|
|
II. Fórumsztori
|
|
| Smaragd | Dátum: Vasárnap, 2012-11-04, 23:18 | Üzenet # 41 |
 Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Tinn
Voldemort nem találta a helyét. Már hetek óta különös hiányérzet kínozza. Azt gondolta ha végre megszabadult attól a kis vacaktól, majd nyugta lesz és végre vissza tud térni a dolgaihoz, de a reményei szertefoszlottak már az első héten mikor a kölyköt elvitte magával Perselus.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Vasárnap, 2012-11-04, 23:18 | Üzenet # 42 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Már majdnem két napja voltak a Roxfortban, de az igazgató kíváncsiskodását mindig elintézte egy-két keresetlen szóval. Ma viszont Albus annyira határozottan nézett rá a reggelinél, hogy érezte nincs menekvés. Délutánra várták a nevesebbnél-nevesebb vendégeket, McGalagony nagyszabású megemlékezésére, és sejtette, hogy ennek az egyik pontja a "mi is történt valójában?" lesz.
Mióta visszatértek, alig mozdult ki a lakosztályából, és ebben Poppy is remek szövetségese volt, aki túlzott féltésében annyira legyengültnek állította be az igazgató előtt, hogy még Perselus is meglepődött rajta, hogy miért nincs a gyengélkedő egyik ágyához kötözve. Természetesen nem tiltakozott, sőt örült is, mert elhatározta, hogy a legkönnyebben ennek segítségével fog megszabadulni a számára kellemetlen kérdésektől.
Jól sejtette. Az ártatlan teára invitálás kihallgatássá módosult. Jelen volt a Mágiaügyi miniszter személyesem, és az auror parancsnok is. Elhúzta a száját. Albus minden tekintetben igyekszik levédeni magát.
- Gyere csak, Perselus! Gyere - intett az igazgató vidáman. - Remélem nem haragszol, hogy hívtam vendégeket is.
Még ha csak azok lennének! Arcán közömbösséggel foglalt helyet a miniszter és az auror között elhelyezett egyetlen üres széken, és az Albus által felkínált tea felé nyúlt.
- Köszönöm - mondta, majd belekortyolt.
A két vendég várakozásteli pillantással figyelte, és Perselus tudta, hogy most nagyot hibázott. Eldobta a csészét és ráförmedt az igazgatóra:
- Ez meg mi akart lenni? Meg akar mérgezni?
- Sajnálom, fiam - ingatta a fejét Albus. - A miniszter úr...
- Ne magyarázkodjon egy gyanúsítottnak! - pattant fel a helyéről pálcát rántva az aurorparancsnok. - Éppen most tagadta meg, hogy elfogyassza a Veritaserumot.
- Még szép, hogy megtagadtam! Meg akarnak ölni?
- Ezt most nem értem... - vágott a vitába a miniszter hangja.
- Persze, hogy nem értik, korlátolt barmok! Talán nem ártott volna tájékozódni előtte! - förmedt rájuk Piton, és az auror pálcájára ügyet sem vetve a kandalló elé lépett. - Poppy! - kiáltotta be, miután egy marék hop-port szórt a tűzbe. - Lennél olyan kedves átfáradni az igazgatóiba?
A javasasszony meglepetten konstatálta, hogy milyen illusztris társaságba is csöppent, miután kilépett a kandallóból, de Perselus nem várta meg, hogy kicsodálkozza magát.
- Lennél oly szíves felvilágosítani a jelen lévőket, hogy miket is itatsz velem?
- Nos, elsősorban ginzengteát és mákonykivonatot.
Az igazgató döbbenten foglalt helyet, ő már tudta, hogy Perselus miről beszél.
- Köszönöm - biccentett a javasasszony felé Perselus. - Majd, ha nem akarnak eltenni láb alól, beszélhetünk.
- Megtudhatnám én is, hogy miről van szó? - kérdezte Poppy.
- Nem akarta meginni a Veritaserumot! - lóbálta a pálcáját felháborodottan az aurorparancsnok.
- Téved - tette hozzá Perselus fagyosan. - Ittam belőle, különben honnan tudnám, hogy a teámba tették?
- Micsoda?! - kiáltott fel Poppy. - Miféle eljárás ez? Meg is ölhették volna! Albus, nagyot csalódtam benned! - vágta még oda Poppy az igazgatónak. - Azok után, hogy ez a fiú még mindig az előző sérüléséből lábadozik, amit nagyja részt neked köszönhet! Irány a gyengélkedő! - parancsolt rá a bájitalmesterre, majd maga előtt tolva a kandallóba terelte.
- Ki volt ez? - kérdezte a döbbent auror.
- A hölgy Madam Pomfrey, a javasasszonyunk - mondta az igazgató.
- Ah... - fanyalgott az auror. - Így már értem.
- Én viszont nem - jelentette ki a miniszter.
- A ginzeng, és a mákonykivonat együtt nagyon veszélyes kombináció, és a Veritaserum elég hozzá, hogy ez mérgező is legyen.
- Azt ne mondja, hogy nem fogunk tőle vallomást kapni! - háborodott fel az aurorparancsnok.
- Nos, ha csak nem megölni akarja... - tárta szét a kezét Albus.
- Azt semmiképpen sem - állt fel a miniszter. - Itt az idő visszatérni a régi jól bevált módszerhez. Értesítse Alastor Mordont - fordult a parancsnok felé. - A kényszerszabadságának vége!
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Vasárnap, 2012-11-04, 23:18 | Üzenet # 43 |
 Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Mélyen, a Malfoy kastély szívében a ház úrnője, Narcissa undorodva mászott be karmos lábú kádjába, hogy lemossa magáról az éjszaka szennyét. Gyűlölte a férjét teljes szívéből, gyűlölte már első találkozásuk után, mikor apja elérkezettnek tartotta az időt, hogy a tíz éves lánynak bemutassa a néhány évvel idősebb, jövendőbéli jegyesét, és valószínűleg gyűlölni fogja halála pillanatában is. Ha nem lenne az a gyerek, egyik romlott éjszakájuk gyümölcse, valószínűleg már rég öngyilkosságba menekült volna, mert Lucius napról-napra egyre elviselhetetlenebbé, arrogánsabbá és kegyetlenebbé vált, ahogyan ura kegyeiben egyre mélyebbre csúszott, arról nem is beszélve, hogy csak a kastély rejtett szobáinak falai tudnák megmondani, hányszor gyalázta meg a nászi ágyukat a Sötét Nagyúr rabnőivel.
