Ez a történet annyira megtetszett, mint hosszú idő óta semmi, így úgy éreztem, hogy érdemes a fordításra. Sosem szoktam filmes ficeket olvasni, de az itt megteremtett, és kölcsönvett világ magával ragadott. Örök hála érte jane_x80-nak!
Tartalom: Owen Grady mindig is tudott bánni az állatokkal. Egyfajta tehetsége volt, mely a családban öröklődött. Tehetsége volt, mint a nagyapjának.
A Masrani Global raptorok képzésére toborozta őt. Olyan érdekes és új ötlettel álltak elő, melyet csak egy elmebeteg vagy egy örült szeretne kipróbálni. De Owen nem volt elmebeteg, sem örült. Tudta, hogy képes rá, bár a nagyapja mindig is figyelmeztette őt: ne kerülj túl közel. Ne kötődj. De túl késő volt, mert a hibát már elkövette.
Óh, ebben a történetben sok minden nincs kifejtve. Többek között az sem, hogy honnan tudta a bagoly, hogy Harry Piton fia, és hogy honnan szedte a cetliket, hisz nem tud olvasni (vagy igen?). Ez csak egy kis "valaminek" szánódott, és az olvasó képzeletére bíztam ezeket az "apró" kis hiányosságokat. Örülök, hogy tetszett az akkori stílusom. Sajnos ma már se időm, se türelmem bármit is írni. Néha egy-egy mondatot hozzábiggyesztek valamelyik befejezetlen történetemhez, de az utóbbi időben már ez sem jellemző. Na, majd egyszer... Köszönöm, hogy véleményezted.
Olvasható a 
