|
|
I. Fórumsztori - Fordított világ (mentés)
|
|
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 21:06 | Üzenet # 1 |
 Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Kedves tagok!
Mivel már egy páran felfedeztük magunknak a fórumot, és olvasgatjuk is szorgalmasan, az alábbi ötletem támadt: A Varázsskatulya Fórumsztorijának mintájára (de mégsem aképpen, mert itt az írók nem saját szereplővel csatlakoznak a ficbe) írjunk egy történetet, amihez minden erre járó szabadon hozzátehet. Remélhetőleg egy érdekes, és izgalmas ficet fogunk kapni a végén, ami egyaránt élvezetes, és szórakoztató lesz minden erre járó olvasónak, és írónak.
Hajrá, alkotásra fel!
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:13 | Üzenet # 2 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Nos, van Krisztivel egy titkos, és titokzatos msn történetünk - ami még koránt sem befejezett -, de annak az első pár mondata tökéletesen jó lesz ide:
Egy magányos fiú gyalogolt a téli hóesésben, körülötte szűzies fehérségű volt a táj. Szorosan maga köré tekert talárban, lehajtott fejjel tört előre.
A Roxfort kastélyát még alig hagyta maga mögött, de visszanézve, már nem látta. Szomorú sóhajjal ismét megindult a lassan térdig érő hóban.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:14 | Üzenet # 3 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| KristineHolt
...Bármennyire is szerette a Roxfortot, ami az utóbbi napokban a bájitaltan órákon ment, az már sok volt neki. Alig pár perce odavágta tankönyvét az asztalra, és szó nélkül kirohant a tanteremből. Sok választása nem volt, vagy elhagyja a kastélyt, vagy tovább tűri annak a mocskos disznónak a varázspálcanyitogató megjegyzéseit.
Szorosabbra fogta maga előtt a talárját - a fagyos szél beóvakodott a gallérja alá, magával sodorva a keményre fagyott jégszilánkokat is. A vihar erősödni látszott ahogy a felhők lejjebb ereszkedtek, hogy még intenzívebben onthassák magukból terhüket. Harry elbizonytalanodott - talán nem éppen ebben az ítélet időben kellett volna nekivágnia a vakvilágnak...
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:18 | Üzenet # 4 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Piton dühösen csapta az asztalra a keverőpálcáját:
- Mindenki kifelé, az órának vége! - hangja ellentmondást nem tűrően csattant, és a kölykök behúzott nyakkal igyekeztek elhagyni a bájitaltantermet. Elégedetten vette szemügyre a kifelé siető, megfélemlített diákokat, de nem ért rá gyönyörködni a menekülésszerű távozásukban. Az a nyavalyás Potter! Hát nincs neki elég baja nélküle? Természetesen már megint ő az, aki mehet a kölyök után! Dumbledore kis kedvencét óvni, és pátyolgatni kell, de tőle ne várja el, hogy ezt tegye! Nem hajlandó kedveskedni, és gügyögni Potternek, ha a fene-fenét eszik is! Az a kis taknyos egyszer és mindenkorra meg fogja tanulni, hogy hol a helye!
Dühösen vágta be maga után a terem ajtaját, és egy tájolóbűbáj után megindult az engedetlen diákja nyomában, talárja csak úgy úszott mögötte, ahogy a sietős léptei koppantak a Roxfort folyosóján.