A sors iróniája, hogy az egyetlen vágyódásának a célja, ami még maradt az életében, az egyetlen ok, amiért nem adta fel a küzdelmet még, ugyan az a sötét hajú, sötét szemű varázsló volt, aki férje romlásának fő okozója volt. A férfi hihetetlen hatást gyakorolt rá már első találkozásuk alkalmával is, karizmája azonnal magával ragadta úgy, ahogy azóta egyetlen férfi se fészkelte be magát elméjébe. Imponált neki a büszke, tekintélyt parancsoló megjelenése, a mindig céltudatos, határozott fellépései, a hűvös udvariassága és az az ellenállhatatlanul csábító, mély bariton hangja, melytől mindig kellemes borzongás fogta el. Narcissa már hónapok óta csak úgy volt képes eltölteni az éjszakákat Lucius mellett, hogy a titokzatos félvér varázslót képzelte a helyébe. Hiába - mosolyodott el a fejét rázva, ahogy lassan beleereszkedett a forróvízbe -, menthetetlenül beleszeretett Perselus Pitonba, és mindent el fog követni, hogy a lelkét melengető édes fantáziák valósággá váljanak, s ő egy reggel ne Lucius kihűlt helye mellett ébredjen új napra, hanem az erős és hatalmas sötét varázsló szenvedélyes ölelésében. Elvégre ő, Narcissa Black jóval többet érdemelt ennél, és anyja úgy nevelte, hogy amit akar, azt meg is szerezze magának. Ő pedig Piton szerelmét akarta.
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Vasárnap, 2012-11-04, 23:19 | Üzenet # 44 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Albus Dumbledore, miután vendégei távoztak gondterhelten felsóhajtott. Nem egészen így képzelte ő a történteket. Bizonyítani akarta a miniszternek és az aurorparancsnoknak, Perselus megbízhatóságát, de csak az ellenkezőjét sikerült. És ez még csak a legkissebb gond.
Belátta, hogy Poppynak igaza van, és már sajnálta, hogy kételkedett Perselusban. Bizonyára neki sem kellemes felidézni Minerva halálának körülményeit, ezért sem akart beszélni róla, ő meg aljas fondorlattal akarta szóra bírni!
Az igazgató határozottan felállt a székéből, és alakját nemsokára elnyelte a kandalló zöld lángja.
***
Perselus a sötét lakosztályában, a kandalló előtt üldögélt. Ölében, félig a mellkasára simulva Hadrian aludta békés, gyermeki álmát. Szórakozottan figyelte a lángokat, miközben önkéntelenül simogatta a kisfiú hátát. Volt a számára valami megnyugtató abban, hogy a fiú mellett nem kellett a gondolataira és a megnyilvánulásaira ügyelni, mellette az lehetett, aki. Talán ezért is szerette meg az utóbbi időben a kölyök társaságát.
A fiú valamilyen megmagyarázhatatlan módon ragaszkodni kezdett hozzá, és most is csak azért hagyta abba a sírást, mert vele lehetett.
Ebbe az idillikus csendbe vágódott be az igazgató a kandallón át.
Hadrian a hirtelen támadt zajra felriadt, és már sírásra görbült a szája, mikor Perselus csitítólag megveregette a hátát. A fiú apró kis kezeivel megmarkolta a bájitalmester talárját, és megnyugodva aludt vissza.
- Rosszkor jött - tekintett fel Perselus az igazgatóra.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Vasárnap, 2012-11-04, 23:19 | Üzenet # 45 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Perselus, édes fiam, én... Sajnálom, nem akartam megzavarni a kis Hadrian nyugalmát, de beszélnem kell veled. - Piton erre nagyot sóhajtott és fáradtan döntötte hátra a fejét a fotel támláján. Ennyit a csendes nyugalomról, valahogy legbékésebb pillanatait élete során mindig sikerült néhány idióta pojácának megmérgeznie.
- Most nem igazán van kedvem önnel beszélgetni, főként nem a ma történtekről.
- Tudom, tudom, Perselus, de efelett nem mehetünk el úgy, mintha mi se történt volna. Muszáj lehetővé tenned, hogy helyre hozzam a hibámat!
- Lily! - hívta magához a kis szomorú manólányt, aki azonnal megjelent a fotelje mellett. - Hozz teát és két csészét! És hozd Hadrian cumisüvegét is! - A kis manó mélyen meghajolt és nyomban el is tűnt, hogy eleget tegyen gazdája kívánságénak. - Mondja hát, amit feltétlenül mondania kell!
- Először is szeretném az elnézésedet kérni, amiért hagytam, hogy így sarokba szorítsanak ma téged, fiam. A minisztérium részéről nagyon nagy nyomás nehezedett rám, és én engedtem az ő befolyásuknak, nem tagadom azért, mert a magam kíváncsisága is igen nagy volt a történtekkel kapcsolatban. Ez részemről, mint munkaadódtól sem etikus, sem helyes nem volt, mint mentorod és barátod pedig ismételten szörnyű bizonyítványt állítottam ki magamról. - Piton teljes egykedvűséggel hallgatta a másikat, ám az utolsó mondatára felfordult még a gyomra is és alig bírta ki, hogy a másik torkának ne ugorjon. Még hogy mentor és barát, a saját fejében Dumbledore vajon tényleg ezen nemes szerepekben tetszeleg, mikor őróla van szó?
- Értem, uram. Remélhetőleg a jövőben nem kerül ismételten sor ehhez hasonló szituációra, így a megbánása valódiságát sem kell majd letesztelnünk. - Az öreg erre láthatóan összerezzent, de neki nem volt kedve a finomkodáshoz.
- Megérdemlem a kemény szavaidat, fiam, de pont azért is vagyok itt, hogy bizonyítsam a támogatásomat és figyelmeztesselek. A mai kudarc után a miniszter feladta a felénk mutatott eddigi türelmes hozzáállását, és visszahívta a szolgálatba Alastor Mordont, hogy kizárólagosan a te ügyeddel foglalkozzon. Ő fogja ezután a megfigyelésedet és a kihallgatásaidat lefolytatni. Hidd el, nagyon sajnálom.
