| Smaragd | Dátum: Péntek, 2014-02-21, 19:50 | Üzenet # 1 |
 Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| 
|
| |
| |
| Amy | Dátum: Péntek, 2014-02-28, 16:40 | Üzenet # 2 |
 Közlegény
Csoport: Barátok
Üzenetek: 39
Kitüntetések: 1
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Havazott Roxmortsban. Ezt lehet olvasni minden cikkben, nem mintha ez nem fordult volna elő máskor is az évben, de ez az év más, más mindenki számára, hiszen karácsony előestéje van és ilyenkor minden emberben egy kicsit felüti a fejét a nyugalom, és a béke.
Ez a béke árad egy kis házból is itt a fonó soron, hiszen az itt élő ember is elmondhatja, hogy megtalálta azt , amire szüksége volt éveken keresztül.
Korábban, ez az ember, aki számos díjat és elismerést bezsebelt, de mogorva, cinikus, és pesszimista ember lévén senki nem ment a közelébe -leszámítva egy csillogó kék szemű varázslót, de ez egy másik történet - mindenki, aki csak tehette menekült éles nyelvétől és mogorvaságától. Ez az ember utálta a karácsonyt, - sokakban felmerül a kérdés szeretett valaha is? A válsz igen! De az nagyon régen volt - mindez megváltozott, köszönhető egy smaragdzöld szemű, fekete hajú kisfiúnak.
Annak idején Albus - A csillogó kék szemű varázsló - megkérte, vagyis inkább szelíden, kötelezte arra, hogy megtegyen egy olyan dolgot, amit soha nem is akart, történetesen, hogy látogassa meg "szent Pottert" a rokonainál és bármi van róla, jelentse számára.
Mikor rákérdezett, a válasz csak ennyi volt:
" Pusztán meg szeretnék győződni arról fiam, hogy minden rendben van e a gyermekkel, kötelességemnek érzem ezt betartani".
Így más választása nem lévén morogva ugyan, de elment a Private Dive- ra, hogy vigye a hírt Albusnak, miszerint a fiú makk egészséges és továbbra is olyan elkényeztettet, mint volt. Hatalmasabbat nem is tévedhetett volna.
A rokonok ,nem tudván a látogatásról úgy viselkedtek a gyerekkel, ahogy eddig is. Az ablakon benézve hihetetlen látvány fogadta, egy három éves gyerek szipogva kérleli azt a dagadt bálnát, hogy ne bántsa, mert nem akarta eltörni a néni kedvenc vázáját. Persze a könyörgése süket fülekre talált, és az a rohadék a kezében lévő szíjjal elverte a keservesen zokogó gyereket.
Itt ért véget a nézelődése, berontott a lakásba és a meglepett rokonokkal nem törődve, felkapta a gyereket és elvitte onnan. A roxfortba megérkezve közölte Albusszal, hogy a gyerek nála marad és később, ha a sors is úgy akarja örökbe fogadja. Az a szíjjas eset a mi mogorva emberünket keserves gyermekkorára emlékeztette. Megfogadta, hogy ezt a kis csöppséget senki nem bánthatja soha többé, mert ha valaki meg meri tenni, azt kibelezi.
Ennek már két éve. Most Harry öt éves és elbűvölten nézi a nappaliban álló hatalmas karácsonyfát és azt a sok ajándékot, amit kapott. De legjobban azt a világoskék pizsamát szereti, amit az apukája adott neki.
- Harry, kisfiam ideje lefeküdni! - Hangzott a szelíd kérlelés a bájitalok mesterétől.
- De én még nem akarok, apu. különben is itt az a sok ajándék, mi lesz ha eltűnik reggelre? - Tette fel a kérdést ártatlan szemekkel Harry
Perselus nem tehetett róla, de elmosolyodott, ami szebbé tette karakteres arcát.
-Biztosíthatlak róla, hogy semmi nem fog eltűnni innen és holnap kibonthatod az összeset. - felelte. Alig várta, hogy Harry csillogó szemét lássa, amit kibontja élete első karácsonyi ajándékait. Mert neki ezek lesznek az elsők, hiszen azoktól a szemetektől semmit nem kapott egész életében.
Nagyot sóhajtva Harry belegyezett a dologba, de azt nem említette az apjának, hogy eset, mikor ő alszik kilopózik a fához és megnézi az ajándékait.
Így is történt, azt az aprócska tényt leszámítva, hogy az apja rájöhet mit akar. Ugyan is mikor Perselus bement a fia szobájába megnézni alszik e már és azt érintetlenül találta, kisebbfajta pánik tört ki rajta és elkezdte keresni a gyereket, mígnem a nappaliba érve egy alvó Harryt talált.
A kicsi arc olyan békés volt, olyan nyugodt, hogy nem volt szíve felébreszteni, ezért varázsolt oda egy kis pokrócot, hogy meg ne fázzon. Gondosan betakarta, megsimogatta az arcát ennek a gyereknek, akit úgy megszeretett, ahogy soha senkit. És akinek köszönhetően valóra vált az álma.
Mert nem gondolnánk, hogy az élet akkor nyújtja a legnagyobb csodát, amikor már lemondtunk róla, és az álmaink akkor válnak valóra, mikor nem számítunk rá. Ez az édes álom.
-
Az üzenetet módosította: Amy - Péntek, 2014-02-28, 21:36 |
| |
| |
| Erika | Dátum: Hétfő, 2014-03-03, 15:04 | Üzenet # 3 |
 Közlegény
Csoport: Barátok
Üzenetek: 114
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Perselus óvatosan megigazította a takarót a mélyen alvó Harryn. Szerencsére úgy tűnt, hogy nyugodtan alszik. Leült az ágy melletti fotelba, hogy kéznél legyen, ha ismét rémálmok kínoznák őt.
Két hónapja, hogy Dumbledore megbízásából a Privet Drive-ra ment ellenőrizni a fiút. Amikor meglátta az összevert és elhanyagolt gyereket egy percig sem gondolkozott, felkapta őt, majd elhagyta a házat. Míg Harryt Madame Pomfrey gondjaira bízta felment az igazgatói irodába, és beszámolt az igazgatónak a tapasztalatairól. Nem törődve az idős varázslóval kijelentette, hogy ő fogja felnevelni Lily fiát. Miután Harry elhagyhatta a gyengélkedőt beköltöztek egy kis házba Roxmortsban. Szépen lassan Harry megnyílt előtte, és mindent elmesélt neki, amit a rokonai tettek.
Perselus segített a fiúnak feldolgozni a traumát, de sajnos szinte minden éjjel rémálmok kínozták.Gondolataiból Harry mocorgása szakította ki.
– Kezdődik – gondolta elkeseredetten, miközben felkelt a fotelból, és az ágyhoz lépett. Harry az oldalára fordult, elmosolyodott, és ezzel a mosollyal az ajkán aludt tovább.
– Szép álmokat, fiam! – suttogta Perselus, majd csendesen kisétált a szobából.
A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.
>Carlos Ruiz Zafón
Az üzenetet módosította: Erika - Hétfő, 2014-03-03, 15:06 |
| |
| |