Meglepve állt meg a nagykapu előtt, de nem volt tévedés; Az az agyalágyult kiment a hóviharba! Egy pillanatra hezitált a kötelesség, és a dac között, de aztán a jobbik eszére hallgatott. Az biztos, hogy ezt nem teszi zsebre, ha utoléri gondoskodni fog róla, hogy többé nem kelljen tanítania! Szitkozódva tárta ki a kaput, és határozott léptekkel vágott neki a hóviharnak. Már bánta, hogy nem hívta magához a vastag, téli talárját, de nem volt idő ezzel foglalkozni. Dobott magára egy melegítőbűbájt, és rendületlenül haladt a varázspálcája mutatta irányba.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:19 | Üzenet # 5 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
Harry nem akart mást csak eltűnni. Elege volt mindenből és mindenkiből. A napja nem úgy alakult, ahogy azt tervezte, persze számított rá, hogy attól a szeméttől ugyanazt fogja kapni mint eddig, de hogy ez ennyire kiborítja arra nem gondot. Az óra úgyanúgy kezdődött ahogy mindig. A helyzet ott kezdett számára eldurvulni, amikor a bájitalmester megemlítette Siriust. Nem akart vele vitába szállni,hogy büntetőmunkára ítélje, ezért úgy döntött, hogy elrohan, és elmegy egy olyan helyre távol a Roxforttól, ahol senki nem talál rá. Eddig jutott a gondolatmenetében, amikor éles fájdalom hasított a sebhelyébe megállásra késztetve őt. A fájdalom olyan intenzíven és erősen jött, hogy Harry térdre rogyott és elterült a jéghideg hóban, távol a biztonságos és meleg iskolától. Útólsó gondolata az volt, hogy ez a nap már nem lehet rosszabb, és a világ elsötétült körülötte.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:19 | Üzenet # 6 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Piton egyre jobban fázott, vékony talárja szinte semmit nem védett a dühöngő hóvihar ellen. Már nem érezte a pálcát tartó kezét, és a hóban rendületlenül menetelő lábait. Hiába a melegítőbűbáj, úgy érezte, hogy semmit nem használ. Csak kerüljön a kezem közé Potter, teszek róla, hogy soha többé nem legyen kedve kirándulni! - szitkozódott magában. Már bánta, hogy nem küldött patrónust az igazgatónak, most meg már nem merte megkockáztatni, hogy a pálcája el ne veszítse a jelet. Szabad kezével megdörzsölte a varázspálcát tartó karját, és ment tovább a mágia húzásának irányába. Remélte, hogy már nem kell sokáig kitartania, és előbb-utóbb meglesz az engedetlen kölyök.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:20 | Üzenet # 7 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
Tévedett... Eltartott egy darabig, mire megtalálta Harryt. Nehezítette a fiú utáni kutatást a hóvihar és a metsző hideg is. Lassan már az idejét sem tudta mikor indult a fiú keresésére, mikor végre történt valami. Hirtelen gyenge mágiaáramlást érzett egy pontból, megállt és arra meredt, akkor meglátta. Három mérföldnyire a Roxforttól feküdt a hóban - Harry testét csaknem betemette a hó. Piton közelebb ment - ami nehezebbnek bizonyult mint gondolta, a hóvihar miatt - és óvatosan megfordította a kölyköt. A lélegzete is elakadt amikor meglátta, hogy a fiú teljesen átfagyott, és hogy a szája is kék volt már a hidegtől. A harag helyét átvette az aggodalom. Kitapintotta a pulzusát és megkönnyebbülten felsóhajtott - ha gyengén is -, de vert a szíve. Rászórt egy melegítő bűbájt a kölyökre, de félő volt, hogy az nem használ, ezért mit sem törődve a hideggel, levette a talárját és rátekerte, felnyalábolta, és már indult is vissza a Roxfortba, ami bizony nem lesz egy sétagalopp.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:21 | Üzenet # 8 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Úgy érezte, hogy órákon át cipelte a fiú meglepően könnyű testét - a hideget már nem, annyira átfagyott minden porcikája. Megkönnyebbülve lökte be a kaput, és megindult a gyengélkedő felé - arcát és kezeit a kastély meleg levegője szinte tűszúrásokként érte, elviselhetetlenné téve az útját.
- Poppy! - kiáltotta már a gyengélkedő ajtaja előtt, és berúgta azt. - Hol a pokolban van?
A javasasszony a köntöse övét kötve jelent meg.
- Mi ez a kiabálás? - kérdezte, de aztán rémülten a szája elé kapta a kezét. - Merlinre! Mi történt?
- Potterrel andalogni támadt kedvünk ebben a csodálatos időben - jegyezte meg a bájitalmester.
- De hát kint ítéletidő van!
- Ne legyen nevetséges! Vagy tán azt hiszi, hogy minden vágyam ilyen időben kint sétálgatni? - förmedt rá Piton a javasasszonyra. Minden porcikája fájt a cipekedéstől és a hidegtől, nem volt még kedve vele is társalogni. Letette a fiút az első ágyra és kiegyenesedett. - Most már a magáé - mondta, és igyekezett minél hamarabb elhagyni a javasasszony birodalmát.
- Perselus Piton! - hangzott fel a háta mögül Madam Pomfrey ellentmondást nem tűrő hangja. - Nem megy sehová! Most azonnal keres magának egy ágyat, és ott megvárja, hogy megvizsgáljam!
