| Smaragd | Dátum: Vasárnap, 2016-06-05, 19:55 | Üzenet # 1 |
 Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
|
– Nem! Nem akarok odamenni! – visította Dudley. Harry elfojtott egy kárörvendő vigyort és igyekezett az érdektelenség látszatát kelteni. Nagybátyja és nagynénje elfeledkezett róla, hogy ő is a szobában tartózkodik, de tudta, hogy elég egy eltévedt kósza pillantás a részükről, és ha észreveszik, akkor jaj neki, pláne, ha még azt is látják, hogy jól is szórakozik.
Napok óta volt valami a levegőben, nevelői sokszor félrehúzódva sutyorogtak, és dühös pillantásokat vetettek rá, ha meglátták. És ma végre kiderült, hogy mi volt mindennek az oka.
A történések ebéd után csúcsosodtak ki, mikor is bejelentették, hogy az idei karácsonyt kénytelenek Petunia néni szülői házában tölteni, mert végre akad egy komoly vevő, aki az oly régóta meghirdetett házat csak a karácsonyi szünetben tudja megtekinteni.
Harry éppen nekiállt a vacsora romjainak eltakarításához, és reménykedett, hogy Dudley tányérján maradt szalonnadarabkát észrevétlenül a szájába tudja csempészni, mikor a felháborodott visítástól majdnem kicsúszott a kezéből a tányér.
– Nem akarok ott karácsonyozni! Áthívtam Piert is játszani az ajándékaimmal – toppantott is hozzá dühösen Dudley.
– Jaj, kicsi Dudley-Mudley-em – igyekezett csillapítani Petunia néni kicsiny csemetéjét. – Majd játszol vele, mikor hazaérkeztünk.
– Nem, nem akarok egy házban karácsonyozni vele! Megígértétek, hogy ő nem lesz ott! – mutatott Harryre remegő ujjakkal.
Vernon bácsi azonnal a jelzett irányba kapta a fejét, és szeme gonoszan összeszűkült, mikor észrevette Harryt.
– Mit állsz ott te kölyök? – kérdezte, miközben fenyegetően megindult felé. – Jól szórakozol? Élvezed, hogy ez is miattad van?
Harry rémülten igyekezett hátrálni, de egy lépés után a háta nekiütközött a konyhapultnak.
– Én… én cs…csak mosogattam – nyögte ki kiszáradt torokkal, és már átkozta magát, hogy az első hangos szóra miért nem tűnt el a gardrób béli vackában.
– Nem mosogattál te, hanem kárörvendően szórakoztál! Élvezed, hogy szegény Dudleynak veled egy emeleten kell majd töltenie a karácsonyt.
– Én nem tudok semmiről! – tiltakozott Harry, teljesen feleslegesen.
– De bizony hogy tudsz! Mindig ott hallgatózol valamelyik szoba sarkában!
– Nem… én nem… – mentegetőzött, miközben kétségbeesett tekintette a menekülési útvonalat kereste, és megakadt Dudley mosolygó arcán. Unokaöccse átölelte Petunia néni derekát, aki vigasztalón magához húzta csemetéjét, miközben megnyugtatóan simogatta annak remegő vállait. Dudley belefúrta arcát anyja ölébe, hogy elfojtsa feltörni készülő nevetését, de vállai árulkodóan megrázkódtak.
– Ne sírj, kicsi Dudly. Anya kárpótlásul vesz majd neked egy szép ajándékot.
– Kettőt! – vágta rá a fiú.
Harry a látottakon annyira megdöbben,hogy el is felejtette, hogy micsoda veszélynek van kitéve. Egy fájdalmasan csattanó pofon térítette magához, és ösztönösen égő arcához kapta a kezét.
– Kis hazug, de majd én kiverem belőled a megátalkodott véredet! – fenyegetőzött Vernon bácsi és újabb pofonra lendült a keze. A kéz lesújtott és Harry nekivágódott a konyhaszekrénynek. Érezte, hogy beveri a fejét a szekrényajtó fogantyújába, és hogy az ütés égő helyén, meleg folyadék talál utat magának a padló felé. Le sem kellett néznie, hogy tudja, a vére ismét vörösre festi a konyha padlóját.
Vernon bácsi, mintha csak erre várt volna, elégedetten fordult el tőle.
– Takaríts fel magad után, és tíz percen belül indulásra készen legyél! Sajnos téged is magunkkal kell vinnünk, mert Mrs. Figg nem ér rá vigyázni rád. Hogy neki is pont most kellett elutaznia!
Szóval ezét volt ez az egész, futott át Harry agyán, miközben a konyhapultba kapaszkodva sikerült felállnia. Nem tudta, hogy melyiket sajnálja jobban, nélkülöznie kell a bolond macskás nő társaságát, vagy életében először elhagyhatja a Privet Drive-ot. Úgy döntött, hogy igen is jól fogja érezni magát, ebből a kényszerű utazásból, akár még valami jó is kisülhet a számára.
Szabadon folytatható!
|
| |
| |