- Ah, ő lesz hát az új nevelőtisztem... Nem érdekes - legyintett, mikor az igazgató zavarodottan nézett rá az ismeretlen kifejezés hallatán. Piton egyáltalán nem örült ennek az új fejleménynek. Mordon közismerten az egyik legelvakultabb és leggátlástalanabb tagja volt az aurortestületnek, az ő kezei közé kerülni felért egy rémálommal. Muszáj lesz összebeszélnie a Nagyúrral, hogy ezek után sokkal hitelesebbre tervezzék meg az akcióikat és a visszatéréseit, különben az a vadállat széttépi őt. Albus mintha csak a félelmeit olvasta volna, persze teljesen rossz értelmezés mellett, igyekezett rögtön megnyugtatni őt.
- Tudom, hogy ezek szörnyen aggasztó hírek, fiam. Magam is hallottam Alastor híréről, de tudnod kell, hogy ő igen közeli, jó barátom, aki sokat ad a szavamra. Bármi történjen is ezután, Perselus, ígérem, nem foglak magadra hagyni, hisz oly sokkal tartozunk már most is neked, fiam. Nem engedem, hogy bántódásod essen.
- Az megdöbbentő újdonság lenne, Albus, megdöbbentő újdonság.
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Vasárnap, 2012-11-04, 23:19 | Üzenet # 46 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Narcissa élvezettel simított végig karcsú alakján. Ma itt lesz ő is!
A hatalmas kovácsoltvas keretes, koboldok által készített kristályüveg tükör, ragyogó fényével szinte tündöklő mezőbe vonta fekete estélyis alakját. Mézszőke haját élesen kihangsúlyozta a földig érő elegáns, mély kivágású, lobogó selyem szoknyarészű ruha. Elégedetten pördült meg a tükör előtt, és tudta, hogy ma este az összes varázsló tekintetét magára fogja vonzani.
***
Perselus Piton fanyalogva húzta el a száját, mikor a Malfoy manótól átvette az elegáns, aranybetűs pergament. Számított ugyan a meghívásra, de csak remélni merte, hogy most kivételesen felmentést kap alóla.
Lucius Malfoy minden évben megrendezte ezt az estélyt, melyen részt vett a háttérben meghúzódva Voldemort is. Egy külön a számára készített, láthatatlanná tévő bűbájjal ellátott páholyból figyelte az összegyűlt vendégsereget, és a hívei által szorgalmasan leitatott boszorkányok és varázslók, néha bizony kifecsegtek értékes információkat is, főleg, ha az a pezsgő egy kis igazságszérummal is el volt látva.
- Lily! - kiáltotta. - Ma este estélyre vagyok hivatalos - mondta a megjelenő manónak. - Hadriant ma neked kell ellátnod, ami azt is jelenti, hogy ma nem változtatlak vissza.
Nem törődve Lily tiltakozásával, Perselus készülődni kezdett.
Nem fektetett különösebb hangsúlyt a dologra, mindössze annyi változás eszközölt, hogy egy szépen hímzett, elegáns talárt öltött magára. Indulás előtt még betért a laborjába és a felkapott egy üveggel a Nagyúr számára készített Veritaserumból.
Már az előcsarnok folyosóját szelte határozott léptekkel, mikor belebotlott a vadőrbe.
- Tyű, az áldóját! - kiáltotta lelkesen Hagrid. - Tán csak nem udvarolni megy, professzor?
- Ne beszélj sületlenségeket, Hagrid! - dörrent az óriásra. - Neked tán lenne kedved udvarolni az elmúlt hét eseményei után?
- Igaza van, professzor - komorodott el az óriás. - Még mindig meghatódom, ha eszembe jut szegény McGalagony professzor temetése - kapta elő hatalmas zsebkendőjét, és fújta ki az orrát égtelenül trombitálva.
Perslus megforgatta a szemeit, majd a kezeiben tartott fehér kesztyűvel megveregette Hagrid karját.
- Mennem kell, mert még elkések.
- Persze, professzor, menjen csak - hüppögte.
***
Narcissa szinte ujjongott belül, mikor felfedezte Pitont belépni a bálterembe. Mint az est háziasszonya méltóságteljesen lépdelt Lucius oldalán, és köszöntötte a sorra érkező vendégeket.
- Perselus - hallotta férje hangját. - Örülök, hogy el tudtál jönni, már azt hittem, hogy minden idődet leköti a gyereknevelés.
- Gyerek! - sikoltott szinte fel Narcissa, elfeledkezve magáról. Perselusnak gyereke van?! Ki az a boszorkány, aki megszerezte magának az ő választottját! Hadd kaparja ki a szemét!
- Na, de Cissy - szorította meg a karját durván Lucius. - Ügyelj magadra!
- Elnézést - erőltetett mosolyt az arcára. - Én csak meglepődtem.
- Nem történt semmi - zengte a mély bariton, és Narcissa szinte el is feledkezett a szorításáról.
- Nagyon örülünk, hogy eljöttél - zárta le a beszélgetést Luciust, és elhúzta Cissát a következő vendéghez.
Perselus egy pillanatra utánuk nézett, majd megindult Voldemort páholya felé.
- Nagyuram! - köszöntötte belépve, miközben mélyen meghajolt.
- Perselus, remélem minden rendben, sikerült az öreget megtévesztened?
- Csak félig, Nagyuram. Hiba volt McGalagony testét visszavinni, most kíváncsiak a halála körülményeire.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Vasárnap, 2012-11-04, 23:20 | Üzenet # 47 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Voldemort néhány pillanatig elmélyülten figyelte a fiatalember arcát, nem kerülte el figyelmét a varázsló zaklatottsága és a belőle áradó, szinte kézzelfogható feszültség.
- Jöjj, Perselus, ülj le ide mellém! - mondta, miközben egy csodás hegyikristályból faragott serlegbe töltött egy keveset a Malfoyok híres manóborából és átnyújtotta azt a másiknak. - Így ni. Pihenj egy kicsit, hűséges kígyóm, az este olyan szép, nem szükséges, hogy mások is észrevegyék rajtunk a nyugtalanságunkat. Nekik nem kell tudniuk, hogy baj van. Had szórakozzanak! - Piton igyekezett engedelmeskedni, és elméjében a felkavaró gondolatokat háttérbe szorítani a Nagyúr eme újabb kegynyilvánításával. Nem kerülte el figyelmét, hogy a fekete mágus a saját poharát adta át neki. Néhány percig csak az ünnepi forgatagot és a táncoló párokat figyelte, majd erőt gyűjtve megszólalt.
