, mert Hagrid „bökdösése” következtében beleesett a tányérjába).

– Nem is mondtátok, hogy Lupin is itt lesz!

– Pedig de! Megint ő lesz az SVK tanárunk! Képzeld, apa mesélte, hogy Dumbledore összeveszett érte a miniszterrel is! Piton biztos tiszta ideg! – hadarta Ron.

Harry a Piton felé nézett, de furcsa módon a bájitaltan tanár nem mogorván bámult Lupin irányába, hanem elmélyülten beszélgetett a mellette ülő Andrással. Egyáltalán nem tűnt dühösnek vagy mogorvának. A vacsorát követően ismét az igazgató emelkedett szóra.

– Kedves első évesek, kedves felsőbb évesek! Idén ismét új sötét varázslatok kivédése tanárt kaptunk, bár az idősebbek emlékezhetnek még rá! Az új tanár, Remus Lupin! – A diákok fülsüketítő tapsától egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta: – Valamint hadd mutassam be Andrew Spherestud-ot! Ő fogja tanítani hatodévtől a mágus jogot! Továbbá figyelmeztetnék minden tanulót, hogy az iskola mellett lévő erdő tiltott terület. Köszönöm a figyelmet! Nem is rabolnám tovább az időtöket. Jó éjszakát! – fejezte be Dumbledore és egy intéssel útjára engedte a diáksereget. A gyerekek zajongva igyekeztek ki a Nagyterem szűk ajtaján.

– Hollóhát, ide! – hallatszott valahonnan.

– Elsősök, utánam! – kiáltotta Hermione is.

Azután elindultak fel a Griffendél toronyba. Mikor este végre az ágyukban feküdtek, Harry úgy érezte, hogy most végleg haza ért. Mély álomba merült és hetek óta először nem, álmodott rosszat.

 

***

 

Másnap reggeli közben megkapták az órarendjüket. Mivel Harry „gyengélkedett” és egyszerűen nem volt hajlandó kézbe venni az RBF értesítőjét, így ő nem tudta, miből hogy sikerült, de McGalagony segített neki összerakni az új tanrendet. Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy nem járhat Bájitaltanra, mivel „csak” várakozáson felüli eredményt kapott. Ami hozzá képest igen nagy teljesítmény. De Sötét varázslatok kivédésére, átváltozástanra, bűbájtanra, gyógynövénytanra járhatott. McGalagony megígérte ugyan, hogy beszél Piton professzorral, de Harry nem fűzött túl sok reményt hozzá. És nem is ragaszkodott különösebben a mogorva, kampós orrú döghöz. Letett arról is, hogy auror legyen. Végeredményben talán nem a végzettségén fog múlni a sorsa, Voldemorttal ígyis-úgyis megküzd.

Viszont Hermione járhatott Bájitaltanra is. Kicsit elszontyolodott ugyan, mert nem sok kedve volt egyedül járni Piton órájára. A véletlen sietett a segítségére, ugyanis a tavalyi RBF-en rajta kívül csak Ernie Mcmillannak sikerült kiválót szereznie bájitaltanból és az igazgató ráparancsolt Pitonra, hogy vegyen még fel a csoportjába olyanokat is, akik várakozáson felülit kaptak. Így a csoportlétszám 13-ra emelkedett. Így már Ron és Harry is járhatott. Továbbá kérdéses volt még a mágusjog, de Spherestud professzor minden érdeklődőt szívesen látott. Hermione természetesen feliratkozott. Ront nem érdekelte a dolog és Harry is csak lanyhán érdeklődött, ám ő Hermione unszolására mégis jelentkezett az órára. Sosem lehet tudni – alapon.

– De nem a MAJOM miatt – jelentette ki Harry ellentmondást nem tűrő hangon.

Az első órájuk rögtön Pitonnal volt, úgyhogy lemondóan megindultak a pince felé. Felsorakoztak a bájitaltan terem ajtaja előtt és várták az undok dög tanár megérkezését. Pitont, mikor meglátta a hatodéves csoportját, legszívesebben visszafeküdt volna aludni. Nem elég, hogy beleszólnak, kiket vegyen fel a haladó bájital kurzusba, tetejébe még a nyakába varrják Pottert is… megint csak Pottert (neki ugyanis csak Potter marad függetlenül attól, hogy Dumbledore mit mond!). Belökte a pince ajtót és betessékelte a társaságot.

