| Smaragd | Dátum: Vasárnap, 2012-12-23, 12:29 | Üzenet # 1 |
 Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Cím: Kettőnk titka
Kulcs: Hóborc
Figyelmeztetések: nincs
Szereplők: Perselus Piton, Harry Potter, Hóborc
Kategória: Severitus
Résnyire húzott szemekkel pásztázta az alatta elterülő, Nagyterembe vezető folyosót.
Igyekezett a lehető legcsendesebben mozogni – ebben az időben a kastély kihaltnak tűnt, de általában mindig ilyenkor tudta meg a legérdekesebb, olykor egészen szaftos titkokat a Roxfort lakóiról.
A jelek szerint most sem hiába várt.
Alig két órát lógott csak a plafonon, amikor sietős léptek éles koppanása verte fel a hajnali csendet. Jól ismert mindenkit, már az első két lépésből meg tudta állapítani, hogy a közeledő nem más, mint Albus Dumbledore.
Még el sem érte a folyosónak azt a pontját, ahol éppen alá kerülhetett volna, amikor a másik irányból ismét léptek vertek visszhangot a falakon.
Az érkező személye meglepte - na, vajon miért titokban találkozgatnak ezek? Simán megbeszélhetnének mindent valamelyikük irodájában, már csak a beosztásukat illetően is. De gyorsan elhessegette a gondolatait, mert azok ketten halk beszélgetésbe kezdtek - bosszantóan halkba.
Óvatosan, hogy még véletlenül se vegyék észre, megcélozta az oldalsó falat - méterről-méterre húzódott hozzájuk közelebb, egészen addig, amíg végre tisztán hallhatta a szavaikat.
Eleinte kikerekedett szemekkel figyelt - majd lassan kaján vigyorra húzódott a szája. Nem hiába szokott olykor hetekig várni az éjszakában, most is megkapta a napjait vidámabbá tevő híreket - nagy nap lesz a holnapi. Egészen biztos volt benne, hogy hosszú ideig lesz mivel szórakoztatnia magát.
Harry nyűgösen és kialvatlanul ébredt - a jelek szerint jóval korábban, mint a többiek. Ezért halkan, hogy ne keltsen fel feleslegesen senkit, kiment a fürdőbe - ha már fent van, akkor rendbeszedi magát, és lemegy reggelizni. Mi mást csinálhatna a toronyban hajnalok-hajnalán.
Éppen leült a Griffendél asztalához, amikor éles kacajt hallott a feje fölül.
Na, éppen csak Hóborc hiányzott - gondolta bosszúsan.
- Piti-Poti! Kidobott az ágyad? - kérdezte a szellem rettenetes röhögéssel fűszerezve.
- Húzzál innen Hóborc, mert hozzád vágom a tányéromat! - kiabált fel a plafonra Harry bosszúsan. Nem elég, hogy aludni nem tud, még enni sem hagyják.
- Piti-Poti! Értem én, hogy nyűgöske vagy, biztos én is az lennék, ha olyan mirci-morci apucim lenne, mint neked - folytatta a számára igen szórakoztató beszélgetést a szellem.
- Miről beszélsz? - kérdezett vissza Harry, de mire felnézett, a megbűvölt plafonon már nem volt senki.
Hóborc úgy tűnt el, mintha csak valami jelenés lett volna.
Direkt nem töltött több időt az ifjú Potter - vagy mégsem Potter -, társaságában. Ha azt akarja, hogy a szórakozása a lehető legtovább tartson, akkor lassan kell adagolnia az információkat. Ideje meglátogatnia a bájitalmestert.
Perselus a szokásos reggeli lendületével lépett ki a lakosztálya ajtaján. Azon ritka kivételek közé tartozott az éjszakája, amikor se rémálmok, se kínzó emlékek nem társultak mellé. Talán ez okozta a reggeli éhségét is - éppen ezért indult korábban, Úgy döntött, hogy az első bájitaltan órája előtt megreggelizik a Nagyteremben.
De alig tett a pince folyosóján két lépést, amikor meghallotta az idióta röhögést a plafonról.
Vetett néhány gyilkos pillantást Hóborcra, majd folytatta az útját.
- Piton, Piton mit kevertél? A reggelidbe mérget tettél? - énekelte biztonságos magasságban a szellem.
- Tűnés a folyosómról! Csak egyszer szólalj még meg, és biztos, hogy a Rengetegben végzed pókvacsoraként! - mordult rá a bájitalmester. Mindig is utálta ezeket a rusnya szellemeket, és bár ismert olyan átkokat, amivel be tudta volna fogni a szájukat - nem volt hajlandó időt és energiát pazarolni rájuk.
Hóborcnak elég volt ennyi - érezte, hogy sikerült előkészítenie a terepet a kellő mértékű robbanáshoz.
Harry befejezte a reggelit és kifelé indult a Nagyteremből - éppen akkor, amikor Perselus Piton belépett annak az ajtaján.
Hóborc úgy találta, hogy elérkezett az idő.
- Piton-Potter, Piti-Poti! Ízlett-e a reggeli? - kezdett bele a hirtelen rögtönzött énekébe. Közben majd belefulladt az idétlen röhögésbe.
A nem túl enyhe célozgatásra Harry is és Perselus is azonnal felkapták a fejüket.
- Fogd be a szád, mielőtt még én fognám be! - mordult rá fagyos és fenyegető hangon Piton.
- Harry Potter, Harry Piton! Vajon melyik lesz a finom? - énekelte tovább Hóborc. - Kicsi Poti, kicsi Piti, hogy fogja ezt elviselni? Apuci a mirci-morci, vajon, hogy fog magyarázni?
Harry és Perselus összenéztek, majd egy apró bólintás után egyszerre emelték a pálcájukat a szellemre. Szinte ugyanabban a pillanatban Hóborcot eltalálta a két pálcából kiröppenő sóbálvány átok - a szellem nagyot koppanva landolt a lábuk előtt a padlón.
- Vajon kitől tudta meg? - kérdezte Harry az apjától.
- Nem tudom, de van elképzelésem - felelte dühösen a professzor. - Menj vissza a toronyba. Én utánajárok a dolognak.
- Rendben, apa. Este elmondod majd, hogy mit tudtál meg?
- Persze, fiam!
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Szombat, 2017-08-05, 08:51 | Üzenet # 2 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| 
|
| |
| |
