|
|
I. Fórumsztori - Fordított világ (mentés)
|
|
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:33 | Üzenet # 21 |
 Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
Viszont az nem volt olyan egyszerű, mint ahogy gondolta. A mellette lévő sötét erő nem akarta elengedni, sőt olyan volt, mintha egyre erősödne, és mintha az a valaki feladná az ellene folytatott küzdelmet. Érezte, hogy valaki még van ott rajta kívül, de azt is tudta nem kell hozzá sok idő, és fel fogja adni az ellene folyó harcot. Nem tudta miért, de erős késztetést érzett arra, hogy segítsen ennek az illetőnek, mert ha nem teszi, akkor annak borzalmas következményei lesznek.
Perselus érezte nem bírja már sokáig. Az elméjébe betolakodó alak ellen felállított védelme gyengül, és az ereje is fogytán van. Szégyellte bevallani, de segítségre van szüksége, különben neki vége.
KristineHolt
Harry nem tudta, hogy mit és hogyan kellene tennie - süketen és vakon botorkált az egyre erősödő gonoszság kellős közepén.
- Azonnal hagyja abba! - ordította, bár nem tudta kinek. Nem volt biztos semmiben, nem tudta, hogy ez a rettenetes fenyegetés valamitől, vagy valakitől származik-e. Mint ahogyan azt sem tudta megállapítani, hogy merre van a fent és a lent, hogy hideg van-e vagy meleg, vagy sötét-e vagy világos. Akár ha a félelemmel és gonoszsággal telt semmiben lebegne.
Hirtelen valami megváltozott.
- Tűnj el innen kölyök! - hallotta meg az ismerős hangot, érdekes módon a fejében.
- Professzor úr? - kérdezett vissza bizonytalanul.
- Menj már!
Ment volna, Pitonnal nem jó ellenkezni, főleg neki, hiszen őt ki nem állhatja. De mégis merre menjen?
- Nem tudom merre kell - felelte beletörődően. Ezért tuti egy rakat büntetőmunkát fog kapni.
- Potter, fejezd be a legillimentálást - ordította Piton dühösen.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:34 | Üzenet # 22 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| - De csodásan alakul ez a nap, és egyre szebb lesz! - hallották meg egyszerre a hideg, semmivel össze nem téveszthető hangot. - Ha már ilyen szépen összejöttünk, használjuk is ki! - azzal megragadta a védekezni képtelen fiú tudatát.
Harry érezte a hideg szorítást, kétségbeesetten próbált menekülni, de fogalma sem volt róla, hogy ezt hogyan kellene megvalósítania.
A gyengélkedőn a figyelmeztetőbűbájok egyszerre szólaltak meg, és Poppy otthagyva a készülő főzetet, azonnal a betegeihez rohant. Már messziről látta, hogy itt ő bizony tehetetlen, Albus kell ide.
Nem is kellett sokat várni az igazgatóra, az mindent ott hagyott a javasasszony hívására. Már az ajtóban látta, hogy nagy a baj, pálcáját előkapva sietett az ágyhoz, megcélozta Harryt, és már az elméjében is volt.
- Félre onnan! - kiáltott rá a sötét alakra, és mentális erejével nagyot taszított rajta.
A fiú megkönnyebbülve fogadta a segítséget, és a taszítás hatására magához tért. A zöld szemek felnyíltak, és Harry menekülésszerűen hagyta el a betegágyat, a falig meg sem állva.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:34 | Üzenet # 23 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
Amint Harry biztonságban volt, az igazgató a bajitalmesterre irányította a pálcáját, és az ő elméjét vette kezelésbe. Meglepően gyorsan sikerült bejutnia, de attól, amit látott a lélegzete is elállt egy pillanatra. Perselus minden erejével azon volt, hogy távol tartsa az elméjétől Voldemortot, nem sok sikerrel. A falak amiket felállított egyre gyengültek, jelezve, hogy a bájitalmester az utolsó erejét is ebbe a védekezésbe fekteti.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:35 | Üzenet # 24 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Reménykedett benne, hogy az a jó, amit ő képvisel, képes kioltani azt a gonoszságot, amit az ellenfele ont magából, ezáltal egyenlőséget teremtve a bájitalmester elméjében, ami már elég lesz neki ahhoz, hogy visszavegye az irányítást, és végképp kiűzze onnan Voldemortot.
