| Smaragd | Dátum: Vasárnap, 2012-12-23, 12:23 | Üzenet # 1 |
 Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Cím: Titok a sárkányfióka körül
Kulcs: Norbert, Hagrid sárkányfiókája
Figyelmeztetések: nincs
Szereplők: Hagrid, Harry Potter, Perselus Piton, Norbert
Kategória: Severitus
Hagrid serényen oltogatta szakállát, amit Norbert rendszeresen felgyújtott- persze nem szándékosan. Tüsszentett a kicsike és akkor történt a baleset, de már jó sokadszorra. Hagrid nem tudott haragudni a bébisárkányra, túlságosan szerette ahhoz.
Épp furulyázott Norbertnek az udvaron, mikor egy árnyék húzódott felé. Fölkapta a fejét és mogorva tekintettel Perselus Piton állt elötte.
- Mégis mit furulyázik ennek dögnek? - kérdezte éllel Piton.
- Szereti ha furulyázok neki! - védekezett a vadőr és felállt. Piton kénytelen volt fölnézni rá, hiszen vagy egy méterrel magasabb most nála.
- Akkor se kéne úgy pátyolgatnia ezt a szörnyet, mintha a gyereke lenne. Vagy talán mégis az? - kérdezte jól kihallható gúnnyal. Norbert megérezte a veszélyt és dühösen elkezdett fújni a bájitalmesterre, felizzította annak a köpenyét. Piton ijedten csapkodni kezdte magát, míg kialudt a láng magja.
- Ezt még megkeserüli! - sziszegte a félóriásra. Hagrid bocsánatkérő pillantást vetett a dühös sértettre és az ölébe vette a sárkányfiókát.
- Megijesztette a hangjával, professzor úr, Norbert biztos nem szándékosan tette! - szabadkozott Hagrid, miközben erősen gesztikulált kezével, nyomatékot adva ezzel szavának.
- Egy szót se többet! - csattant Piton hangja. - Az igazgató úr várja önt, meg kell beszélniük ennek a kis féregnek a sorsát! - mondta tagoltan, mélyen Norbert szemébe nézve. Aztán egy széles, gúnyos vigyorral az arcán, felegyenesedett, vetett egy megsemmisítő pillantást Hagridra, sarkon fordult és elment. Hagrid leült és bámulta professzor egyre messzebb kerülő hátát. Először jókedvűen belegondolt hogy Pitontól már hányszor hallotta ezt a két, fenyegető szót, miszerint: „Ezt megkeserülöd!“. De aztán abba is belegondolt, hogy a végén mindig neki lett igaza. Mert sokan megkeserülték. Nagyon félti Norbertet, hiszen még csak az előbb bújt ki a tojásából! Mégis mit akar tőle Piton és Dumbledore? - kérdezte magától mérgesen.
A sziklák mögül egy ismerős alak tűnt fel. Mire odaért Hagridhoz, szeme megtelt aggodalommal. Mit sem hallott abból, amit a felnőttek beszéltek, csak jót mosolygott azon a jeleneten, mikor Piton köpenye felizzott. Abban a pillanatban úgy érezte inkább lebukik, de nem tartja magában a kitörő nevetést, mert megfullad. De végülis úrrá tudott lenni rajta, és akkor ha már nem lepleződött le, akkor odamegy a szomorú, és most nagyon öregnek tűnő vadőrhöz.
- Hagrid! - szólította, mert az úgy látszott, nem venné észre akkor sem ha fejbe ütné őt.
- Harry! - eszmélt fel rémülten a kábulatából Hagrid. - Nem szabadna itt lenned! Piton az előbb ment el... - mondta egyre halkulva, és egyre jobban visszaesve melankóliájába.
- Mégis mit mondott, Hagrid?! - kérdezte rémülten a fiatal. Nem tetszett neki neki Hagrid viselkedése. Norbert előbújt, a vadőr mögül és befészkelte magát annak az ölébe, mire az zokogásba tört ki. Harry nagyon meglepődött, már-már kicsúszott a száján hogy ez mégis mi, de nem tette, két okból kifolyólag: egyrészt mert ő is nagyon jól tudja a kérdésre a választ, másrészt mert nem hiányzik a vadőrnek, hogy még ezt magyarázza. Inkább egy értelmesebb kérdést tett fel:
- Honnan van ez a sárkányfióka?
Hagrid könnyes szemekkel felnézett rá. Harry úgy vélte, hogy ki se lát a könnyei mögül.
- Kártyán nyertem még tojás korában. Nálam kelt ki, igaz Norbert? - kérdezte lágyan a lénytől, mintha az értené, hogy mit mond.
- Norbert? - na ezen már végképp meglepődött Harry. Ezt már nem tudta magában tartani.
- Igen! Miért ne kaphatna egy nevet? Norbertnek neveztem! - mondta szinte sértődötten és elkezdte cirógatni az említett sárkányfióka fejét. Az odasimult Hagrid hasához.
- De Dumbledore professzor beszélni akar velem, Norbertet illetően. Piton rémesen adta elő, mintha a sírba akarná küldeni őt Dumbledore.
- Ugyan, Piton mindig úgy beszél! - nyugtatta ezzel, a már könnyektől mentes Hagridot. - Dumbledore jószívű, nem bánthatja Norbertet - idegenkedve mondta ki a nevet, majd folytatta - Olyan kicsi, hogy nem lehet ártalmas. Esetleg Piton köpenyére... - tette hozzá boldogan, ezzel megnevettetve a vadőrt.
- Igazad lehet, de most már mennem kell. Te is menj vissza a kastélyba és Harry!