- Nagyúr, tegnap Dumbledore az irodájába hivatott teázni, de nem várt rám egyedül. Ott volt a miniszter és az auror parancsnokság vezetője. Titkon Veritaserumot tettek a teámba. Szerencsére időben felismertem és hívtam Poppyt...
- Poppy?
- A javasasszony, ő teljes mértékben a pártomon áll jelenleg. Rendesen kiosztott mindenkit a szobában, főleg az igazgatót, amiért veszélyeztette az életemet.
- Komolyan fontolóra kell vennünk, hogy mire mehetünk a jövőben a Madámmal, ígéretes erőforrásnak ígérkezik, ha rólad van szó.
- Ez nem minden, uram, a miniszter vissza akarja hívni Mordont a szolgálatba, hogy személyesen vegye kézbe az ügyemet.
- Mordon miatt nem kell aggódnod. A vén auror jelenleg a nevét se tudná dadogás nélkül kimondani. Azután a kis ízelítő után, amit tőled kapott, azt hiszem, bármit megtehetünk ezzel a rettenthetetlen férfival.
- Mégis, ha a minisztérium rájön, hogy hiányzik ő is. Ráadásul éppen most...
- Nyugalom, kedves kígyóm, már jó egy hete hiányzik a kedves Alastor, mégse tűnt fel eddig senkinek, ez igencsak biztató bizonyítványt állít ki róluk számunkra. Ne aggódj, Perselus, idővel a hasznunkra fordíthatjuk a helyzetet. Hisz te is itt vagy, meg ő is itt van. Néha az idióta griffendéleseket könnyebb meggyőzni az ostoba hősködéssel, mint az önfeláldozó jóakarattal. - A két fekete mágus értően egymásra nézett.
- Ah, itt a kedves Narcissa. Leányom, pompás partit rendeztél számunkra, mint mindig. Fogadd hálánk érte!
- Nagyúr - szólalt meg a nő kissé félénken. - Megtisztelnél azzal, hogy megnyitod velem az ünnepélyt?
- Örömmel tennék eleget a kérésednek, de azt hiszem van itt nálam alkalmasabb személy is erre a megtisztelő feladatra. Perselus, ne vonakodj tovább, kedves kígyóm, szórakoztasd a hölgyet! Nálatok méltóbb párt ezen az estén amúgy se találhatnék e termekben. Kezdődjön hát a tánc!
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Vasárnap, 2012-11-04, 23:20 | Üzenet # 48 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Narcissa repesett az örömtől, szíve hevesen dobogott, ahogy végre Perselus karjaiban érezhette magát. A bájitalmester finoman karolta át karcsú derekét, és gyengéden, de még is határozottan vezette a táncparketten. Nárcissával forgott a világ, ahogy kecsesen suhant partnere karjaiban, és a vendégsereg is elámulva figyelte a kettősüket. Az asszony szőkeségét remekül kiemelte, Piton méltóságteljes feketesége. Lucius, ha egy cseppet is szerette volna valaha a feleségét, most biztosan féltékenyen ugrott volna közéjük, de mivel erről szó sem volt, a táncot nem zavarta meg senki.
Miután a zene véget ért, Perselus visszakísérte a partnerét a férjéhez.
- Köszönöm a táncot - bókolt Cissának, majd Luciushoz fordult. - Köszönöm a meghívást, de nem maradhatok tovább, sajnos ma este még eleget kell tennem egyéb irányú kötelezettségeimnek is. - Észrevétlenül elköszönt a Nagyúrtól is, majd elhagyta a Malfoy kúriát. Ma este még valóban sok dolga lesz...
A Roxfortba visszaérkezvén, meggyőződött róla, hogy Hadrian békésen alszik az ágyában, majd magára zárta a laborja ajtaját. Egy meglehetősen bonyolult bájital megfőzésébe vágott bele, de ha siker koronázza az erőfeszítéseit az a jövőben sokszorosan meg fog térülni. Az idő szinte repült, ahogy megfeszített figyelemmel dolgozott, és mikor hajnalban elhagyta a laborját, egy ritkán látott elégedett vigyor koronázta a képét.
***
Lily manó éjszakája hosszú és tevékeny volt. Harry sehogy sem akart megnyugodni, miután Perselus távozott arra a bálra. Hiába igyekezett megvigasztalni, a fiú irtózott manóalakjától. Amikor volt egy kis szusszanásnyi ideje, akkor pedig a lakosztályt járta körbe, és minden lehetséges gyenge védelmi ponton megkísérelt kitörni a fogságból. De be kellett látnia, hogy ez lehetetlen vállalkozás. Estére már nem csak a fiú, de ő is elfáradt, így mindketten az igazak álmát aludták, mire Perselus visszatért a lakosztályába.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Vasárnap, 2012-11-04, 23:21 | Üzenet # 49 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Másnap reggel Perselus ajtaját éktelen dübörgés rázta meg. A lakosztály lakói egyazon pillanatban tértek magukhoz, ki édes, ki pedig inkább borzalmakkal teli álmát próbálta kipislogni a szeméből. A kis Hadrian azonnal bömbölni kezdett. Piton pedig tudta, másnak kevés esélye van a gyerek megnyugtatására, ezért odakiabált a manójának. Még szerencse, hogy tegnap nem változtattam át!
- LILY! Kapd össze magad és nyiss ajtót! - mondta, miközben egy szál pizsamanadrágban átbotorkált a gyerekszobába és karjaiban a fiúcskával visszatért a nappaliba.
Lily félénken nyitott ajtót, de ahogy az résnyire tárult, hogy kilessen, ki is áll kívül, valaki durván kivágta az ajtót, elsöpörve ezzel.
- Piton! - üvöltötte maga a mágiaügyi miniszter tekintélyes személye, mögötte a háttérben ott szobrozott az eléggé ideges Dumbledore is. - Választ! Követelem, hogy azonnal feleljen! Hol van Alastor Mordon? Napok óta nem találjuk, Merlin segítsen, ha a cimborái kezébe került, és maga nem figyelmeztetett minket, akkor...
- Kifelé! - futotta el Piton egész testét a tomboló düh, ahogy meglátta, hogy Lily a falhoz kenődik. - Nem elég, hogy hajnalok-hajnalán rám törnek, felébresztik a fiamat és még a manómban is kárt tesznek, de maga még követelőzni is mer? A saját lakosztájomban! Kifelé!
