Mielőtt Piton visszasüllyedt volna az álmok birodalmába, még eszébe jutott, hogy ennek kezdetektől fogva mindig így kellett volna lennie köztük. VELÜK! - Erre a gondolatra szemhéjai kipattantak és döbbenten ült fel az ágyban. Próbálta tagadni, maga előtt is rejtegetni az érzéseit, de most végérvényesen rá kellett jönnie, még mindig szerelmes Lilybe. Bárhogy is tagadja, bárhogy tiltakozik, a kegyetlenkedéseket a nővel szemben a féltékenysége uralta. Féltékeny volt, mert nem őt választotta, és a gyermek, akit egyre jobban megkedvelt nem az övé volt, hanem azé a szemüveges nagyképűé!
Az ágyat szinte menekülésszerűen hagyta el, és kétségbeesett járkálásba kezdett a nappalijában. Tanácsra van szüksége! Valakire, aki bölcsebb, mint ő. Automatikusan lépett a kandallóhoz, és dobta bele a hop-port:
- Dumbledore irodája! - Ösztönösen mondta be a címet, mint már annyiszor, mikor tanácsra volt szüksége. De a keménység álcája leomlott, mikor szinte szédelegve kilépett a kandallóból és még elcsípte a miniszter dühös mondatát:
- "VAN ENNÉL SOKKAL SÜRGETŐBB ÉS FONTOSABB DOLGUNK IS!"
Egy pillanat alatt elöntötte a düh, zavarodottsága támadásba ment át, és már lendült is a miniszter elé.
- Éreztem, hogy ide kell jönnöm! Megtudhatnám, hogy milyen fontos tervei vannak, ami engem is érint? - hasított a hangja, mint a legélesebb késpenge.
A miniszter megrezzent, mintha a hangja valóban megvágta volna, és Dumbledore csitítóan felemelte a kezeit.
- Kipihented magad fiam? - kérdezte. - Ha már itt vagy beszámolhatnál bővebben is a történtekről. Persze csak az után, hogy Barty befejezte a mondanivalóját - nézett a miniszterre, nem titkolt villanással a szemében.
- Már mindent elmondtam, amit akartam - hárított Barty. - Akkor nem is tartom fel tovább az érdekfeszítő beszámolót - tette hozzá lekicsinylően a bájitalmesterre nézve.
- Helyes... legalább nem nekem kell kidobnom - nézett rá Perselus felemelt szemöldökkel.
- Ezt a sértést! Dumbledore, maga ezt tűri? - fordult az iroda gazdája felé a miniszter.
- Öhm... Perselus nyilván csak azt óhajtotta kifejezni, hogy ez Főnixes ügy, és mint ilyen, csak nekem tartozik elszámolással.
- Persze, természetesen - vigyorogta fölényesen, csillogó szemmel a bájitalmester.
- Nos, akkor viszlát - emelte magasra a fejét a miniszter és egyenes derékkal a kandallóhoz lépett, de még elcsípte a bájitalmester gúnyos horkantását.
Átkozott, szarházi! Majd letörlöm én azt a vigyort a képedről! - fenyegetőzött magában, miközben elhagyta az irodát.
- Perselus... Perselus - rázta meg a fejét Dumbledore. - Nem ajánlatos a minisztert magadra haragítanod.
- Ugyan már! - legyintett Piton. - A tisztelt miniszterünk egy beszari, gerinctelen alak. Nem mer nyíltan fellépni ellenem.
- Én nem is a nyílt támadástól tartok, habár abból is lesz a jövőben bőven részed, drága fiam.