- Igen?
- Erről egy szót se senkinek és nagyon óvatos legyél! Ha rajtakapnak...
- Tudom, tudom! Akkor majd még találkozunk és ne aggódj! - mondta bízva szavában, hogy nem lesz semmi baj. Megfogatta, hogy megvédi azt a kis sárkányfiókát, még ha az apjával kell szembeszállnia.
A kastélyban Harry hiába kereste Pitont, nem találta őt. Biztosra vette, hogy az igazgatóiban van és előadja Dumbledore-nak, hogy Norbert milyen egy szörnyű lény... Pedig be kell vallani, hogy így kicsinek nagyon aranyos és ártalmatlan. Persze nem mindenre ártalmatlan...- Jutott eszébe Piton köpenye. Nem tudott mást tenni - várt. Várta, hogy történjen valami, várta hogy beszélhessen Pitonnal. Hagriddal, Dumbledore-ral és elmehessen megnézni, hogy van a kis Norbert. Történetesen persze ezt mind elkerülte. Semmit nem valósíthatott meg tervéből. Dumbledore és Piton nem fogadta őt, Hagridhoz meg már nem akart lemenni, mert besötétedett. Eldöntötte, hogy holnap kiderít mindent.
Ahogy kelt a nap, ő már indult Hagridhoz. Félúton meglátta, hogy ott van Piton, de csak ő, más tanár nem, ezért gondolkodás nélkül folytatta az útját és meg sem állt míg oda nem ért. Megállt Pitonnal szemközt.
- Mit keresel itt Harry? - kérdezte vádlóan.
- Mi történik itt, azt akarom most azonnal megtudni! - követelődzött a fiú
- Mi ez a nagy felháborodás? - kérdezte gúnnyal az apja.
- Mit akarsz csinálni Norberttel? - Harry dühe fokozódott.
- Eltüntetjük innen, méghozzá nagyon gyorsan - jelentette ki szenvtelenül a bájitalmester.
- Professzor úr, kérem, biztos meg lehet ezt oldani másképp is, nem akarom, hogy Norbertnek baja essen, hisz még olyan kicsi! Védtelen! - siratta kis lényét Hagrid.
- Nem gondolta, hogy majd maga felneveli, ugye Hagrid? - gúnyolódott Piton.
- De igen! Képes lennék rá!! - harciaskodott Hagrid.
- Miért kell elmennie a sárkányfiókának és hova akarják küldeni? - csak most szállt be a vitába Harry. Azt gondolt hátha megtud a vitatkozásból valamit, de rájött, hogy nem vezet semmire.
- Ez a sárkány nem maradhat itt és kész!! - jelentette ki ellentmondást nem tűrően Piton. De természetesen Harry szembeszállt vele:
- Magyarázd meg! - követelte a fia.
- Nem tartozom neked semmiféle magyarázattal, mióta képzeled magad felsőbbrendűnek nálam? Én vagyok az apád, nem tartozom neked magyarázattal! Szó nélkül azt teszem, amit akarok és neked nem lehet semmi kifogásod ellene!
- De! - kezdte óvatosan Harry, de apja folytatta lelki uralmát gyereke felett.
- Semmi de! Most szépen föltolod a seggedet azon a dombon, észrevétlenül bemész a kastélyba és együtt reggelizel a többiekkel a kastélyban, különben én magam szabok ki neked kihágásért büntetőmunkát!! - sorolta a tényeket, alaposan megnyomva az utolsó pár szót. Harrynek szava nem lehetett ellene, engedelmeskednie kellett az apjának, különben az nemhogy teljesíti az ígéreteket, de meg is tetézi valamivel. Ebben olyan biztos volt, mint a halálban. Így fogta magát, sértődötten megfordult, és míg ment majdnem minden második lépésénél visszafordult, hogy lássa mi történik odalenn. De Piton addig nem csinált semmit míg fia teljesen el nem tűnt. Akkor elragadta farkánál fogva a Norbertet Hagridtól és rászegezte a pálcáját. Hagrid kérve, kérte hogy engedje el, de persze ez lehetetlen volt. A sárkánynak mennie kell, ez ugyanolyan tény minthogy a fia szembeszállt vele.
Elindultak. Piton kezében a sárkánnyal. A Tiltott Rengeteg egy kihalt és nagyon veszélyes szögletébe értek. Ott Piton letette a sárkányt és önmaga halkan eltűnt, Rengetegbe őt figyelő tekintetek elől, de kastélyban újabb gonosz tekinteteket kapott helyette.
Norbert sírását sok lény meghallotta. Jók is rosszak is, de egyet kiemelnék közülük: Grop. A jószívű Grop... Odament a sárkányhoz.
- Miért sírsz, te kis sárkányka? - kérdezte lágyan tőle, mintha az tudna válaszolni. Fölemelte hatalmas kezével és közelebbről is megnézte magának. Norbert szinte elveszett a tenyerében.
- Majd én vigyázok rád kicsi sárkány! - ahogy kimondta, el is kötelezte magát. Elvitte és vigyázott rá, míg sárkány meg nem nőtt annyira, hogy meg tudta magát védeni. De nem hagyta el Gropot, szerette a jelenlétét, szerette azt a monoton beszédét, amiből semmit nem értett, de jólesett a füleinek. Ma este a dörmögés mellett, felcsendült az az egykori furulyaszó, amit úgy szeretett hallgatni. Épphogy csak felderengett, nem emlékezett az egész dallamra. De azt a kis részletet megfogta és nem eresztette el...
|
| |
| |