- Perselus! - próbálta kedves hangon békíteni az igazgató, amikor látta, mennyire izgatott és mennyire aggódik fiatal kollégája a kis családjáért.
- Nem mondom még egyszer, távozzanak! Majd felkeresem magukat az irodájában, igazgató úr, ha rendbe hoztam a maguk... Most menjenek, később a rendelkezésükre állok - mondta végül sokkal nyugodtabban a férfi.
Az igazgató megértette és bólintott egyet, majd elég határozottan kituszkolta a szobából a hevesen ellenkező miniszter urat. Egek, még csak az hiányzik, hogy Poppy erről is tudomást szerezzen! Mivé lesz szegény fejem?
Miután a kártékony bagázs távozott, Perselus a kiságyához vitte Hadriant, és leültette.
- Hadrian, jól figyelj! Most itt kell maradnod, amíg én megnézem édesa... Amíg megnézem Lilyt. Ne mozdulj innen, hallod! Légy jó fiú! - mondta, miközben gyengéden megsimogatta a haját, majd felállt és a manóhoz sietett. Gyorsan visszafordította a varázslatot, és a következő pillanatban már a vérző fejű nő életjeleit vizsgálgatta óvatosan. Fölösleges is lett volna akár csak egy pillanatig is tagadnia, hogy nagyon aggódik érte. Ám amikor ez tudatosodott benne, gyorsan magyarázatot is keresett rá megkeményítve a szívét.
- Nehogy azt hidd, hogy megúszod ennyivel, boszorkány! Nem hagyom, hogy keresztül húzd a terveimet, még egyáltalán nem végeztem veled! Hallod, Evans, nem szabadulsz tőlem és a bűneidtől! - azzal gyorsan kézbe kapta a sérültet és átcipelte a laborjába.
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Vasárnap, 2012-11-04, 23:21 | Üzenet # 50 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Perselus ellátta Lilyt, majd sokáig habozott karjában az eszméletlen nővel a hálószobában állva, hogy hová is fektesse. A padlóra most nem szívesen tette volna, de az ágyába sem akarta, nehogy Lily felébredvén azt higgye, hogy megváltoztak az érzelmei irányában. Végül egy köztes megoldáshoz folyamodott, egy pamlagot varázsolt elő, és arra fektette a nőt. Majd védőbűbájokat bocsájtott a lakosztályára, és Hadriannal a kezében elhagyta a pincét.
A gyengélkedőre benyitva megkönnyebbülten vette észre, hogy Poppy már ébren van.
- Szeretném, ha vigyáznál a fiamra. Nekem az igazgatóhoz kell mennem, és a manóm pillanatnyilag nincs olyan állapotban, hogy ellássa a feladatát.
- Perselus! - csattant fel a javasasszony. - Mit tettél azzal a szegény kis jószággal?
- Én semmit, de a korai látogatóm, aki az igazgatói irodában vár rám, annál többet! - sziszegte Perselus. - Attól tartok, hogy újabb csodás élményben lesz ma részem, erre a miniszter személye a garancia.
- Ne hagyd, hogy felidegesítsenek - vette át a fiút Poppy. - Mi jól megleszünk a kis Hadriannal. Nem igaz? - gügyögte a gyereknek.
Perselus megforgatta a szemeit, mindig is utálta, ha az emberek úgy beszélnek egy gyerekhez, mintha az bolond lenne.
- Ne adj neki édességet - vágta oda elköszönés gyanánt, majd kiviharzott az ajtón.
Poppy egyedül maradt a fiúval, és amit Perslus kikerült Hadrian látószögéből sírni kezdett.
- Visszajön a papa, csak el kellett mennie egy kis időre - ringatta a fiút. - Gyere, megmutatom neked a gyengélkedőt.
Magyarázva körbejárta a szobát, de érdekes módon a kisfiú csak akkor hallgatott el, mikor a bájitalos szekrényhez értek, ahol megbűvölten figyelte az apró színes kis fiolákat, és az érdekesebbnél, érdekesebb üvegcséket.
- Látszik, hogy bájitalmester fia vagy - nevetett fel Poppy, és hagyta, hogy a fiú apró kis kezecskéivel az szekrény üvegére tapadva figyelje annak tartalmát. Gondolt egyet, és odavarázsolt egy kiságyat, amibe beletette, hisz még sem foghatja a kezében, míg Perselus érte nem jön.
Hozzálátott a reggeli rutinjának, időnként a fiú felé pillantva, aki miután megnyugodott elaludt a kiságyban.
***
Az igazgatóiba benyitva, Perselus gyorsan felmérte a helyzetet. Albus az asztala mögött ült, mintegy elhatárolódva a minisztertől, aki az íróasztal előtt sétálgatott izgatottan fel, s alá.
- Jó reggelt, habár a magam részéről jobbat is el tudtam volna képzelni - köszöntötte a minisztert gúnyosan.
- Perselus... - szólt az igazgató.
- Hagyja csak Albus, legalább maga is láthatja, hogy milyen egy megátalkodott kígyót melenget a keblén! - fakadt ki a miniszter.
- Na, álljon meg a menet! - termett előtte Perselus. - Mi jogon tört ma be a lakosztályomba? Bántalmazta a manómat, arról nem is beszélve, hogy velem szemben sem ez az első fiaskó, amit elkövet - sziszegte. - Egyszer megátalkodott halálfaló vagyok a szemében, máskor pedig csapnivaló kém. Elárulná, hogy hogy dolgozzam így, ha még a hátamat sem tudom biztonságban? Sajnálom, de úgy érzem, egyre több a vesztenivalóm - fordult az igazgató felé. - A munkámat nem becsülik, sőt mindenért engem hibáztatnak, mintha személyesen én tehetnék arról, ha valaki nem tud magára vigyázni. Meghalt McGalagony professzor? Vegyük elő Pitont, hogy miért nem akadályozta meg! Eltűnt Alastor Mordon? - aki mellékesen egy eltaposni való féregnek tart, ugyan nem számít -, kérjük számon Pitonon, hogy hol van!
Albus tiltakozni akart, de Perselus leintette.