– Az idei egy igen gyenge csoport lesz, de ennek ellenére elvárom mindenkitől, hogy maximális teljesítményt nyújtson. Habár pontosan tudom, hogy olyan képességekkel, mint ami egyeseknek a csoportomban van – itt jelentőségteljesen Harryre nézett –, még a legegyszerűbb főzeteket is nehéz lesz elkészíteni – gúnyosan elmosolyodott, majd megfordult és elkezdte felírni a táblára a bájital hozzávalóit.

Miközben írt, Ron eszelős fintort vágott és rávigyorgott Harryre.

– Már megint kezdi – súgta – a jó öreg Piton megint kezd bedurvulni…

– Mr. Weasley, ha volna szíves, és inkább rám figyelne az órámon, azt nagyon megköszönném. Hihetetlenül izgalmas kalandjait inkább majd a szünetben ossza meg Potterrel, de ne most. Húsz pont a Griffendéltől!

Most, hogy túl voltak az első pontlevonáson, csend lett a teremben és mindenki a táblára meredt. A fájdalomcsökkentő főzetet tanulták. Ez egy eléggé bonyolult bájital. Hermione nemsokára már szaporán szeletelte a gyűrűsféreg darabjait a főzethez, mikor Ron még mindig a harmadik bekezdésnél tartott. Az óra végére csak Hermione üstjében kavargott sötétszürke folyadék – amilyennek a recept alapján lennie kell –, a többieké vagy fekete ragacs vagy világos poshadt szagú lötty volt. Piton fitymálóan körbe nézett, majd égnek emelte a szemeit és inkább elhadarta a házi feladatot. Két tekercses házi dolgozat a földigiliszta főzetekhez való felhasználásáról. Miután kiszabadultak, Ronnak még arra sem volt ideje, hogy mérgelődjön a temérdek házi feladaton, máris rohanniuk kellett bűbájtanra.

Este Harry Ron és Hermione holtfáradtan vonszolták fel magukat a tornyukba. Rengeteg házit kaptak már az első napon is. Piton gilisztás dolgozatához Flitwick hozzá tette a maga sötétítő bűbájos esszéjét és Bimba professzornak is kellett egy értekezés a vérszívó növények mágikus tulajdonságairól.

 

***

 

Másnap végre Lupin professzorral is volt órájuk. Előre örültek, hogy végre újra beszélhetnek a kedvenc tanárukkal. Reggelinél azonban érdekes esemény történt. Mikor mindenki elfoglalta helyét Dumbledore felállt, hogy bejelentést tegyen.

– Kedves diákok és tanárok! Örömmel jelentem be, hogy testületünk egy új taggal bővül, igaz ő nem tanár. Fogadjátok sok szeretettel Madame Pomfrey kisegítőjét, az új nővérkét!

Az igazgató a Nagyterem ajtaja felé mutatott, ahol megjelent egy alacsony, fekete hajú, kedves arcú fiatal lány. Szerényen megállt, majd széles mosollyal megindult a tanári asztal felé. A diákok lelkesen megtapsolták. Mikor oda ért, kezet rázott az igazgatóval és a tantestület többi tagjával (kivéve Pitonnal, de ő nem tartózkodott a Nagyteremben, mert ezidőtájt épp űzötten bámult ki az ablakon. A bájital, amin dolgozott – a farkasölőfű főzet továbbfejlesztett változata – szépen rotyogott az üstjében, aztán minden átmenet nélkül felrobbant és beterítette a szobát és a professzort is. Így lemaradt az új ápolónő bemutatásáról). Az új ápolónőt egyébként Luclin Effloresco-nak hívták. Az apja Olasz származású volt, az édesanyja pedig spanyol. Innen örökölte Miss Effloresco a fekete haját és fekete szemeit. Madame Pomfrey vette még a nyáron maga mellé gyakornoknak és az igazgató megígérte, hogy ősztől tovább maradhat az iskolában.

– Szerintem nagyon csinos. És igenis fiatal még! – háborgott Ron, mikor Hermione kifejtette, hogy szerinte az új ápolónő csak férjet vadászni jött az iskolába.

Ronnak persze azonnal megtetszett a fiatal nő és nem volt ezzel egyedül. Lassan baktattak az SVK terem felé. Odaérve a termet nyitva, Lupint pedig az asztalánál találták. Bár még nem hangzott el a csengőszó mégis beültek a terembe és várakozón meredtek Lupinra. Amaz nemsokára odajött hozzájuk és elmerültek a nyár történéseiben.

