Bizony, bizony... kb. 10 perc és 50 méter (meg egy több száz fős sor) választott már csak el minket attól, hogy megkezdjük 19 órakor az állatlesést, mikor a városligeti tó mellett üldögélve azt vettük észre, hogy a semmiből egy édes kis cica terem a műúton és kezd el játszani, miközben az ott bámészkodó tömeg a kacsaetetéssel van elfoglalva. Aztán egy nő a 2 gyerekével felállt a mögötte lévő padról és egy nagy papírzacskót összegyűrve igencsak gyanút keltő módon távozott. Nincs mit szépíteni, kihozták a kölyköt és otthagyták. Mi néhány percig tanakodtunk, köpni-nyelni se tudtunk döbbenetünkben. Sajnáltuk a cicót, de már meg volt a jegyünk és mellékesen mindkettőnknek igencsak népes állatsereglete van már otthon...
Mikor aztán Zafír - merthogy Smaragd tiszteletére ez lett a kis kandúrka becses neve - megindult a főút felé ahol száguldoztak az autók, nem volt mit tenni, gyorsan utánasiettünk, és felkaptuk. Igen ám, de ha már egyszer fogtuk, hogyan is tehettük volna vissza mi a földre kevesebb mint 10 perces élettartam reményében... Így hát megkezdődött a kálvária, miközben a tömegek lassan elkezdtek bearaszolni az állatkert kapuin, mi megrohamoztuk az ottani shopot, hogy megszerezzük a menhely számát. Az igencsak kelletlen alkalmazottak a kezünkbe nyomtak egy számot, amit persze aztán péntek este már senki se vett fel.
Ekkor beindult az ötletbörze, merthogy sorsára hagyni nem akartuk, hát eldöntöttem gyorsan, hogy hazaviszem, nálunk egyel több már nem oszt, nem szoroz. Felhívtunk állatkerti alkalmazottakat - na jó csak egyet, akit ismertem -, bebolyongtuk a környéket orvosi rendelőt keresve.Egyszóval minden követ megmozgattunk, hogy legyen hova letenni az egyre nyugtalanabb cicát, míg megnézzük azt, amiért jöttünk, aztán uzsgyi vele haza. De semmi... Egész elkeseredtünk, s egyre frusztráltabbakká váltunk a sötétedő ég alatt a velünk szembe jövők egyre csak érkező, hasztalan felkiáltásaitól: -Jaaaj, nééézd! CICAAA! De aranyos!!! - Sajnos nekem is van már kettő...
Végül Smaragd, ill. rajta keresztül a barátja hozta meg a nagy, de mindenképp megváltó áldozatot. Eljött kocsival a ligethez, hogy elvigye a cicát. Már csak a találkozási pontra kellett érnünk nekünk is. Szóval hadművelet beindult, csomagok táskából ki, cica táskába be. Cipzárt jól ráhúzni, és indulás a túlsó oldalra. Még az állatkertbe se voltunk, de a lábunk már lejártuk. Zafír úgy nyávogott végig, mintha kozmetikai kísérletekre vinnénk, és igencsak mi nézhettünk ki a parkban sétálók számára az állatkínzóknak. Smaragd pedig megkaphatná a pszihiáteri (vagy pszihológusi?) diplomát, mert egész úton távol tartott az idegrohamtól. De minden jó, ha a vége jó!
Zafír az éjszakát Smaragdéknál vendégeskedve töltötte, rászokott az alomra és rögtön beleszeretett az macskahordójukba. Mi fél 9 felére bejutottunk az állatkertbe, és nem is baj, hogy nem előbb, mert én éjfélre már kipurcantam, s csak a félelem tartott ébren a buszúton, hogy hogyan emészti meg a család a 6. macska hírét. A puhítást már akkor éjjel megkezdtem, s mire hazavittem másnap reggel a cicót a "Halálra gázolásnál még az is humánusabb, ha hétfőn elvisszük és elaltattatjuk"-tól eljutottunk oda, hogy Zafír maradhat, ha tiszteletben tartja idősebb kandúrunk felsőbbrendűségét és az megtűri. Merthogy megszerettük mind, szinte azonnal.
Szóval így történt, hogy meglett a TF első kabalaállata. Zafír egy 3 hónapos, alultáplált, sovány, néhány nyavalyától szenvedő, félvak szürke kis cirmos, akinek remélhetőleg - ha meg tudjuk akadályozni a fertőzést - nem kell kioperáltatni a szemgolyóját. Kedves, játékos és imád az ölünkbe felmászni, de ha nyávogni kezd... Kivágja a magas C-t. Az valami rettenet, hogy milyen éles hangja van! Férfi létére igazi szoprán!És legalább olyan akaratos mint az öcsém... "Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
Az üzenetet módosította: mzperx - Kedd, 2013-09-03, 22:42
Ah nem semmi történet, tényleg igazi kálváriát jártatok be szegény cicuskával Viszont mind a ketten kiérdemeltetek tőlem egy hatalmas giga méretű ölelést, mert nem hagytátok magára a cicát, IMÁDLAK TITEKET érte Az én kis cirmosom is egy icike picike pár hónapos nagyon alultáplált cica volt, mikor hozzám került. A doki szerint talán még egy-két napot bírd volna ki aztán éhen hal. De nálam jó helyen van és imádom a különbség csak annyi, hogy az én macsekjaim valahogy nem tanultak meg nyávogni Inkább csak tátognak időnként némi nyekergéssel vegyítve. Szóval MZ kérlek ölelgesd meg helyettem is Zafírt Igazán szerencsés egy macsek, hogy mondhatni a szemetek előtt rakták ki szegény párát, de biztos vagyok benne, hogy remek helyre került
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Megnyitható Édes egy kis macsek. A második képen olyan mint egy kis denevér A termetéhez képest szép nagyok a fülecskéi meg a tappancsa is. Mintha csak a saját cirmosomat látnám, mikor hozzánk került Raktatok le neki a földre egy paplant vagy máris elfoglalta valakinek az ágyát? Tüneményes cicus, de szívesen magamhoz ölelgetném
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Hát változó, napközben ha itthon vagyunk, az én vagy az öcsém szobájába dekkol (kivéve, ha vmelyik régi cicánk már befoglalta, mert még nem lehet a fertőzésveszély miatt összeengedni őket, míg kontrolra nem vittük), egyébként az emeleti fürdőszobába van a lakosztálya, kapott egy tágas bélelt dobozt, meg szőnyeget. "Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
Ah fürdőszoba mint lakosztály,erre még nem gondoltam Tehát a te cicáid is szeretnek a szobában tengődni és elfoglalni az ágyat? Nálunk sehol nincsenek az ajtók becsukva soha mert mindig máshol akarnak aludni és ha éppen zárva van az ajtó akkor addig kapirgálják amíg be nem engedik őket Jelen pillanatban az egyik az ablakpárkányomon van kinyúlva a másik meg az ágyam alatt tengődik Nálunk csak az almos táljuk van a fürdőbe rakva
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Hát muszáj egyelőre karanténoznunk a kis mitugrászt, bár a többiek szívesen vannak a kertbe, szunyálni azért bejárnak. "Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
De bizony, öcsi bejött h kiöntse a lelki világát, aztán a két fiú egymásra talált az ágyamon. Most épp az egyik szekrény alól futkos a másik alá. "Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"