- Nem érdekelnek a sablonos kifogások, és magyarázatok. Ez itt - mutatott leereszkedően a miniszterre -, mindenért engem hibáztat. Pedig én is joggal megkérdezhetném, hogy ő milyen lépéseket tesz a Nagyúr ellen? Több száz aurornak parancsol, de mégis itt pattog ebben az irodában! Hát tudja mit, miniszter úr? - ejtette ki gúnyosan a szavakat -, van a maga számára egy jó hírem. Befejeztem a kémkedést, összepakolom a holmimat és távozok a fiammal. Sőt, még Angliát is elhagyjuk, mert nem óhajtok olyan országban élni, ahol a kormányzás ilyen szájhősökre van bízva, akik nem tesznek semmit!
- Perselus... - állt fel az igazgató, megkerülve a döbbenetében a száját tátó minisztert -, nem ez a megoldás...
- Dehogynem! - támadt neki. - Engedelmével, de meguntam, hogy mindenért engem vesznek elő. Már van veszíteni valóm, családom van, akikről gondoskodnom kell. Inkább élek a muglik között, és menekülök a nagyúr elől, minthogy ilyen szövetségesekkel legyek körülvéve! - azzal megfordult, és az ajtón kilépve, hatalmas dörrenéssel bevágta azt maga után.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Vasárnap, 2012-11-04, 23:21 | Üzenet # 51 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Tinn
Amint elhagyta az irodát, gyors léptekkel megindult a gyengélkedő felé. Mikor elérte az említett helyett, cseppet sem finoman kivágta az ajtót, és felkapta a gyereket, aki békésen játszott néhány üres bájitalos fiolával.
- Na de Perselus! - förmedt rá a gyógyító.
- Bocsáss meg, Poppy - mondta bűnbánónak szánt arccal.
- Semmi baj - enyhül meg az asszony, majd indult vissza az irodájába.
- Poppy! Szeretném megköszönni, amit eddig értem, vagyis értünk tettél.
- Miért hangzol úgy, mintha búcsúzkodnál? - kérdezte a javasasszony bizonytalanul.
- Elmegyünk. Nincs maradásom olyan helyen, ahol sem a fiam, sem én nem vagyunk biztonságban - mondta szomorkás mosollyal, majd elindult kifelé a gyengélkedőről, hogy összeszedje a dolgait a körletében.
- Perselus, ezt nem gondolhatod komolyan! - háborodott fel az asszony.
- De, Poppy, teljesen komolyan gondolom. Az igazgató már túl messzire ment. Nem bírok tovább itt maradni.
- Nem, Perselus, nem mentek sehová! Az igazgatót csak bízd rám, majd én elrendezek mindent - mondta, majd elviharzott a bájitalmester mellet az igazgatói iroda felé, és már nem látta, hogy a férfi szeme gonosz elégedettséggel megcsillan.
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 00:34 | Üzenet # 52 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Poppy kirontott a gyengélkedőről, ám a zaklatott varázsló várakozásaival ellentétben nem az igazgatói felé vette azonnal az irányt. Nem, előbb valami sokkal fontosabbat kellett elintéznie, valamit, amit már évekkel ezelőtt megtehetett volna, de nem tette, mert nem akarta elárulni barátnője emlékét, ám most tudta, fontosabb, hogy az élőknek tegyen szolgálatot, semmint a halottaknak.
Aligha emlékezett manapság arra valaki, hogy ő és az egykori Andurina Prince, a varázsvilág egyik legősibb és hajdanán legbefolyásosabb varázslócsaládjának egyik utolsó tagja milyen szoros kapcsolatban is álltak egymással. Igazából ezt a kapcsolatot ő is az édesanyjától örökölte, aki a Prince nemzetség magánorvosa volt egész életében. Élete első szakaszában őt is erre a hivatásra készítették fel szülei, ám a család férfiágának hirtelen kihalása keresztülhúzta szülei számítását, így lett belőle végül a Roxfort javasasszonya.
Andurina élete utolsó éveiben azonban nagyon magányos és keserű öregasszonnyá vált, akinek bizalma maroknyi emberre szűkült le, miután unokaöccse, Augustus Prince eltávozott az élők sorából. A vén matrónának szüksége volt egy megértő fülre, aki ismerte a családját valamelyest, s akinek elregélhette életét, továbbadhatta családja múltját annak minden dicsőséges és sötét történésével egyetemben. A kétszázadik életéve felé járó boszorkány pedig az akkor még igencsak fiatal és nagyon fogékony Poppyt választotta hallgatóságul, akinek örömet okozott nem csak az, hogy gondoskodhatott családja jótevőjéről, de az is, hogy mérhetetlen tudást kapott tőle, ingyen.
Így Poppy sok mindent tudott. Tudta, még ma is hány lezárt széfet rejt a Gringotts mélye, mely a Prince-ek ősi gazdagságát rejti, tudta milyen zafír nyakéket kapott hajdanán a szász királyok legszebb virágszála a Hódító Vilmossal a szigetre érkező boszorkányúrtól, az első Lord Prince-től, tudta, a családnak még évtizedekkel ezelőtt is milyen mérhetetlen befolyása volt a mágiaügyi minisztériumra és a miniszterek kiválasztására és Poppy Pomfrey azt is tudta, hogy a Prince-dinasztiának a közhiedelemmel ellentétben még egyáltalán nem szakadt magva.
A javasasszony diadalmas félmosollyal szórta a hopp-port szobája kandallójába, néhány hivatalnoknak főni fog még ma a feje, ha előkerülnek Andurina titkos magániratai...
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 01:51 | Üzenet # 53 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Albus Dumbledore megrendülten rogyott bele elegáns, magasított háttámlás, kényelmes karosszékébe. Annyira az elhangzott szavak befolyása alatt volt, hogy tudomást sem vett a háttérben sápítozó miniszterről. Csak mikor jobban odafigyelt, ütötték meg a fülét szavai:
- ...megmondtam, hogy Pitonra nem lehet számítani! Az a semmirekellő...
- Most aztán már elég legyen! - csattant fel dühösen. - Maga miatt lehet, hogy elveszítem az egyik professzoromat. Bármit is gondol Perselus Pitonról, ő egy szaktekintély a maga tudományában és a minisztérium térdenállva hálálkodhat neki, hogy hajlandó volt elfogadni a felkínált bájitaltan tanári pozíciót. Az ő tudásával két kézzel kapkodhattak volna utána a nevesebbnél, nevesebb intézmények! Ha a Szent Mungót választja a Roxfort helyett, mára már vezető bájitalkeverő lenne az intézményben!
