Mindkét történetet, szabadon cincálhatóvá teszem (ha már megírtam legyen itt, mint hogy elvesszen egy géphiba miatt). Nem mondtam le a továbbírásukról, de most nem szerepel a rövid távú terveim között, igaz ki tudja, hogy mit hoz a jövő... :p
Először is drágám jó ötlet volt, hogy szabadon folytathatóvá tetted a történeteidet, mert így remélhetően hamar lesz folytatása. Szegény Harry, mindig sajnálom, amikor ilyen brutálisan viselkednek vele, ráadásul pont karácsonykor és a saját rokonai. Nem is értem ezeket az embereket miért nem veszik elő soha, hogy megbüntessék őket gyermekbántalmazás miatt. Már az eredetiben sem értettem, hogy Mrs. Figg miért nem veszi észre, hogy a gyereket éheztetik, dolgoztatják és nem bánnak vele jól. Ez annyira észrevehető még akkor is ha a gyerek éppen nem is beszél erről. Az öregnek sem jutott soha eszébe, hogy legalább egy megbízható emberét oda küldje időnként megnézni, hogy a gyerekkel miként bánnak. De itt remélem, hogy Harrynek tényleg igaza lesz és végre történik valami jó is vele, ha már ki kell mozdulnia. Imádtam az elejét csak olyan kis rövidke volt
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Ez már hosszabb volt és itt már Amy is írt hozzá egy kisebb részt. Imádtam. Harry és az ő rémálmai. Nem lehet könnyű neki eltitkolni, hogy miként bánnak vele a rokonai és mindezt úgy, hogy közben a szünetre a kastélyban maradhasson. Piton is érdekes egy ember. Megsérült alig áll a lábán, mégis az jár a fejében, hogy szólnia kell Minervának, hogy nézzen már a diákjaira, mert mindig ugyan abban az ablakban ég a gyertya. Bár valószínűleg neki az jutott eszébe, hogy a diákok beszélgetnek vagy játszanak, nem pedig az, hogy az egyiknek gondjai vannak. De azt hiszem, hogy most el fog ezen gondolkozni, főleg ha megtudja, hogy az utált diákja Harry volt mellette amikor Dumbledorék kimentek érte és Harryt az érdekelte, hogy életben van-e még. Azon fogok csodálkozni, hogy ha Harry most nem fázott meg, vagy kapott tüdőgyulladást, mert leizzadva kimenni a téli fagyos éjszakába nem volt éppen jó ötlet, de nem tudhatta, hogy a férfi tud még segítséget hívni magához. Ő csak segíteni akart. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy mitől sérült meg ennyire a professzor, mert ha jól értelmeztem akkor itt Harry elsős és Voldemort akkor még nem tért vissza. Szóval hajrá lányok, én izgatottan várom a történetek folytatását
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Ne mondd, hogy te még ilyen későn erre jártál... Igaz, én is fent voltam 3-ig. Jól bekóláztam, hogy készen legyek a 7. fejezettel Fura, hogy amikor egyszuszra olvastam a történetet nem tűnt ennyire szenvedősnek. Na mindegy, legközelebb majd jobban választok. Visszatérve erre a két történetre... Mindkettő már jó ideje a gépemen figyel, sőt mindkettőhöz van egy-egy félbehagyott fejezet is folytatásképpen. Néha mikor olyanom van, pötyögök is hozzá egy pár sort. Nálam mindkét történet Severitusnak indult, és mindkettő AU. Az első igazi karácsonyt még a vinyóm elszállása előtt kezdtem el, el is feledkeztem róla, mert a másik gépemen figyelt
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
De bizony erre jártam Sőt láttalak is mikor feljöttem olvasni, de mire végeztem már elillantál Én mondtam, hogy csínnyán bánj azzal a kólával Sejtettem én, hogy Severitus lesz mind a kettő és örülök, hogy időnként írogatsz hozzá, mert kíváncsi leszek a Te eredeti verziódra :) Ami a 7.ik fejezetet illeti, engem egyáltalán nem zavar, hogy ennyire szenvedős, mert a sorozatban is hiányoltam, hogy Don néha legalább egy kicsit szenvedjen, de itt legalább láthatom őt betegnek, akinek ugyan nagy fájdalmai vannak és igen pocsékul van, de most ő szorul a családja védelmére ami ugye nagyon ritka és legalább most egy kicsit Charlie az aki vigyázhat a testvérére. Szóval ne sajnáld, nem választottál rosszul, én mindig jobban és jobban imádom ezt a történetet.
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Amy: Nahát ez a két szabadon írható törike is haladgat előre. Most Perselus végre biztonságban van és jó kezekbe kerül amint Poppyt előkeríti McGalagony és végre megkezdődhet a gyógyulása, mert nem csak a vérveszteség lesz nála a baj, hanem nyilván az is, hogy megfázott, mert kizárt, hogy ezt megfázás nélkül megússza, ahogy Harry is bizonyára alaposan megfázott. Apró dolgok amik megváltoztathatják két ember hozzáállását a másikhoz, mert nyilván nem fognak csak úgy elmenni emellett ők ketten sem. Oké nem tudom mennyire vagyok értelmes még mindig gyötör a migrén, de azért próbálkozom
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)