Most már igazi uszkár kinézete van Igazad van, nem árt vigyázni, hogy el ne hízzon, mert bizony a képeken egyáltalán nem látszik soványnak. Mondjuk a bunda azért csalóka. Meg is lepődtem, hogy ilyen rövid a szőre most télen.
Közben rájöttem, hogy én is lógok jó pár képpel, így gyorsan pótolom is őket.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Pötyit szeptember végén szedtem össze. Valószínűleg, amikor elhagyta a fészket szétcsúsztak a lábai, ahogy a súlyával a betonra érkezett. Melóból hazafelé menet szedtem össze, egy kocsi alatt gubbasztott.
Szegényke egyáltalán nem tudott a lábaira állni, a fenekén ült, és a szárnyaival evezett, amikor menni akart. De ő élni akart, és miután nem pusztult el az első éjszaka, másnap pedig jól evett, egy cseppet sem bántam meg, hogy hazavittem, pedig jó pár napig aggódtam, hogy nem lesz belőle rendes madár
Október 20. Az elengedése. Eltartott egy ideig, míg óvatosan felmérte a dolgokat, de mivel már fel volt készítve a szabadon engedésre, ahol is megtanulta, hogy hogyan kell elhagyni a ketrecet a szobai reptetések alkalmával, már tudta a járást
Vissza-vissza nézett, mintha elköszönne, aztán kirepült. Esélyes, hogy csatlakozott a szomszéd ház tetején lakó galambcsapathoz, igaz én azóta nem láttam.
A jelenlegi bent lakó ügyeletes madarunk. Tipikusan a madár és a fa esete December 21-én sikerült összeszednem favásárláskor. Úgy nézett ki, hogy döntenem kell a fa és a madár között, de aztán mindkettő sikeresen meglett. Szétázott tollakkal baktatott az eladásra váró fák között. Még elrepülni sem tudott, nem mintha megpróbálta volna. Csak le kellett nyúlnom érte. (Még Pötyit is nehezebb volt elkapni, pedig ő még menni sem tudott.) A képek már az után készültek, hogy megszáradt, és át lett költöztetve a végleges helyére.
Nem gondoltam volna, hogy még télen is reptetnek ki a galambok fiókát. Biztos, hogy a sokáig enyhe időjárás miatt költöttek ki új tojást. Érdekes volt látni, hogy habár egészen tollasnak tűnt, sokkal fiatalabb, mint azt a tollazatából következtetni lehetett. A fején még ott voltak a fióka szőrök, ami ilyen mértékű tollasodásnál már nem kellene, hogy ott legyen. Biztos, hogy a hideg miatt tollasodott ki hamarabb, mint a nyári költés, és pont ezért ezek a tollak nem is voltak alkalmasak arra, hogy megvédjék havas esőtől, és ne ázzon bőrig.
Fújkafi, szerintem fiú, mert elég harcias. Szereti felborzolni a tollait (A rengeteg tokból, ami az ideiglenes tollai alatt látszott, időközben kinőttek a felnőtt tollai), és néha csapkod is felém. Már nagyon szeretni kirepülni, de félek elengedni, mert a szobameleg után a kinti, néha még elég fagyos hideg, túl nagy váltás lenne a számára. Ha tudnám, hogy már nem lesznek fagyok, vagy viszonylag sokáig jó idő lesz, hogy legyen ideje átállni, akkor már most mehetne. Egy-két hét után persze, miután megvolt a megfelelő szárnykondicionálás
A kutyik édesek és szépek Na igen sikerült beruházni már egy jobb nyírógépre, mert a kozmetikushoz nem visszük többet. A szőre azért nem olyan hosszú, mert ha hagyjuk megnőni akkor gyapjasodik az alsó szőre és akkor már csak kopasztani lehet Így most télen csak utána igazítunk és rendszeresen keféljük a szőrét, hogy ne legyen összeállva. Ha látni akarod milyen hosszú szőrrel akkor előkeresek egy képet, de komolyan le fogsz esni a székről a nevetéstől, mert nagyjából egy őrült professzorhoz tudnám hasonlítani a kinézetét A madárkák pedig szerencsések, hogy arra mentél amerre ők voltak, mert így eélyt kaptak az életre. Egyszer szobrot fognak állítani rólad, mint a galambok védőszentje
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Igen, bár a fejecskéje igen bután néz ki Én bizony sokáig hittem azt, hogy a csaj átvert és nem, hogy nem toy uszkárt, hanem inkább egy keverék kutyát kaptunk, akiben azért van uszkár vonal is. De most, ha szépen meg van nyírva, akkor egy igazi törpe uszkár, mert még így is elmondható, hogy messze van ő a toy-tól De így is imádni való.
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)