A miniszter szavahagyottan figyelte az igazgató kitörését. Dumbledore ritkán kell ki a sodrából, de mikor felemelte valami ügy mellett a szavát, mondanivalójának súlya volt.
- Perselusnak igaza van. A maga és az aurorok dolga tenni valamit a Sötét Nagyúr ellen, ha pedig nem képes ellátni a pozícióját, akkor szorgalmazni fogom rátermettebb mágiaügyi miniszer megválasztását.
- Na, de kérem!...
- Nem! Hagytam, hogy idejöjjön és számonkérje az egyik alkalmazottamat, de vegye tudomásul, hogy mától a minisztériumnak a Roxfortban nincs szava! Ha velem, vagy valamelyik professzorommal a jövőben beszélni óhajt küldjön baglyot, és mikor majd alkalmas lesz, akkor fogadjuk. A viszont látásra.
A mágiaügyi miniszter megszégyenülten kullogott a kandallóhoz, és hátra sem nézve távozott az irodából.
Nagyot hibázott, és ezt mielőbb jóvá kell tennie. Nem engedheti meg magának, hogy elveszítse Perselust! Főleg most nem...
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Kedd, 2012-11-06, 21:51 | Üzenet # 54 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Perselus elégedetten mosolygott. A dolgok szinte hajszál pontosan úgy mennek, ahogy tervezte. Poppy jól leteremti Albust, de ő nem fogja olyan könnyen beadni a derekát. Majd tesz róla, hogy megtudják ki az a Perselus Piton! Szórakozottan megpörgette a fiút a karjaiban, amit az sikongatva fogadott. Kacagása betöltötte a szobát, ahogy hiányos fogsorával rámosolygott.
Perselus megbűvölten figyelte a fiút. Hihetetlen, hogy ez a kölyök nem fél tőle! Ez a fiú átlát az éveken át gondosan felépített álcáján.
Magáról megfeledkezve húzódott mosolyra a szája, ahogy a levegőbe lendítette a fiút, aki visszaérkezvén sikongatva rúgkapált a karjaiban.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Szerda, 2012-11-07, 00:50 | Üzenet # 55 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Kupor némileg kétségbeesetten, de legfőképpen rettentő dühösen járkált fel, s alá az irodájában. Már egy napja, hogy Dumbledore vette a bátorságot csak úgy kidobni őt a Roxfortból, amiatt az átkozott mardekáros kígyó miatt, és most törhette a fejét, hogy a méltóságán esett sérelem megtorlása mellett hogyan nyerje vissza az öreg támogatását. Egyszerűen szüksége volt Grindelwald legyőzőjének a támogatására a Wizengamot előtt. Elátkozott nap ez!
Épp azon volt, hogy tölt magának egy jó adag brandyt, mikor szó szerint rátörték az ajtót.
- Álljon meg! Mégis mit képzel? Mr. Kuport most nem lehet háborgatni. Miniszter úr, bocsásson meg, de nem tudtam feltartóztatni...
Fél füllel még hallotta, ahogy a titkárnője sopánkodik, de ő csak az előtte felemelt kézzel álló koboldot látta. Mit keres ez itt? Sose szokták elhagyni a bankjukat, csak ha valami felettébb fontos megbízatást kellett ellátniuk, de az sose jelentett jót a megkeresett számára.
- Bartemius Kupor mágiaügyi miniszter? A Gringotts a minap értesülést szerzett arról, hogy az egyik legtekintélyesebb ügyfelei családjának korábban lezárt, titkos aktái még mindig érvényben vannak, minthogy előkerült az egyetlen örökös. Sajnos ez igencsak kellemetlenül érinti a minisztériumot, minthogy számtalan évszázados szerződését elfelejtett meghosszabbítani a család képviselőjével - magyarázta az kobold kaján vigyorral.
Robol nagyon idős volt már, évszázadok óta szolgálta a varázslók bankját, de ezt az ügyet ki nem engedte volna a kezéből még Griffendél kardjáért cserében sem. Ő maga volt hosszú időn keresztül az említett nemesi ház személyes ügyintézője, és szinte biztosra vette, hogy a család annak idején nem véletlenül halt ki. Nem, túl sokaknak állt az érdekében.
- Mégis mit akar ez jelenteni? Követelem, hogy azonnal...
- Mr. Kupor! - csattant türelmetlenül az kobold. - Én a legnemesebb Prince-ház utolsó lordjának érdekében járok el. A Minisztérium immáron 13 éve elmulasztotta meghosszabbítani bizonyos, még az első lord Prince-cel kötött földbérleti szerződéseit. Amennyiben záros határidőn belül nem tudnak megegyezésre jutni az új lorddal, attól tartok, önök, azaz a varázslóvilág minden illetéktelenül ott tartózkodó tagja mágikusan ki lesz lakoltatva a Minisztérium, a Szent Mungó és az Abszol út területéről. A viszont látásra!
- Míííí? Várjon, álljon meg! Mégis miféle új lord? Én erről nem tudok semmit! Ki a fene az? Kit keressek egyáltalán? - üvöltözött Bartemius hisztérikusan. Aztán meghallotta a nevet. Elátkozott nap ez!
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Szerda, 2012-11-07, 22:46 | Üzenet # 56 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Az igazgató töprengését egy meglehetősen dühös javasasszony megjelenése szakította félbe, aki kopogás nélkül rontott be az irodájába.
- Mit tettél azzal a fiúval, Albus? Miért akarja elhagyni azonnal a Roxfortot? Épp, hogy marasztalni tudtam addig, amíg vissza nem érek.
- Ez nem jó. Nagyon nem jó. - Simogatta a szakállát az igazgató. - A miniszter nem valami kesztyűs kézzel bánt vele, de Perselust sem kell félteni, hisz tudod, hogy milyen.
