Nem baj, most meg volt engedve, mert én is jót mulattam rajta Örülök, hogy tetszett ez a fejezet is, még ha egy kicsit rövidke is volt, de majd lesz hosszabb is, csak győzzem lefordítani
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
A fordítások kategória a ma jubilál a 100. feltöltött bejegyzéssel, lezárul a Névtelen története, hogy majd egy újnak adjon helyet és ahhoz is lehet gratulálni, hogy ma sikeresen letettem a 3. vizsgám!
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Fogalmam sincs, mert abból a feltett kis részleten kívül még semmi nincs meg. Eredetileg azt terveztem következő zártnak, de már nem vagyok biztos benne, mert itt a Névtelen folytatása is, ami szorosan összefügg az első történettel + még annyi jó történettel szemezek, de nem akarok ide-oda kapni, mert az senkinek nem jó, viszont az is tény, hogy hol ehhez, hol ahhoz van kedvem
Köszönöm a gratulációt, legalább ezt is letudtam. Egy gonddal kevesebb
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Akkor a Titok maradjon még talonban Ha engem kérdezel akkor én szívesen olvasnám a Névtelen következő részét, ha már van neki és úgy emlékszem abból is fordítottál már egy keveset Így mehetne a visszaszámlálás mellett ennek a folytatása, utána pedig majd kitaláljuk, hogy mi legyen. A titok vagy esetleg más valami amire közben kedvet kapsz Már tanulgatom az angolt, szóval majd tesztelem a tudásom az eddigi fordításokon és lehet idővel majd be tudok segíteni, hogy haladni tudj, csak győzzük azt kivárni
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Hm ez tényleg remek kis történet lesz, mert ilyet még a soriban sem tettek bele. Nem volt szép dolog ilyeneket vágni Don fejéhez, mintha Alan szerint Don a legnagyobb sértést követte volna el azzal, hogy beállt ügynöknek, és ha már beállt akkor távol kellett volna magát tartania a családjától. Megsértette Dont azzal, hogy azt képzelte, hogy nem védené meg az öccsét és főleg azért, mert a kirendelt ügynök meghalt. Gyakorlatilag Alan kidobta az idősebb fiát, mondván, hogy minél tovább marad velük annál inkább szembesülnek az erőszakkal és ebben már Charlie is rendesen részt vesz. Ebben a részletben olyannak jön le Alan, mintha többre tartaná a kisebbik fiát és haragudna azért, mert Don munkájába belefolyt, hogy segíthessen a testvérének. Ezek után már mondhatta Alan, hogy sajnálja és nem úgy gondolta, mert már kimondta és mivel dühösen mondta valahol mélyen így is érezte. Ezért nem csoda, hogy Don ezután levágta az öccse gyógyszereit és az orvos utasításait és elment, meg sem hallva az apja utána kiáltott szavait. Valahogy az az érzésem, hogy Charlie nem fogja ezt annyiban hagyni. Amint lesz rá lehetősége a bátyja után fog menni és még azt is megkockáztatnám, hogy az apjának is elmondja a véleményét. Charlienak sokat jelentett, hogy emiatt a segítségnyújtás miatt sikerült áthidalniuk a közöttük tátongó szakadékot, nem fogja hagyni, hogy az apja meggondolatlansága miatt újra elveszítse a bátyja közelségét. Juj most nagyon akarnám ezt olvasni Telhetetlen vagyok tudom, de hát ez van
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
A helyzet az, hogy amikor elöszőr olvastam a történetet, már akkor elhatároztam, hogy ezt bizony lefordítom Szóval teljesen megértem, hogy te is olvasni akarod
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Megint jókat mulattam rajtuk 
