Smaragdvilág
Péntek, 2024-04-26, 06:22
Belépési neved: Mugli | Csoport "Muglik" | RSS
Főoldal | Fórum | Profilom | Kilépés


[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
  • Oldal 1 / 1
  • 1
A fórum moderátora: mzperx, evelyn  
Fórum » Játékok » Dobj egy képet! » Roxforti karácsony (Írj történetet a képhez.)
Roxforti karácsony
SmaragdDátum: Hétfő, 2014-12-22, 23:48 | Üzenet # 1
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
 
AmyDátum: Szerda, 2018-12-19, 16:19 | Üzenet # 2
Közlegény
Csoport: Barátok
Üzenetek: 39
Kitüntetések: 1
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Karácsony. A szeretet, a béke és a megértés ünnepe. Mindenki örül ennek, hiszen minden évben csak egyszer van karácsony, ami színével és illatával elbódítja az embert és felüdíti a lelket nem említve a temérdek ajándékot is. Sokan, sokféleképpen ünneplik. A mugliknál minden meghatározott sorrendeben van, maguk veszik a fát, díszítik fel és egyebek. A varázslóknál -és természetesen a Roxfortban- ez másként zajlik. Rubeus Hagrid a Roxfort kulcs és háztájőrzője fát hoz be a roxfort nagytermébe és azt felállítva a tanárok feldíszítik. Varázshó hullik a mennyezetről, ami nem éri el a földet így olyan hatást kelt, mintha esne a hó a nagyteremben.

Mikor a három jó barát belépett a nagyterembe megcsapta az orrukat a friss sütemény illata és a nagyterem díszítése is pompázatos volt. Mind a hárman elsősök lévén számukra hatalmas élmény volt így látni a nagytermet.

-Nézd milyen szépek a díszek- Mondat Hermione a griffednél kis eminense- Fitwik professzor igazán kitett magáért.

-Igen valóban szép, de a miénket nem múlja felül. Tudod mi elég sokan vagyunk nagy a család ilyenkor mindenki összegyűlik nálunk és anya finom süteményit esszük, a bátyáim meg sokat bohóckodnak anya nagy örömére. Nálunk ilyen a karácsony És nálatok? milyen szokott lenni?- Kérdezte Ron Weasley.

-Nálunk anya szokta sütni a süteményeket még én apával a fát díszítem a végén pedig együtt énekelünk karácsonyi dalokat és sokat beszélgetünk. -Monda Hermione.-És nálatok Harry? Milyen szokott lenni?

Harry Potter vagyis inkább Piton nem tudta mit válaszoljon erre a kérdésre. Tavaly karácsonykor fogadta őt örökbe Perselus Piton a roxfort bájitalmester és annak felesége Shally Sigmure - Piton a leendő sötét varázslatok kivédése tanárnő. Neki még új volt ez a helyzet hiszen, mikor tíz évesen elvitte Piton  a rokonaitól nem tudta milyen a karácsony. Az a mogorva ember elvitte őt egy nagy házba, ahol egy gyönyörű fiatal nő fogadta őket, akit Harry azonnal a szívébe zárt. Ahogy múltak a hetek, hónapok és megismerte Harry a Pitonokat -Perselus anyját és testvéreit- nem tudott nem örülni a helyzetének. Nehéz volt megszoknia, de örült neki. Az első "apa" és "anya" -azon az ominózus estén hangzott el mikor, örökbefogadták-  a szülei nagy örömére, hiszen Harryt kezdettől fogva a fiúknak tekintik.

- A karácsony nálunk inkább a családról szól. Anya a konyhában tevékenykedik még apa "megküzd" a díszek felrakásával- Harry elmosolyodott az emlékre, amint apja egy girland bogozása közben nem éppen a karácsonyhoz illő szavakat mond el szidva a girlad fel és lenmenő ágát és azt is aki feltalálta. Ilyenkor az anyja mindig elnéző mosollyal figyeli férje küszködését, de azért játékosan megfedi az elhangzott szavakért. - miután kisegítettem apát és  én is csatlakoztam  a fa diszétéséhez, anya addigra elkészült a vacsorával és a sütivel. Ilyenkor várjuk hogy megérkezzen Elien mama és Marcus bácsi Katrin nénivel és Belle unokahúgommal , Agnes néni Peter bácsival és David unokaöcsémmel . Utána a felnőttek leülnek beszélgetni és mi, gyerekek játszunk  -általában robbanos snapszlit- a kanapé előtt, és akkor remélhetőleg megkapom életem legjobb ajándékát.

- Haj, de szép! Én is szeretnék ilyen családot- mondta Ron.- Nem gondoltam, hogy Pitonban van egy szikrányi emberi érzelem is, főleg így... karácsonykor.

- Mindig is megvolt benne ez, csak nem engedi sokaknak hogy lássák. Anya és én vagyunk az egyetlenek, akik tudják milyen igazából.- Mondta Harry.

Ekkor bevonult a tanári kar is a nagyterembe egy boldog karácsonyi vacsora elfogyasztására. Mindenki ott volt még Harry szülei is anyja az apja jobbján ült és Harry  tudta, hogy az anyja, mindig fogja az apja kezét az asztal alatt, hogy ne feszengjen annyira. Sosem szerette az ilyen nyilvános étkezéseket, de nem tehetett mást az apja, meg kellett jelennie a nagyteremben kötelezően,ugyanúgy az anyjának is. Az igazgató szokásos beszéde után megjelentek az asztalon a finomságok. Mindenki elkezdett enni mikor, kis idő múlva  a beállt zsongásban egy hatalmas kiáltás szelte ketté a termet, mely a tanári asztal felől jött.

- MICSODA????? De.... Dehát... Te...ugye csak viccelsz?!- A férfi, akitől a hang származott Perselus Piton volt.
- Biztosíthatlak szerelmem, hogy nem viccelek. Ismét apa leszel. Hát nem is örülsz?- Kérdezte Shally ártatlan kék szemeit férje fekete szemeibe fúrva. Perselus pár évvel ezelőtt a leghevesebben tiltakozott volna, hogy gyerekük legyen, de mikor Harry belecsöppent az életükbe ez megváltozott és most egy új kis jövevénnyel bővül a család. Elmosolyodott, amivel  nagyon sokakat meglepett, majd ezt felelte:

- De, nagyon örülök neki kedvesem! Csak attól félek, hogy nem lesz egy perc nyugtom sem. Két gyerek te jóságos Merlin! - Majd grimaszolva az arcába temette a kezét, amiért a feleségétől kapott egy játékos legyintést a karjára és mellesleg a Shally száját átívelő széles mosoly sem volt elenyésző a férje reakciójára.

- Hallottad ezt! A mi rettegett professzorunk apa lesz! Ki hitte volna?- mondta Ron.

De Harry nem törődött a megrökönyödésekkel, amit anyja kijelentése tett. Nem mondta el, de titokban egy kis testvérről álmodott és ez volt számára a legjobb ajándék amit csak kaphatott. A roxfortban nem is lehetett volna jobb a karácsony. Majd szüleire nézett az asztal felé és szélesen elmosolyodott.


-

Az üzenetet módosította: Amy - Szerda, 2018-12-19, 16:59
 
Fórum » Játékok » Dobj egy képet! » Roxforti karácsony (Írj történetet a képhez.)
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Keresés:
Új válasz
Név:
Üzenet:
Biztonsági kód:


Smaragd © 2012 - 2024