Túláradó boldogság melengette a lelkét, hát Harry mégsem fél tőle! Az ő fia még ebben a szörnyű külsőben is kezdi megismerni, végre! De öröme nem sokáig tartott, a fiú újra rázendített a keserű sírásra. Nincs más hátra, mint megkeresni Pitont.
Könnyek csillogtak a szemében, miközben Harryval a karján a kandallóhoz indult, hogy előtte aztán kétségbeesetten megtorpanjon. Hisz nem tud beszélni, így azt sem használhatja. Letette a bömbölő fiút a díványra és gondosan körülbástyázta a lakosztályban található párnák nagy részével, a biztonság kedvéért még egy láthatatlan fal bűbájt is a fiú köré vetett, majd hoppanált, minden ösztönével Perselusra koncentrálva.
Hangos pukkanással érkezett meg az igazgató irodájába, ahol nem habozott és a varázslóhoz sietett, majd a karját megtagadva húzni kezdte.

Piton meghökkenve nézett Lilyre, ez volt az első alkalom, hogy önszántából hozzáért. Nem tagadta, jól jött neki a manólány megjelenése. Keresve sem találhatott volna jobb kibúvót, mint ez.
- Sajnálom, de ezt a beszélgetést el kell halasztanunk máskorra, ahogy elnézem, pillanatnyilag fontosabb dolgom akadt.

- De, ha jobban belegondolok, akkor nem is értem, hogy miért nem hiszed el neki, hogy önzetlenül képes volt megmenteni a kedvenc kis hármasod még megmaradt tagjait - ütögette az állát Phineas. - Olyan nehéz elhinned róla, hogy felülkerekedett a gyerekes rivalizáláson és összedolgozik a Rendtagokkal egy sokkal veszélyesebb ellenféllel szemben? Én született mardekáros vagyok, de még én is átlátom, hogy az az érdeke, és nekünk is, hogy összekovácsoljuk a Rendtagokat, és ne teremtsünk széthúzásra alkalmas okokat. Én sem voltam soha büszke arra, ha a Nagyobb jó érdekében gyilkolnom kellett, és szerintem te sem.

Veszélyesen hideg mosoly volt ez, és a miniszter megborzongott tőle. Látogatója körül jól láthatóan örvénylett a mágia, hideg magabiztossága pedig igazán különleges férfivá tette. Kupor nyelt egyet, majd idegesen ficergett nagy, kényelmes székében. Nem tetszett neki a szemben lévő magabiztossága, de csábító volt a tudat, hogy lenne valaki, aki elvállalná a piszkos munkát. Végül is, miután elvégezte a munkát, meg is szabadulhat tőle. A gondolatra megrándult a szája széle, és kivillanó mosollyal nézett a vendégére.
- Nos, akkor beavatom a részletekbe...

A pofátlan ajánlat hallatán bennrekedt a levegő a miniszterben, feje elvörösödött és felháborodottan pattant fel.
- Na de... a kölyök könnyű préda! Csak kitekeri valaki a nyakát, mint egy csirkének, azt le is van rendezve. Ezért sokallom a kétezer galleont!
- Barty, Barty - mosolygott az idegen fölényesen. - A kölyökért kell csak igazán megdolgozni. Ha jól vettem ki a szavaiból a célszemélyek a Roxfortban laknak. Ezt a Prince-t bárhol le tudjuk szedni, de a gyereket nem.
- Igaz, igaz... valóban.
- Na látja, sőt, ha jobban meggondolom, a kölyök legyen inkább háromezer. Az esetleges nehézségek miatt.
Kupor keze ökölbe szorult, de már nem mert tiltakozni. Ez van, ha az ember gyilkosokkal üzletel.

Harry vörösre sírta az arcát, mire Perselus megérkezett Lily kíséretében. Amint felvette a bömbölő fiút az varázsütésre elhallgatott. Tudata mélyén érezte, hogy ez nem normális, de a folyamatosan felmerülő akadályok közben még nem ért rá behatóbban foglalkozni a jelenséggel.
- Végezd a dolgod! - utasította a manót. - A fiúval majd én foglalkozom - mondta, majd besétált vele a laborba. Ha már sikerült megszabadulnia Dumbledore-tól legalább hasznosan tölti az idejét.