Perselus érezte a segítséget, és az igazgató jelenléte olyan erővel ruházta fel, ami már elég volt ahhoz, hogy sikeresen vegye fel a Sötét Nagyúrral a küzdelmet. Legnagyobb meglepetésére nem is kellett annyira nagyon küzdenie, mert mintha a Nagyúr is távozni akart volna, csak éppen valami megmagyarázhatatlan indoknál fogva nem tudott egyedül szabadulni.
Amint megérezte, hogy az elméje szabad, kimerült, mély alvásba zuhant.
Dumbledore elhagyta a bájitalmester elméjét, és nagyot sóhajtott: - Hogy van? - hallotta meg Poppy bátortalan kérdését.
- Most már minden rendben lesz.
A javasasszonyt megnyugtatta a válasza, a reszkető Harryhez fordult.
- Gyere, adok neked egy Nyugtatófőzetet, hogy tudj aludni. - Ránézett az igazgatóra, de az nemet intett, és jelezte, hogy a bájitalmesternek nem kell bájital, mert ő már mély álomba taszította.
- Jól vagy, fiam? - kérdezte Harryt, mikor az visszatért a javasasszonnyal, már lényegesen jobb színben volt, nyugodtabbnak nézett ki, és Poppy azt is el tudta érni, hogy visszafeküdjön az ágyba.
- Igen, igazgató úr - felelte, és a tekintete kíváncsian rebbent a bájitalmesterre. - Voldemort volt az? - kérdezett rá arra, ami a legjobban foglalkoztatta.
- Igen, de nem kell attól tartanod, hogy visszatér... Piton professzor és én egy időre ártalmatlanítottuk. Most egy darabig biztosan nem lesz kedve más elméjében kutakodni.
Harry le sem tagadhatta, hogy mennyire megkönnyebbült.
- A professzor jól van? - nézett újból a bájitalmesterre.
- Jól van, csak alszik. Neked is ezt kéne tenned.
- Igen, uram.
- Jó éjszakát, fiam. Reggel majd újra benézek.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:36 | Üzenet # 25 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
Harry álmatlanul forgolódott az ágyában, sokáig nem jött álom a szemére. Egyre csak az járt a fejében, ami az éjszaka folyamán történt. Hihetetlen volt számára, hogy az oly rettegett bájitalmester elméje védtelen volt egy olyan hatalom ellen, amilyen Voldemorté. Amikor megérezte a sötétséget azt hitte örökre vége, nem tudott hatékonyan harcolni ellene, és fogalma sem volt, hogyan juthatna ki az elméjét elborító hideg sötétből. Mikor sikerült, és végre szabad volt, annyira megijedt, mint egy kis gyerek. Félelmében a falig hátrált. A professzort látta az ágyon rángatózni, és fogalma sem volt, hogy mióta küzdhetett, de abban biztos volt, hogy már régóta.
A hold bevilágított a kórterem ablakán fényét szórva a két betegre. Az ég olyan tiszta volt, mintha mindig ilyen lett volna, mintha azzal, hogy egy időre- megszabadultak Voldemorttól, megszüntették volna a kint tomboló vihart is.
Harry a másik oldalára fordult. A hold fényében meglátta a békésen alvó bájitalmestert. Vajon mi zaklathatta fel annyira, hogy nem tudta fenntartani a védelmét? Mi lehetett az, ami miatt Voldemort bejuthatott a fejébe? - töprengett Harry. - Majd holnap megkérdezi az igazgatót, hátha ő tudja a választ.
Ezzel a megnyugtató gondolattal nyomta el az álom.
Erika
Álmában egy vörös hajú nő beszélt hozzá. Látta, hogy mozog a szája, de a hangját nem hallotta!
KristineHolt
Harry próbált közelebb kerülni a nőhöz, hátha akkor meghallja a hangját is de hiába erőlködött, nem sikerült neki. Tudta, hogy ismeri valahonnan, de nem sikerült visszaemlékeznie, hogy honnan. Abban biztos volt, hogy bármit is akar tőle, az nem lehet rossz...