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:22 | Üzenet # 9 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| KristineHolt
Perselus egy rövid, de hatásos pillantással elvette Poppy kedvét attól, hogy továbbra is marasztalni akarja. Bár rettenetesen fázott - egy percet sem volt hajlandó a gyengélkedőn, főleg Potter társaságában tölteni. Lendületes léptekkel indult a lakosztálya felé - de még mielőtt elérte volna a pincefolyosót irányt változtatott. Ennél jobb alkalma soha nem lesz - ahogyan ma viselkedett a kölyök, az már elég kell, hogy legyen Albusnak is!
- Perselus! Elég cudarul nézel ki fiam! Mi járatban? - köszöntötte az igazgató az irodájába berontó bájitalmestert.
- Albus, ez már mindennek a teteje! Potter hisztis és felelőtlen. Követelem, hogy azonnal írd ki az osztályomból!
- Perselus! Esetleg elmondanál mindent? Csak, hogy értsem is azt amiről beszélsz...
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:24 | Üzenet # 10 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| - Potter nem érti az utasításaimat! Hiába mondom neki, hogy mit kell csinálnia, csak azért sem azt teszi! Állandó készenlétben kell mellette állnom, mert minden pillanatban a levegőbe repítheti az egész osztályt! - ömlöttek a bájitalmesterből a dühös szavak.
- Hm... - bólintott az igazgató töprengve - Meglátásom szerint, egy kicsit kemény vagy a gyerekekkel, félnek tőled.
- Félnek tőlem? - visszhangozta Perselus. - Féljenek is, a bájitaltan egy veszélyes tantárgy, amire kellőképpen oda kell figyelni, vagy annak komoly következményei lehetnek! Ha ennek az az ára, hogy némelyik gyenge elméjű és idegzetű...
Az igazgató hallotta a professzora szavait, de már nem figyelt oda rá, magában a megoldáson töprengett. Nem is kellett sokáig gondolkodnia, mert az hamar bevillant:
- Perselus - kezdte megfontoltan -, Harryt muglik nevelték, ennél fogva ő bizonyos dolgokban hátrányból indult. Én nem hiszem el, hogy nem tudja megtanulni, hogy a te órádon mit kell csinálnia. Ezért vegyünk is át egy szép szokást az oktatási rendszerükből, és korrepetáld Harryt.
A bájitalmester felháborodottan kapkodott levegő után.
- Albus! Én azért jöttem ide, hogy ne kelljen többé a kölyökkel foglalkoznom, erre te azt akarod, hogy még több időt töltsek vele?!
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:25 | Üzenet # 11 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Aremeh
- Fiam, gondolj bele - kezdte Dumbledore - ki más lenne alkalmasabb nálad erre a feladatra? Hiszen magad is muglik között nevelkedtél. Persze, neked már elsős korodtól kezdve hihetetlen tehetséged volt a bájitalfőzéshez, de hiszem, hogy Harry ereiben is ott csörgedezik a bájitalkészítés, csak éppen elő kell csalogatni.
- Annak a fiúnak nem csörgedezik más az ereiben csak Potter vére. - Perselus szinte köpte a szavakat.
- Perselus... - mondta az igazgató hamiskás félmosollyal.- Nekem kéne emlékeztetnem rá, hogy Lilynek milyen tehetsége volt a bájitalfőzéshez? Kétségem sincs afelől, ha Harry egy kicsit, hogy is mondjam, inspirálóbb tanárral kezdte volna a tanulást, már most a legjobbak közé tartozna. De melletted fiam, valljuk be, eleve hátránnyal indult.
- Nem fogom a kölyök lelkét pátyolgatni csak azért, hogy ne vétsen egy olyan banális hibát, hogy összetéveszti a kankalin gyökeret a százszorszépével. Sőt, ha jobban belegondolok, egyáltalán nincs olyan dolog a földön, amiért én elkezdeném babusgatni, szegény, pici Potter fiút - mondta maró gúnnyal a professzor.
Amy
- De fiam, van rá okod! - kiáltotta Dumdledore, a bájitalmester nemtörődömsége és hozzáállása teljesen feldühítette. - Melrinre! Perselus, Ő a fiad!
Na ez belefojtotta a bájitalmesterbe a szót. Akármennyire is fáradt és elgyötört volt, úgy érezte, hogy menten összeesik. Lerogyott a legközelebbi székre és csak nézet az igazgatóra. A mindig érzelemmentes arcon most csak a döbbenet volt látható.