– Megijedtünk, mikor eltűntél. Senki nem tudta merre keressen, Piton pedig nem jelentkezett. Csak abban reménykedhettünk, hogy valahol a közeledben van – mesélte Remus a nyarat, ahogy ő látta. – Aztán jött a hír, hogy előkerültél, igaz eléggé… rossz állapotban, de éltél és ez a fő. És utána Dumbledore megkeresett ezzel az ajánlattal. Bevallom, kicsit félek a fenyegető levelektől… – mosolyodott el a tanár.

– Azt úgysem hagyjuk, professzor úr! – felelte Harry. Nagyon boldog volt, hogy ha már Sirius nem lehet, legalább Remus Lupin a közelében van. Olyan otthonos érzés volt.

Beszállingóztak a többiek is. A hatodik évben az volt a rémes, hogy minden órán együtt voltak a mardekárosokkal, igaz, a másik két házzal is. Most már összevont csoportok voltak, de több órájuk is volt egy-egy tantárgyból. Mikor mindenki elfoglalta a helyét, Lupin bele kezdett a mondókájába.

– Mint arról mindannyian értesültetek Voldemort, a rettegett Sötét Nagyúr két évvel ezelőtt visszatért. – Lupin megsemmisítő pillantást küldött a ciccegő Malfoy felé. – Miután ezt a minisztérium is elismerte, úgy vélem itt az ideje, hogy komolyabban foglalkozzunk a védekező varázslatokkal. Ha jól emlékszem Mordon pro… pontosabban a „csaló” Mordon megmutatta nektek az illegális átkokat. Nos, ebben az évben megpróbáljuk megtanulni, hogyan is lehet őket kivédeni. Pajzsokkal, átkokkal, rontásokkal. Fel kell, hogy készüljetek, mert Voldemort nem válogat az eszközökben, nekünk is mindent meg kell tennünk ellene. Nos… akkor kezdjük is egy egyszerű pajzsbűbájjal, mondjuk a Protegóval. Van közületek valaki, aki meg tudja csinálni?

A csoport majdnem fele jelentkezett, mindazok, akik tavaly részt vettek a DS edzéseken. Lupin elismerően bólintott, majd Harryhez fordult.

– Bemutatnád, hogy hogyan működik? Én most átkot szórok rád. Nyugi, csak valami gyengét, és te védd ki. Felkészültél?

Miután Harry bólintott, Lupin rászegezte a pálcáját és háromig számolt. A harmadikra kilőtte Harry felé a nevettető átkot, de Harry pajzsbűbája olyan jól sikerült, hogy megtántorodott és a tanári asztalba kellett kapaszkodnia, hogy el ne essen.

– Látom ez menni fog! – bólintott elégedetten. – Akkor vegyünk valami erősebbet. Ez egy olyan bűbáj ami, nos… hogy úgy mondjam... bár kétség kívül van erre jobb meghatározás is, védőfalat von aköré, aki megidézte. Ez lelassítja az ártásokat és átkokat, még a főbenjáró átkot is. De csak lelassítja, teljesen nem állítja meg, és nem védi ki. Arra minden esetre jó, hogy a védekező fel tudjon készülni. Ezt fogjuk megtanulni. Alkossatok párokat! – miután a diákok párba álltak, (Ron párja Neville lett, Harry pedig Hermionéval küzdött) a professzor bemutatta az átkot. Pálcáját az ellenfele felé szegezte és kimondta a varázsigét. – Campus Ageri! – Pálcájából sötétszínű felhő tört elő és körbe fonta, szinte teljesen el is nyelte az alakját. Miután megszüntette így szólt: – Gyakoroljátok most úgy, hogy egyikőtök megidézi a másik pedig valami ártást küld rá. De szigorúan csak lefegyverző bűbáj lehet az az átok! A pajzs akkor működik jól, hogyha aki megidézte, látja, ahogy az átok kívülről megpróbál áttörni. Mivel látható és meglehetősen lassú, könnyű kivédeni. Kezdjétek! – azzal leült az asztalához és hagyta a diákokat óra végéig gyakorolni.

Házi feladatként csokorba kellett gyűjteniük a védekező bűbájokat. Aki a legtöbbet írja az pontokat szerezhet a házának. Ezzel el is engedte a megfáradt diáksereget, ugyanis a pajzs megidézése rengeteg energiát emésztett fel. Óra végéig csak Harrynek sikerült egy tisztességes pajzsmezőt megidéznie, de még ez sem volt elég erős, ahhoz hogy a kívánt mértékig lelassítsa Hermione lefegyverző bűbáját. Harry minden esetre szerzett tizenöt pontot a házának a remek órai munkájáért.

