|
|
Vallomás
|
|
| Smaragd | Dátum: Péntek, 2014-07-11, 15:32 | Üzenet # 1 |
 Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| 
|
| |
| |
| Erika | Dátum: Vasárnap, 2014-08-03, 19:14 | Üzenet # 2 |
 Közlegény
Csoport: Barátok
Üzenetek: 114
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Kedves Lily!
Sajnálom, hogy nem vigyáztam rád eléggé. Erősebben kellett volna próbálnom, és nem lehülyézni Pottert az első adandó alkalommal. Tudtad, hogy Te voltál az egyetlen jó dolog az életemben? Sajnálom, hogy tönkretettem a barátságunkat. Talán, ha akkor régen nem mondom ki azt a szót, minden másként alakult volna. Talán még most is élnél, és te nevelnéd fel a fiadat, nem egy ilyen mogorva, magába forduló ember, mint én. Tudod, hogy Harry napról-napra egyre jobban hasonlít rád? Minden alkalommal, amikor a szemébe nézek, téged látlak.
Esténként mesélek neki rólad, had tudja meg, milyen fantasztikus ember voltál, és mennyire szeretted őt. Megígérem neked Lily, hogy nagyon fogok vigyázni rá. Megpróbálok mindent megadni neki, amit neked és Potternek kellett volna. Nagyon hiányzol Lily, mind a kettőnknek!
Perselus
A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.
>Carlos Ruiz Zafón
Az üzenetet módosította: Erika - Vasárnap, 2014-08-03, 19:19 |
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Szerda, 2015-02-04, 14:30 | Üzenet # 3 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Mikor ezeket a sorokat írom, még nem tudom, hogy mi fog velem történni. Túl sok hibát követtem el, túl vak voltam és büszke, hogy belássam a tévedéseimet. Nem mondom, hogy mindet a te érdekedben tettem el, de neked is közöd volt hozzá. Talán elkezdem az elején…
Édesanyád és én barátok voltunk, a legjobbak… Mindketten egy környéken nőttünk fel, és mivel nem volt rajtunk kívül varázserővel rendelkező – barátok lettünk. Sokat meséltem neki a varázsvilágról, és már alig vártuk, hogy tizenegy évesen átlépjünk a Roxfort kapuján.
A dolgok ott kezdtek el elromlani, hogy külön házba kerültünk, ő griffendéles lett, és ez nem is volt baj. Az én hibán, nem kellett volna meggyőznöm a süveget, hogy a Mardekárban jobb helyem lesz. Tán, ha maradtam volna a Hollóhát mellet, akkor ki tudja…
A két ház ősi ellensége egymásnak, de ezt már te is tudod. Apád és én tűz és víz voltunk. Pont úgy, mint te és Draco – és mikor anyád megtetszett Potternek a dolgok elmérgesültek. Nem kívánom ecsetelni számodra az akkor történteket, hisz volt szerencséd látni a merengőmben az egyik esetet. Az volt az utolsó csepp a pohárban, mikor is végleg a rossz útra tértem. Rájöttem, hogy egyedül kevés vagyok néggyel szemben, ezért a könnyen kapható – és talán nem is igazán barátok – felé fordultam. Egy érdeklődési kör, egy cél. Te is sejted, hogy mi lett a vége, gondolom Albus elmondta. De nem is magyarázkodni akarok, csak értsd, hogy mi miért történt.
Mire beláttam a tévedésem, már késő volt. Igyekeztem a hibáimat jóvátenni, de Lily és James is meghalt, te pedig árva lettél. Albus elrejtett a mugliknál, én pedig túl gyáva voltam, hogy kiálljak érted. Dolgozott bennem az apád iránti harag, és ez erősebb volt, mint anyád iránti barátságom.
Voldemort könyörtelen úr, nem bocsájtja meg a hibákat, és én az utóbbi időben elég sokat hibáztam. Ma éjjel újra hívatni fog, egyedül jelenek meg nála, ahelyett, hogy téged is magammal vinnélek.
Most pont itt vagy előttem, a büntetőmunkádat töltöd, még csak nem is sejted, hogy milyen közel vagy a halálhoz. Csak egy intés a pálcámmal, és ártalmatlaníthatnálak, senkinek sem tűnne fel, mikor kivinnélek a kastélyból. De nem azért védtelek, hazudtam éveken keresztül, nem ezért kockáztattam az életem, hogy ezt megtegyem. Albus a megmondhatója, hogy néha nem volt könnyű, de még mindig itt vagy…
Mindjárt lejár az időd, és én elköszönök tőled, hidegen, tartózkodóan. Senki nem tudhatja, főleg nem te, hogy a kegyetlen bájitaltan tanárod nagyon is törődik veled. Had maradjon minden a régiben, így lesz a legjobb mindenkinek. Kívánom neked, hogy…
Nos, úgy érzem, hogy már ezt sem tehetem meg. A karomba sürgetően belemar a hívás, te feltekintesz.
- Vége a büntetőmunkának, Potter!
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| |