Hosszú csend telepedet az igazgatóira, melyet kis idő után Perselus tört meg:
- Nem, nem lehet Potter a fiam, hiszen nem is hasonlít rám! Ez csak félreérés lehet! - Ez a habogás egyáltalán nem volt jellemző rá, de egyszerűen nem tudott erre a hírre máshogy reagálni. Az nem lehet, hogy az a fiú akit éveken át gyűlölt és megvettet az most hirtelenjében a fia, az Ő FIA legyen!
Az igazgató frusztráltan felsóhajtott.
- Már előbb el kellet volna mondanom, sejtettem, hogy így fogsz reagálni. Ha nekem nem hiszel, akkor majd ennek fogsz - mondta és elővett a fiókból egy levelet. - Ezt Lilly a halála előtt adta nekem azzal a kikötéssel, hogy ha eljön az idő akkor adjam oda neked! Hamarabb kellet volna, de nem tudtam, mert még nem éreztem azt, hogy eljött az idő arra, hogy ezt megtudd , de most már tudom, hogy tévedtem. Gondolom szeretnéd elolvasni - mikor Perselus keserűen bólintott, folytatta -, ne aggódj nem olvastam el. Úgy gondolom ez csak rád tartozik. Lemegyek a konyhára egy kis forró csokoládét inni, jó sokáig ott leszek úgyhogy nem kell sietned - azzal letette a levelet az asztalára, és mielőtt magára hagyta a láthatóan elgyötört bájitalmestert biztatóan megszorított a vállát, majd kisétált az irodájából.
Perselus először arra gondolt,hogy nem akarja tudni mi áll a levélben. Mégis a kíváncsiság győzött. Reszkető kézzel felvette a levelet az asztalról, kibontotta és olvasni kezdte.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:27 | Üzenet # 12 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| De a betűk összefolytak a szeme előtt, és nem látta a szöveg értelmét, csak Lily szép írását maga előtt. Megrohanták a régi szép emlékek, mikor még barátok voltak, és minden nyarukat együtt töltötték. Hogy csúszhatott minden így félre? Mi lett velük? Lily meghalt, és sok év után most kell azzal szembesülnie, hogy van egy fia tőle? Igyekezett a figyelmét visszafordítani a levélre, próbálta értelmezni a tartalmát, de egyszerűen nem ment. A mindig hűvös arc maszkká merevedett, a sötét szemek lángoltak a fájdalomtól, és a levél kiesett Perselus remegő kezéből. Egyre rosszabbul érezte magát, és tudta, hogy ez az izgalom sem tett jót neki. Óriási akaraterővel küzdött a rosszullét ellen, de a szédülés, és a reszketés legyűre. Szeme előtt foltok ugráltak, és az egyikből nagy megkönnyebbülésére, az igazgató alakja bontakozott ki.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:28 | Üzenet # 13 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| KristineHolt
Albus kétkedve forgatta a forrócsokival teli bögrét a kezében.
Nem tetszett neki az a hirtelen és mondhatni elsöprően heves reakció, amit a mondandója váltott ki Perselusból. Igaz, eleve nem állt szándékában ezt a szerinte elenyésző apróságot elárulni - legalábbis egyelőre -, de annyira megdöbbentette a professzorból áradó elutasítás, hogy akarata ellenére is kicsúszott a száján az a két szó. Pedig annak idején megígérte Lilynek, hogy soha, de soha nem fogja elárulni a rá bízott titkot - bár ezt az ígéretét nem állt szándékában betartani, de mégsem így képzelte el a nagy beavatást.
Elfordult a konyha hatalmas ablakától. Talán jobb lenne ha megnézné, hogy mi van Perselusszal.
Óvatos, lassú léptekkel ment közelebb a professzorhoz.
Még soha nem látta őt ilyen állapotban - ennyire talán még maga Voldemort sem tudta legyűrni a bájitalmestert. A kedvenc fotelja előtt kuporgott a földön, látszott rajta, hogy nagyon rosszul van - még a megszokottnál is sokkal fehérebb volt a bőre, a szemei kitágultak, és vörösen már-már örült csillogással izzottak. Kántálva motyogott valamit maga elé, de az igazgató nem tudta kivenni a szavai értelmét.
