Amy, nagyon tetszett a történeted! Nem is vártam ekkora terjedelmet. Minden benne volt, aminek benne kellett lenni. Tetszettek Perselus gondolatai. Az eleje nagyon összeszedett volt, de a vége felé már találkoztam egy-két elírással, és volt, ahol hiányoltam szavakat/vesszőket. Köszönöm, jó volt reggeli közben olvasni
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Nos Amy,drágám ez egy igen remek történet volt.Sokáig néztem a képet és azon gondolkoztam,hogy vajon mit lehet egy ilyen képre írni,de a töridben minden benne volt aminek benne kellett lennie.Perselus aki fiatalon azt hitte,hogy helyesen cselekszik amikor beállt a Nagyúr követői közé,most húsz évvel később csak a hibájára emlékezteti és arra,hogy ez a maszk csak a vérengzést és az értelmetlen pusztítást jelenti.Bár kémként sokat tud segíteni,de így az élete még nagyobb veszélyben van és nem csak az övé hanem mindenkié aki Voldemortal szemben áll.Még is a legnagyobb veszélyben Harry és a barátai vannak.Csak remélni merem,hogy Voldemort túlságosan elbizakodott és ez a vesztét okozza majd.De ez már egy másik történet.A képhez ennyi bőven elég volt.Köszi,jó volt olvasni
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Köszönöm a kritikát csajok! Nem lett ez olyan jó. Csak azt írtam ami az eszembe jutott a képről. Nagyon sok mindent elárult maga a kép is így, gondoltam ez a kis töri illene hozzá a legjobban. Mindent bele akartam rakni a töribe és ahogy látom sikerült is, de lehetett volna jobb is. Na mindegy ez ilyen lett
Várom a következő képet, amihez szívesen írnék én vagy valaki más egy újabb törit, persze ez a játék is olyan jó mint lenni szokott Nagyon tetszik! -
Nos Amy,ez a történet igazán megható volt.Bár már nincs karácsony,mégis egy kicsit sikerült visszacsempészned az érzésből.Végre egy történet ahol Albus megtette azt ami a kötelessége lett volna és ránézett a kicsi fiúra,hogy miként megy a sora.Szerencsére a mogorva bájitalok mesterét küldte,mert ha mást küldött volna akkor biztos,hogy nem ilyen váratlanul jelent volna meg,hanem előtte vagy bejelentkezik vagy pedig kopogtat és így lett volna idejük eltüntetni a nyomokat.Perselus viszont először benézett a házba és mikor meglátta,hogy szíjjal vernek el egy három éves kicsi fiút azonnal berontott és felkapta,hogy magával vigye.Talán Albusnak pontosan ez volt a terve.Mert így megadhatta Perselusnak azt amire mindig is vágyott még akkor is ha ezt soha nem mondta ki hangosan.Ha valamit görcsösen akarunk akkor azt nem fogjuk megkapni,de ha már lemondtunk róla akkor mint egy csoda az ölünkbe pottyan.Köszönöm,hogy olvashattam Nagyon édes történet volt.
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Drága Smaragdom,ez a történet annyira de annyira szomorú.Piton soha nem tartozott sehova,nem voltak barátai,viszont túl sokat szenvedett.Magányos volt és nem szerette senki,az apja verte,az iskolában pedig gúny és megalázás tárgyává tették.A legkönnyebb volt őt behálózni azzal,hogy így lesz hova tartoznia és soha többé nem fogják gúnyolni.Hitt benne,mert hinni akart benne.Nem volt ott senki aki azt mondta volna neki,hogy ha ezt az utat választod az fájdalommal lesz teli.Ezt magának kellett megtapasztalnia,de kétlem,hogy a lelke fekete lenne.Ha az lenne,akkor nem érdekelné az egész,nem undorodna magától,nem érezne ekkora fájdalmat azért amivé vált.Hideg és közönyös lenne,de ő nem az.Rájött,hogy tévedett és a szép álmok darabokra törtek semmi nem lett abból amit neki ígértek.Az ő lelke még menthető,még akkor is ha most úgy érzi,az már régen elveszett.Köszönöm,hogy olvashattam Minden sorából áradt a fájdalom a magány és az elárultság.
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Köszönöm Smaragd ezt a játékot is! Igazán jó ötlet volt! A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz. >Carlos Ruiz Zafón
Az üzenetet módosította: Erika - Kedd, 2014-03-25, 21:20
Köszi, örülök, hogy tetszik. Remélem, még sok kis történet születik Ha van kedvenc képed, amit szeretnél, hogy kitegyek küld el nyugodtan mailben.