Boldogan ballagott az üvegházba gyógynövénytanra. Csak az szegte kedvét egy kicsit, hogy óra után Malfoyt kellett hallgatnia, amint Lupint szidja. És még csak meg sem üthette, mert Piton épp a folyósón mászkált. Pont most! Pedig de szívesen behúzott volna annak az alattomos, sunyi kis görénynek. Gyűlölte Malfoyt, ahogy gyűlölte az összes nyomorult halálfalót. Még szerencse hogy ennek az aljadék féregnek az apja is börtönbe került tavaly nyáron. Ez amúgy meg is látszott az ifjú Malfoyon. Legalábbis kevésbé hangosan hangoztatta beteges nézeteit és csak a mardekáros haverjainak merte szidni a szerinte nem idevaló tanárokat, mint amilyen Lupin is volt.

Ezen a héten, pénteken tartották Pitonnal az első okklumencia órájukat. Erről Harry szerdán értesült, mégpedig magától a meglehetősen mogorva Pitontól. Nem volt sok kedve hozzá, főleg, hogy pénteken bájitaltan az utolsó órájuk.

– Nem lehet igaz, hogy Pitonnal kezdjük a hetet és vele is fejezzük be. Ez annyira… szívás – kesergett Ron csütörtök délután a könyvtárban ücsörögve. Pont a Pitonnak írandó férges dolgozaton rágódtak Harryvel. Hermione persze már megírta a sajátját. – Különben is, kinek az ötlete férgeket tenni egy főzetbe. Beteg állatság! – folytatta a vörös srác dühösen. – És Piton… semmit nem változott. Ugyan olyan idióta, mint volt eddig…

– Tényleg úgy gondolja, Mr. Weasley? – Egy fagyos hang csendül az asztal mellet. Ron elvörösödött, még jobban, mint eddig és felpillantott a paprikás bájital professzorra.

– Én… – kezdte, de Piton csendre intette. Úgy tűnt ezt most nem ússzák meg, mikor váratlanul felbukkant Piton mellett az új tanár, Spherestud és könyökénél fogva arrébb vonszolta dühös barátját.

– Hagyd őket, a kölykök már csak ilyenek. Dolgunk van még, különben is… – azzal szó szerint kivonszolta a könyvtárból Pitont, pedig Ron biztosra vette, hogy ezt pontlevonás és bünti meló nélkül nem ússza meg.

– Arc ez a Spherestud, vagy hogy hívják… Biztosra vettem, hogy Piton toporzékolni fog – vigyorgott.

– Aha – értett egyet barátjával Harry, aztán gyorsan befejezték a férges dolgozatot és eliszkoltak, nehogy Piton meggondolja magát és visszajöjjön.

 

***

 

Másnap volt az új tanárral az első órájuk. Ron nem vette föl, így csak kettesben indultak meg a negyedik emelet terembe. Egész sokan felvették, sőt legnagyobb megrökönyödésükre maga Malfoy is.

– Tuti az apját akarja kihozni a börtönből – súgta Harry Hermionénak, aki felprüszkölt az elfojtott nevetéstől.

Nemsokára Spherestud is megjött és rövid bemutatkozás után jogi alapismeretekkel kezdte. Érdekes óra volt bár inkább elméleti. Hermione különösen élvezte. Egész délután erről az óráról és az új tanárról áradozott a két srácnak, kis híján sírba kergette őket ezzel.

Péntek révén az utolsó órájuk Pitonnal volt. Miután bejött és bevágta maga mögött az ajtót bekérte a dolgozatokat. Aztán vészjósló kaján vigyorral Ronra nézett és elkezdte felírni a hozzávalókat a táblára. Ron gerincén a hideg futkározott az elkövetkező óra miatt és nem is alaptalanul. Óra végéig huszonöt pontot vesztett miatta a háza. Az óra végét jelző csengőszó után a megviselt csoport megkönnyebbülve távozott a rémes óráról. Harrynek csak annyi ideje volt, hogy felvigye a cuccait a toronyba és már indult is vissza Piton hátborzongató dolgozószobájába. A háta közepére sem kívánta ezt az órát, irtózott még a gondolatától is hogy Piton megint bele másszon a gondolataiba, de nem volt választása. Igyekezett minél lassabban leérni a pincébe, mégis egyszer csak ott találta magát a professzor ajtaja előtt. Bátortalanul bekopogott, majd benyitott. Piton az asztalnál ült, ajka körül gúnyos félmosoly játszott. Egy mozdulattal hellyel kínálta Harryt, majd belefogott mondandójába.