Tanácstalanul megállt Perselus felett, tennie kell valamit, mert ha nem, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Lassan elővette a pálcáját - majd alapos mérlegelés, és jó néhány varázsige elsuttogása után kimondta azt az egy szót, amit jelen esetben egyedüli megoldásként el tudott képzelni.
- Exmemoriam! - csak remélni tudta, hogy helyesen mondta a megelőző varázsigét, és a kedvenc professzora csak ez elmúlt órát felejti el, és nem a teljes életét...
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:28 | Üzenet # 14 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Dumbledore felvette a levelet a földről, és gondosan összehajtogatta. Lily akkor adta neki, mikor még nem veszett össze végleg Perselusszal, és nem gondolta meg magát. Visszaadni sajnos már nem tudta, mert közbeszólt Voldemort.
Gondosan eltette a bizonyítékot, és az eszméletnem bájitalmester felé fordult. Sajnálta ezt a lépését, de rá kellett döbbennie, hogy ez a mindig kemény, merev és gőgös ember is esendő, van az a teher, amit már ő sem bír el, és ezt ő egyszerre zúdította rá. Továbbra sem tett le arról, hogy elmondja neki, Harry a fia, de ehhez egy lassabb és körültekintőbb módot kell találnia.
A kandallóhoz lépett, és beleszórta a hopp-port a tűzbe:
- Poppy, kérlek, gyere az irodámba! Perselus rosszul lett.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:29 | Üzenet # 15 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
Nem telt el sok idő és Poppy már ott is volt. Ahogy kilépet a kandallóból rögtön felmérte a helyzetet, és azonnal Perselus mellet termett.
- Mi történt Albus? - kérdezte.
- Csak beszélgettünk, Harryről és arról, hogy mugli módra korrepetálnia kellene. Sajnos azt nem tudtam meg mit válaszolna, mert hirtelen összeesett - válaszolta Albus. Azt mégsem mondhatta el, hogy a bájitalmester azért lett rosszul, mert megtudta, hogy Harry a fia. Azt soha nem bocsátaná meg, hogyha e gyengeségével szembesítené a javasasszonyt. - Mi a diagnózisod?
- Teljesen kimerült, és méghozzá meg is fázott, ez a mi szerencsénk. Ebben az időben nem csoda, remélem nem lesz tüdőgyulladása. A gyengélkedőre kell vinnem, ott ellátom a szükséges bájitalokkal, de a többi rajta múlik.
Albus megkönnyebbülten felsóhajtott. - És Harry? Vele mi van?
- Az ő állapota egy kicsit komplikáltabb. Nem tudni mióta lehetett kint, de az biztos, ha helyre is jön az még soká lesz.
- Köszönöm Poppy - mondta az igazgató -, ha bármi változás történne azonnal értesíts.
- Rendben - mondta a javasasszony, egy hordágyra lebegtette a bájitalmestert és hopp-port szórt a tűzbe.
Miután Poppy elment, az igazgató leroskadt a székébe. A mai események után öregebbnek érezte magát a koránál. Remélte, hogy a számára két oly fontos emberrel nem történt semmi maradandó, és hamar felépülnek, de hogy mi lesz utána azt még nem tudta. Azt mindenképpen el kell intéznie, hogy Perselus korrepetálja a fiút. Halvány mosollyal az arcán tért nyugovóra a nap izgalmai után.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:29 | Üzenet # 16 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Madam Pomfrey a gyengélkedőn a Harryével szomszédos ágyban helyezte el a bájitalmestert, már késő volt, és semmi kedve nem volt kétfelé szaladgálni, ha netalán valami gond adódna. Perselus csak kibírja itt, felesleges a különszobában elhelyeznie. Elhelyezett pár megfigyelőbűbájt a páciensein, és elvonult a szobájába lepihenni.
Az első óra nyugodtan telt, de aztán Harry hánykódni kezdett az ágyában, félő volt, hogy kiesik belőle. Poppy sosem szerette kikötni a betegeit, most is inkább a takarót varázsolta rá úgy a fiúra, hogy stabilan tartsa. Meggyőződött arról, hogy Harry rendben lesz, majd a bájitalmester felé fordult.
Kollégája nehezen lélegzett, és felfedezte nála is azt a nehéz, reszelős légzést, amit a fiúnál. Már éppen készült visszavonulni, mikor érdekes megfigyelést tett. Mikor Harry hánykolódni kezdett az ágyában, a bájitalmester testén is rángások futottak végig, nem olyan feltűnően, de elég kivehetően a rossz fényviszonyok ellenére is.