- Ne Perselust hibáztasd! Nem ő tehet arról, hogy kénytelen megvédeni magát, ha már te nem tetted. Vedd tudomásul, hogy ha a tervem nem jön össze és elhagyja a Roxfortot, akkor én is vele megyek! - jelentette ki Poppy vehemensen és olyan hirtelen távozott, amilyen váratlanul érkezett.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Csütörtök, 2012-11-08, 11:34 | Üzenet # 57 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Poppy jó hangulatban vette útját Perselus lakosztálya felé, Dumbledore arcának látványa, mikor közölte vele, hogy kész ő is itt hagyni a Roxfortot, megfizethetetlen volt. Hiába szerette szinte rajongásig az itteni munkáját - mindig is gyerekekkel akart foglalkozni, ha már sajátja nem lehetett soha egy betegség miatt -, kezdett nagyon elege lenni az öreg gerinctelen magatartásából és manipulációiból, másrészről... Perselusnak szüksége volt valakire, aki gondoskodik róla, szemmel tartja, és ha kell, akkor elkapja a grabancát és jól megrázza. Az a fiú túl sokáig volt magára hagyva, túlságosan is rég kiveszett minden irányadó személy az életéből, Poppy pedig egyáltalán nem bánta, ha anyáskodhat felette, talán kicsit problémásabb gyerek, mint amit általában kívánni szoktak maguknak a szülők, de neki megfelelt.
Elérte végül az ajtót, s mivel senki se nyitotta ki a harmadik kopogására sem, hát benyitott. - Perselus biztosan nem hallja a pakolás közepette. - Mint javasasszonynak, neki korlátlan hozzáférése volt a személyzet lakrészeihez is vészhelyzet esetén, és ugyan mi lehet nagyobb vészhelyzet, mintha az ország legjobb bájitalmestere ott akarná hagyni az iskolát? Ám amint belépett, egyáltalán nem a pakolás szokványos hangjait hallotta meg. A nappaliból vidám gyerekkacagás szűrődött ki, mellyel olykor összevegyült egy sokkal mélyebb és ércesebb nevetéssel. Óvatosan közelebb osont a boltívhez, mely leválasztotta az előszobát a nappaliról, és bekukucskált, a látványtól pedig elszorult a szíve, miközben arcán két könnycsepp gurult végig.
A szobában a mindig komor és ellenséges Piton professzor mosolygott fiára, miközben a levegőbe dobálta, majd mikor elkapta a csöppséget az mindent megkísérelt, hogy megragadhassa apja nagy orrát, mire a férfi egy ál-bosszús morgás után ismét a levegőbe dobta a vihorászó "támadóját".
Senkinek sem tűnt fel, hogy a szoba másik végében, a kanapé karfája mögé bújva egy másik zöldszemű teremtmény figyeli könnyáztatta arccal a boldog párost. Lily szívét kettős érzelmek tépték, egyrészt elemésztette a gyász, borzasztóan szomorú és keserű volt amiért fia ilyen jól érezte magát James gyilkosának kezében, másrészt ugyanakkor... valahol megrendítő volt látni, hogy ezt a kegyetlen halálfalót így levette az ő kis Harryje a lábáról. Piton igazi törődéssel és szeretettel vette körbe a kicsit, az ő jelenlétében nem is Piton volt, sokkal inkább az a régi Pers, akit ő anno megismert a parkban. Bár még azt a mindig szomorú fiút se látta ilyen felszabadultnak, még az ő társaságában sem. Valahol mélyen féltékeny is volt erre a jelenetre, szeretett volna ő is a részese lenni, szeretett volna ő is kapni valamit ennek a férfinek törődéséből, ami enyhíthette volna a magányát.
*****
Eközben a Roxfort igazgatói irodájában az igencsak gondterhelt Dumbledore tervezgetését a fellángoló kandalló hangja zavarta meg, nem épp a legjobb időpontban, ugyanis azon túl, hogy megalázó bocsánatkérések és könyörgések vagy éppen fenyegetések halmazával bombázná, még mindig nem tudta hogyan vehetné rá bájitaltan professzorát a maradásra. Ám ez az előlépő pöttöm lényt láthatólag amúgy sem zavarta.
- Dumbledore igazgató, örvendek! Robol vagyok, a Gringotts legfelsőbb tanácsának korelnöke. Perselus Piton professzorhoz jöttem.
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Szombat, 2012-11-10, 21:41 | Üzenet # 58 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Voldemort Nagyúr töprengve sétálgatott fel, s alá. Gondban volt. Perselus felől már egy ideje nem hallott, de most nem kereshette. Hagynia kell, hogy a dolgok maguktól menjenek, de hát valljuk be a türelem nem volt az erőssége.
- Mi van a foglyokkal? - kérdezett rá. - Tartsátok őket életben, terveim vannak még velük.
- Uram - lépett elő Bellatrix alázatosan. - Az az alávaló rokonom Black, a halálán van, már nem sokáig húzza.
- Mi a helyzet a minisztériumi köpönyegforgatóval?
- Még tartja magát.
- Tegyetek meg értük mindent! - parancsolta. - Ha kell adjatok nekik enni. Most pedig kifelé, mindenki!
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Erika | Dátum: Hétfő, 2012-11-19, 20:42 | Üzenet # 59 |
 Közlegény
Csoport: Barátok
Üzenetek: 114
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Perselus hirtelen megfordult, és elképedve nézte az ajtóban síró javasasszonyt.
A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.
>Carlos Ruiz Zafón
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Csütörtök, 2012-11-22, 00:38 | Üzenet # 60 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Lily szomorú volt. Rettentően szomorú, és persze dühös is.
Nézte a fiát és Perselust. Mardosta a féltékenység. Az érzések kavarogtak benne és ő nem tudta eldönteni, hogy melyik az erősebb.
Harry sikongatott Perselus karjaiban és ő minden kis hangot tőrdöfésként élt meg. A legszívesebben megátkozta volna a fekete hajú varázslót, de gyáva volt.
Rettegett a várható büntetéstől és attól, hogy akkor talán végleg eltiltják a fiától. Még ezt a testet is elviselte csak Harry mellett lehessen, még úgy is, hogy a fiú félt tőle. És pont ezért volt dühös is. Nem létezett a számára nagyobb kínzás, mint Harry mellett lenni így.
Perselus igyekezete, hogy megalázza semmi nem volt ehhez képest, olyannyira nem, hogy Lily megkeményítette a szívét és az elhatározása, melyet még a fia születése előtt hozott egyre mélyebbre ette magát. De ilyenkor, mikor látta Perselust Harryval, a kemény burok repedezni kezdett és ő kételkedett a döntése helyességében.
De csak egy kis ideig, mert Perselus mindig tett arról, hogy megingó hitét visszaállítsa. Most sem telt bele sok időbe és a pillanatot megzavarták.
Az az ajtóban megjelent Poppy, és Lily a kanapé védelmébe húzódott, hogy elrejtse könnyáztatta arcát.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| |
