| Smaragd | Dátum: Vasárnap, 2016-06-05, 19:52 | Üzenet # 1 |
 Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| 
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Vasárnap, 2016-06-05, 19:52 | Üzenet # 2 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| 1. fejezet
A fiú felült az ágyában. Szétnézett a sötét szobában, miközben zihálva vette a levegőt. Nem tudta, hogy kiáltott-e álmában, de a többiek békés szuszogását hallgatva úgy gondolta, hogy valószínűleg nem.
Megint ugyanaz a rémálom gyötörte, amit már napok óta ismerősként üdvözölt, mióta a házvezetője megkérdezte, hogy ki marad a Roxfortban karácsonyra. Harry fázósan húzta össze magán a takarót, nyirkos bőrét a hálószoba hűvöse hűtötte, és ő megrázkódott a hidegtől. A meggyújtott gyertya lángja arany színben ragyogott. Maga köré tekerte a takaróját, miközben óvatosan felkelt az átizzadt ágyból és kiült az ablakpárkányra. Hátát a falnak támasztotta, lábait felhúzta, miközben kitekintett az ablakon. Odakint a hold fénye visszatükröződött a havon, mely ragyogott, mint a gyémánt. Szerette a havat, de otthon nem sok része volt benne.
Otthon – összerázkódott a szavakra, és gondolatai visszatértek az őt napok óta gyötrő kérdéshez. Nem tudta, hogy mit tegyen.
Szerette a Roxfortot, sokkal inkább otthonának érezte, mint a nagynénje házát. Ott sosem volt igazi karácsonya, és nem is vágyott vissza, de… Az a „de” könyörtelenül ott lebegett. Minden olyan jól alakult, kiszabadult Dudley zsarnokoskodása alól, itt voltak barátai és senki nem húzódott el félve tőle, mert rettegett az unokatestvére haragjától. Megismerte, hogy mi a barátság, milyen, hogy valaki azért kedveli, aki. Vágyódva tekintett ki a hóba.
Nem akarta elveszíteni újdonsült barátait, de rettegett, hogy mi lesz, ha kiderült róla az igazság. Hogy fognak rá nézni? Mit fognak szólni?
Senkinek nem beszélt Dursleyékről, se arról, hogy mennyre utál velük lakni. Ron és Hermione áradoztak az otthoni karácsonyokról, a sosem ismert szülői szeretetről, amiben részük volt, és Harry tudta, nem akarja, hogy sajnálják őt azért, mert nem tudja milyen egy igazi család.
Nyugtalanul moccant meg az ablakban, és újra kitekintett a havas tájra. Mozgásra lett figyelmes.
A parkon át egy sötét alak közeledett a kastély felé. Néha megállt, majd folytatta útját. Harry nem most látta először, de szinte már régi ismerősként üdvözölte. A torony magasan volt, lent a hóban gyalogló alak pedig kicsinek tűnt. Egy apró kis fekete folt a nagy fehérség közepén.
***
Perselus Piton megkapaszkodott a keze ügyébe eső fában. Fekete tekintete végigsuhant a parkon és felmérte a távolságot a kastélyig. A hó szikrázott a lába alatt, és csak az oldalára szorított tenyere alól kicsöpögő vörös vére törte meg az egybefüggő fehérséget. Száját keserű fintorra húzta – ez az este nem alakult valami jól. Tekintete megakadt a Griffendél-torony fényes ablakán, és újra eszébe jutott, hogy szólni kéne Minervának, hogy nézzen a diákjai körmére. A kastély komoran és sötéten magasodott fölé, csak abban az ablakban pislákolt egy gyertya fénye. Fogait összeszorította, majd ellökte magát a támasztékul szolgáló fától.
Az út sokkal tovább tartott, mint gondolta. Tudta, hogy nagy a vérvesztesége, de a zsebében vész esetére tartott bájitalos fiolák már üresen zörögtek. Teste megremegett, de ő már nem érzett fájdalmat. Tudata kapaszkodott az ébrenlétbe, de elméjének sötét sarkában, már ugrásra készen lapult az önkívület. Érezte, hogy sokkban van, de elszántan tartott a kastély felé. Lépése bizonytalanná vált, újra megkapaszkodott egy közeli fában.
***
Harry az alakot figyelte, és érezte, hogy valami nincs rendben. A máskor oly határozott léptek tétovák és bizonytalanok voltak, majd mikor az alak megtántorodott és újra megkapaszkodott egy közeli fában, elhatározásra jutott.