Furcsa - gondolta, mivel az állapotukat nem befolyásolta, de mindenképpen érdekes volt, elhatározta, hogy majd reggel jobban utánajár, hogy ez vajon mitől lehet.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:30 | Üzenet # 17 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
Másnap reggel Poppy folytatta a teendőit két betegével. A bájitalok amivel kezelte őket használtak - bár nem olyan mértékben, mint máskor -, mégis az állapotuk egy cseppet sem akart javulni. Igaz a kalapkúra és a lázcsillapító megtette a hatását, de ezen kívül mást nem tudott tenni. A tegnap éjjel történtek nem ismétlődtek meg, és a javasasszony már kételkedett abban amit látott, hiszen már lassan elmúlt éjfél mire ágyba került. Éppen átnézte a papírokat a lakosztályában, amikor kiáltásra lett figyelmes a kórterem felől.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:30 | Üzenet # 18 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Lélekszakadva rohant a betegeihez, és meggyőződhetett róla, hogy amit mára káprázatnak vélt nagyon is látta. Harry ismét dobálta magát, és Perselus testén is megmagyarázhatatlan rángások futottak végig. Ide bizony az igazgató kell - gondolta, és máris a kandalló felé fordult.
Dumbledre szinte azon nyomban megérkezett, nem váratott magára, majd ő is töprengve figyelte a jelenséget, neki lényegesen több sejtése volt, mint a javasasszonynak.
Poppy kérdőn nézett rá, és ő a válaszon gondolkodott, hogy mennyit mondjon el neki. Mert az számára nyilvánvaló, hogy ez nagyban összefügg a vérségi kötelékkel, és még egy másik ismertebbel is: - Voldemort - mondta ki végül hangosan, mire a javasasszony összerezzent. - Szeretném, ha továbbra is figyelnéd őket, és szólj, ha rosszabbra fordul a helyzet.
Mélyen magába merülve hagyta el a gyengélkedőt, és most már az egész emléktörlést megkérdőjelezte magában. Vajon helyesen tette? Mert most bizony úgy néz ki, hogy nem. Perselus valószínűleg Voldemorttal küzdhetett az elméje irányítása felett, de ő azt hitte, hogy a levél miatt zavarodott meg, holott a sötét mágus csak kihasználta azt a tényt, hogy zaklatottságában meggyengült a védelme, és tudni akarta, hogy miért.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:31 | Üzenet # 19 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| KristineHolt
Voldemort azonnal tudta, hogy rosszul döntött.
Már régen megtapasztalta, hogy Piton elméje nem az a terület, ahová bárki büntetlenül bemerészkedhetne - ezt még ő, a világ legerősebb mágusa sem tehette meg. Ennek ellenére, amikor megérezte, hogy a kedvenc kéme és méregkeverője elgyengült, azonnal kapott a lehetőségen, hogy megbizonyosodjon Piton hűségéről.
Az ugyan kiderült, hogy a kéme megingathatatlan, hiszen mi más oka lehetett volna annak a megvénült idiótának, hogy Exmemoriammal sújtsa a bájitaltanok professzorát - ellenben ezen felfedezésének hatalmas ára volt.
Azzal, hogy Dumbledore elzárta Piton emlékeit - elzárta előle a kiutat is.
Bár biztos volt benne, hogy sikerül neki feloldania az átkot - mégis rettenetesen bosszantotta, hogy egy ilyen alja csatlós elméjében rekedt.
Ráadásul mintha mindez még nem lenne elég, ez a tökkelütött, ahelyett, hogy csendben tűrné a jelenlétét, még harcba is akar szállni ellene - újra, és újra megpróbálja kizárni az elméjéből...
A balga, azt hiszi, hogy van ellene esélye.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:32 | Üzenet # 20 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Harry egyre erősebben dobálta magát - igaz ő ezt nem tudta. Eszméletlen volt a külvilág számára, de belül nagyon is küzdött. Küzdött valami ellen, amiről érezte, hogy nagyon sötét, nagyon gonosz. Nem látta, de olyan volt, mintha ezek a baljóslatú rezgések mellőle jönnének, valakitől, aki az ő közelében van.
Nem akart mellette lenni! Fel akart ébredni!
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| |