A kis szöszödet olvasva: Nekem nagyon tetszett Szerintem jól eltaláltad az átmenetet, és kihoztad belőle azt a mondanivalót, amit a kép és a cím alapján el is vártam
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Az nem jó, mert erre írtam magamnak egy szöszt! De majd az is olvasható lesz a TF-en, a többivel együtt! :) A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz. >Carlos Ruiz Zafón
Hm ez nagyon édes kis történet volt.Mindig örömmel olvasok olyan töriket amikből egyértelműen kitűnik,hogy Perselus jóban van a tekergők közül bármelyik taggal vagy akár mindegyikkel.Most is örömmel olvastam ezt a kis szösszenetet.Érdekes,hogy Remus vérfarkasként olyan mint egy szelíd kutya aki játszani akar a barátjával,még akkor is ha ő már túl öregnek érzi magát ehhez,de azért eldobja a botot és közben mosolyogva csóválja a fejét.Köszönöm szépen,hogy olvashattam.Puszi
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Hát Erikám,ez a kis szössz erről a vallomásról eléggé megható és szívszorító lett.Sajnálom,hogy Pers még mindig ennyit szenved,de örülök neki,hogy a kis Harryt magához vette,hogy ő nevelje fel és esténként mesél neki az édesanyjáról.Egészen biztos vagyok benne,hogy a végén a kisfiúnak sikerül majd begyógyítania a sebeket a férfi szívén,még ha a fájdalom tompán meg is marad majd.Érdekes,hogy Pers úgy írta le ezt a vallomást,hogy a szeretett nő már nem él,de biztos,hogy az üzenete eljut hozzá még így is.Köszönöm,hogy olvashattam.
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Scale drágám a maszkhoz írt kis szösszöd annyira igaz és annyira felkavaró lehetett Perselusnak,de végül is igaza van.Úgy érzem,hogy ha Harry nem megy oda hozzá és nem veszi le a maszkot és nem mondja neki azt,hogy ideje ledobni a maszkot akkor valószínűleg Pers soha nem jutott volna el odáig,hogy úgy gondolja valóban ideje eldobni és végre újra élni.Még akkor is ha a múltat soha nem fogja elfelejteni,de talán ideje végre neki is élni az életet és nem csak létezni benne.Köszönöm,hogy olvashattam
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Drága Smaragdom! Ez a kis levélke nagyon megindító lett.Láttam magam előtt ahogy Perselus az asztalánál ül és igyekszik mindent elmagyarázni a fiúnak egy levélben,hogy megértse,miért lett olyan amilyen.Becsülöm a férfit azért,hogy képes vállalni a szenvedést és a halált csak,hogy egy régi kedves barátnak a fiát megvédje.A levélkéből azt szűrtem le,hogy a végén a férfi jobban törődött Harryvel,mint azt bárkinek beismerte volna és remélem,hogy Harry képes lesz megbocsátani neki mindent,képes lesz megérteni,hogy miért választotta a könnyebb utat a nehezebbnél és mennyit szenvedett,hogy azt a régi hibát kiküszöbölje,hogy mennyit feláldozott azért,hogy vezekeljen egyetlen rossz lépés miatt,ami megváltoztatta az egész életét nem csak neki,de Harrynek is.Remélem,hogy ez a levél a fiú kezébe kerül és nem lesz késő ahhoz,hogy megmentsék a férfit.Bár csak addig követhetjük nyomon amíg Voldemort nem hívja magához a férfit és tudjuk,hogy a fiú nélkül megy oda ami egyenlő a halálával,de tovább gondolva a történetet,én hiszem,hogy a levél Harry kezébe kerül és hiszem,hogy ha véresen és meggyötörten,de végül sikerül életben kihozniuk onnan,hogy a végén a kapcsolatukat rendezhessék és végül megbékéljenek egymással.Köszönöm,hogy olvashattam Perselusnak ezt az érzelmesebb oldalát.
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Köszönöm Smaragd! Eredetileg azt akartam leírni, hogy Perselus az újságban meglátja Alan halálhírét, de a képen túlságosan fiatal ehhez. A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz. >Carlos Ruiz Zafón
Drága Smaragdom! Azt hiszem a történeted nagyon szomorú. Bár nem derül ki, hogy valójában mit is akart Dumbledore Perselustól kérni, de láthatóan ő is rájött arra, hogy az egész olyan mintha nem is mondott volna neki semmit. A férfit teljesen lekötötte a hópelyhek látványa és gyönyörködve figyelte ahogy a tenyerébe hullik egy pihe majd a formás kis csillag alakból egy vízcsepp lesz, elvész mintha nem is lett volna. Azért nem hagyta szó nélkül az öreg igazgatót és meg is köszönte, bár szerintem már ő sem tudta, hogy mit. Aztán kisétált a hóesésbe és az öreg igazgató figyelte ahogy a komor férfi elmegy nyomában nem marad semmi csak a tiszta fehér hó, mintha ott sem lett volna. A komorsága ellenére mégis nagyon szép volt, szomorú de gyönyörű. Köszönöm drága, hogy olvashattam.
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)