Hangtalanul leugrott az ablakpárkányról, belebújt a cipőibe és magára vette a kinti talárját. Felkapta a pálcáját és kilépett a hálóterem ajtaján. Elsuttogott egy lumost, leosont a lépcsőn, majd kilépett a portrén.
A Roxfort folyosója sötét volt és hideg, megborzongott, és egy kicsit el is bizonytalanodott, már nem tartotta olyan jó ötletnek, hogy kimenjen a főkapuhoz. De ez mégsem olyan, mintha Tiltott rengetegbe akarna kiszökni, nem? Csak megnézi, hogy minden rendben van-e? – győzködte magát.
***
A bájitaltan tanár szeme előtt sötét karikák táncoltak, és a park forogni kezdett körülötte. A kapu még mindig elérhetetlenül messze volt. Már bánta, hogy nem küldte előre a patrónusát, most meg már nem biztos, hogy képes rá. Talárja zsebéből elővette a pálcáját, és minden erejét összeszedve megidézte a patrónusát. Pálcája végéből először csak egy vékony kis csík szállt ki, majd nagy megkönnyebbülésére megjelent holló alakú patrónusa. Egy gondolattal előreküldte a gyengélkedőre, majd megkönnyebbülten csuklott össze.
***
Harry már az előtérben járt, mikor az ajtón átrobbant egy madár alakú szellemalak és sebesen elhúzott a gyengélkedő felé. Egy pillanatra megdöbbent, még sosem látott patrónust, de Hermione lelkes beszámolójára visszaemlékezve, csak arra tudott gondolni, hogy most volt szerencséje egyhez. Tudta, hogy a madár segítségért ment, de nem hátrált meg, ha már eljött idáig.
Nekifeszülve kinyitotta a nagykaput és kilépett az érintetlen fehérségbe. Lába alatt ropogott a frissen leesett hó, ő pedig elszántan megindult a sötét kupac felé.
Szabadon folytatható, míg készül a folytatás 
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Amy | Dátum: Péntek, 2016-07-22, 23:07 | Üzenet # 3 |
 Közlegény
Csoport: Barátok
Üzenetek: 39
Kitüntetések: 1
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Amint elérte a kupacot megdöbbent egy férfi feküdt a hóban az oldalán körülötte beborította a vére a friss havat vörössé változtatva azt, arcát Harry nem látta mivel azt egy csukja fedte. Arra gondolt, hogy szólnia kéne valakinek az idegenről, de a kíváncsiságának nem tudott parancsolni így a csukját lehajtotta a férfi arcáról. Arcán meglepettség árnyéka suhant át, amit felváltott az aggodalom a hóban ugyanis a gyűlölt bájitalmestere Perselus Piton feküdt. Nem tudta mit tegyen hirtelen de a tettre vágyás vagy az adrenalin ki tudja Harryt arra ösztönözte, hogy a férfi nyakához érintse a kezét az újjai alatt, ha gyengén is de enyhe lüktetést érzet. tehát a professzor még életben van.
-Mr. Potter, Harry mit keres idekint? - Kérdezte a helyszínre érkező Machgalagony és Dumledoore.
-Semmit-válaszolta Harry zavartan-csak megnéztem életben van-e.
-Azzonnal be kell vinnünk Albus, halálra fog fagyni- Mondta Minerva, de Harry válaszát figyelmen kívül hagyta, csak szúros szemmel nézett rá.
-Rendben Minerva! Vigyük! Kérlek Harry tarts velünk bizotsan ágyfagytál már- Mondta az igazgató és egy lebegtető bűbáj kíséretében, mellyel a professzort felemelték bevonultak a kastélyba mindnanyian.Hozzáadva (2016-07-23, 00:07)
---------------------------------------------
A kastélyba beérvén a gyengélkedő felé vették az útjukat, hamar oda kellett érniük hiszen Perselus ideje fogy egyre több vért veszít, így az a rövid utat a négyes futva tette meg. A gyengélkedőn egy ágyra fektették a beteget, Harry az ágy mellett állt és figyelte a két felnőttet.
-Minerva azonnal szóljon Poppynak, hogy szükségünk van rá. Siessen- Mondta Albus- Minerva, Kérlek!- Ismételte meg a kérést az igazgató, mivel az idős igazgatóhelyettes az ágyon fekvő alakot nézte. Kapcsolva elsietett a Javasasszonyért. Mikor a nehéz ajtó becsukódott Minerva mögött az igazgató kifújta az eddig benntartott levegőt, majd Harryhez fordult.
-Harry, fiam, téged is meg kell vizsgálnia Poppynak, nehogy te is megbetegedj.
-
|
| |
| |