– Potter, tudom a tavalyi próbálkozásunk kudarcba fulladt, mert egyrészt nem voltál hajlandó gyakorolni, pedig mondtam hogy fontos, másrészt az irántam érzett gyűlöleted miatt, mert az meg totálisan megbénította az agyadat. Csak arra tudtál gondolni, hogy meg akarlak támadni. Ez így nem fog menni. Valahogy meg kell, hogy értsd, hogy ez fontos. Fontos, hogy a Sötét Nagyurat kiiktasd az agyadból. Szóval… – Piton elhallgatott, majd halkan folytatta –, talán elölről kellene kezdenünk az egészet, elfelejtve a tavalyi rémes évet. – Várakozón Potterre meredt. Harry bátortalanul bólintott. Piton feláll, és így tett a fiú is. – Nos, a lényeg, hogy az agyadból megpróbáld száműzni a gondolataidat és az érzéseidet. Nem egyszerű feladat. Koncentrálj… és… háromig számolok, majd megpróbáljuk. Egy… Kettő… Három… Legilimens! – kiáltotta Piton és Harry agyát elborították az emlékek. Leginkább a rossz emlékek. Cedric halála, Ron dühös arca, amikor hiába próbálja meggyőzni őt, hogy nem ő dobta a nevét a Serlegbe…

A tanár hamar megszüntette az átkot és kétkedve Harryre nézett.

– Nos… azt gondolom, hogy ez épp annyira sikertelen és felesleges próbálkozás volt, mint tavaly. Azt hiszem pár hétig csak elméletet fogunk tanulni. Ülj le! Először próbálj érzelmileg semleges dolgokra gondolni. Amihez a legkevésbé fűtődnek személyes emlékek. Ezt gyakorold most… meg este, meg mindig, ha időd van. Potter, NAGYON FONTOS, hogy megtanuld! És most menj, dolgom van!

Harry kábán kitántorgott. Egyrészt rosszul volt attól, hogy Piton megint belenézett a fejébe, de másrészt pedig sokkal normálisabb volt, mint tavaly. Megpróbálta elmagyarázni… ilyet azelőtt nem csinált, csak elvárta, hogy Harry add Uramisten, de rögtön megcsinálja.

Feliszkolt a Griffendél-toronyba és beszámolt Ronnak és Hermionénak. És végre itt volt a hétvége is! Az első együtt töltött hétvégéjük, mikor még elég szép idő volt ahhoz, hogy kiüljenek a tópartra és eléggé év eleje, hogy ne tanulással töltsék. Kivittek egy pokrócot és leheveredtek a parton egy fa alá. Hermione természetesen ide is hozott könyvet, mégpedig Spherestud tanár úr könyvét a mágikus jogról. Egész délután beszélgettek a nyárról és a terveikről, hallgatták Hermione áradozását az új profról.

Este Harry maximálisan elégedetten feküdt az ágyba. Hajnalban a sebhelyébe nyilalló iszonyú fájdalomra riadt fel. A rémálmok újra visszatértek…

 

<<--    -->>



Invito

Fandomok

Szeptemberben jön!

Időnyerő
«  Március 2024  »
HKSzeCsPSzoV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Hoppanáló
Ahol még megtalálsz:
  • Merengő Fanfiction
  • Archive of Our Own
  • FanFiction
  • Candlekeep

  • Barátok:
  • Scripta
  • Erika apróságai
  • Nimphadora Oldala
  • StargateLives
  • Varázsskatulya

  • Más oldalak:
  • Transportus

  • Hozzászólások
    Jolinar01
    Szia!
    Kicsit gyors volt a vége de a denevéres beszólás is tetszett. Köszi s jó hogy volt lezárása. smile


    Smaragd
    Szia,
    ok, most már menni fog. Hiányzott egy jogosultsági beállítás.

    Jolinar01
    Szia!
    Nekem ez jelenik meg de semmi nem aktív. Bocs h.ennyire pancser vagyok smile Látom hogy valakinek sikerült letölteni de semmi mást nem látok.

    A történet eredeti, befejezett, letölthető verziója
    2023-08-31, 23:11
    Pdf-ben itt elérhető a történet eredetileg írt, befejezett verziója.
    12345
    Kategória: Smaragd: Lily titka | Hozzáadta:: Smaragd
    Megtekintések száma: 4 | Letöltések: 1 | Hozzászólások: 2 | Helyezés: 0.0/





    Smaragd © 2012 - 2024