Perselus meglepve ült fel az ágy szélén - zavaros álomból ébredt,de az inkább meglepte, hogy hol, mint az, hogy hogyan. Mégis mi a megveszekedett francot keres ő a gyengélkedőn?
A megszokott lendülettel felpattant - de azonnal vissza is tántorodott. Hasogató fájdalom mart a fejébe és ugyanakkor a szédülés is elkapta. Lehajtotta kissé a fejét, hátha attól enyhül a fájdalom, közben azon gondolkozott, hogy mi is történhetett, de hiába - nem tudta felidézni a dolgokat.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:36 | Üzenet # 26 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| A mozgásra pedig megjelent Madam Pomfrey is. Na, már csak ő hiányzott!
- Mi ütött magába, hogy máris felkel? Mars vissza az ágyba!
Perselus válaszolni akart, de a szédülés legyűrte.
- Azonnal szólok az igazgatónak, ő majd talán észhez téríti.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:37 | Üzenet # 27 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
Albus mikor értesült arról, hogy a kedvenc bájitalmestere felébredt, mindet otthagyva azonnal elindult a gyengélkedőre. Mikor megérkezett egy roppan bosszús Perselust, és a körülötte tyúkanyóként sündörgő javasasszonyt talált. Mosolyogva ment beljebb.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:37 | Üzenet # 28 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| - Albus, lennél olyan szíves, és megmondanád Poppynak, hogy nem maradok itt?
- Albus, megmondanád Perselusnak, hogy feküdjön vissza?
A két kérés szinte egyszerre hangzott el, és az igazgatónak kedve támadt nevetni, de mégsem tette, mert a hangulat anélkül is elég puskaporos volt.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:38 | Üzenet # 29 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Aena
- Perselus mit szólnál hozzá, ha meghallgatnál engem és Poppyt, és azután döntenél a továbbiakról? - kérdezte nyugodtan az igazgató.
Perselus kérdőn nézet az öregre.
- Várom a magyarázatod, mi a fenét keresek én itt?
Amy
Albusnak össze kellet szednie a gondolatait, hogy mit mondjon. A bájitalmester kérdőn felhúzott szemöldökét látva belekezdett:
- Nos, fiam miután a kinti sétájáról idehoztad az ifjú Harryt, megkerestél engem azzal, hogy tegyem ki az osztályodból, mert nem ért a bájitalokhoz, ekkor én javasoltam neked egy egyszerű mugli megoldást a korrepetálást, de sajnos nem tudtam meg a válaszod, mert rosszul lettél.
- És mióta vagyok itt? - kérdezte Perselus enyhe gúnnyal. Hogy merszéli kioktatni az igazgató arról, hogy bánik a kölyökkel? Aki szándékosan engedetlen és képtelen elkészíteni egy normális főzetet, megérdemli, hogy úgy bánjon vele ahogy.
- Lassan három napja - felelte Poppy.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:38 | Üzenet # 30 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| - Ezt nem értem - nézett zavarodottan a javasasszonyra. - Már arra sem képes, hogy egy megfázást kikezeljen az általam megfőzött bájitalokkal? - kérdezte aztán gúnyosan Poppyt. - Látja? - fordult az igazgató felé -, ezért sem fogok ittmaradni. Tudom, hogy milyen bájitalokat kell bevennem, és amúgy sem akarok itt heverészni, mert annál sokkal több dolgon van! Többek között rendet kell tennem a tantermemben a kölykök után. Hála Potternek, egy alapos takarítás is rá fog férni a falakra, és a mennyezetre.
- Nem engedem, hogy elmenjen! - tiltakozott Madam Pomfrey, de Perselus félbeszakította.
- Nekem ne mondja meg, hogy mit tegyek! Igazgató úr, amint elvégeztem a legsürgősebb dolgaimat felkeresem az irodájában - mondta, és meg sem várta a tiltakozásokat, hanem a körülményekhez képest a leggyorsabban elhagyta a gyengélkedőt.
Az igazgató bocsánatkérően nézett a javasasszonyra.
- Sajnálom, de amikor ilyen, még én sem bírok vele - mentegetőzött. - A kis Harry, hogy van? - váltott inkább témát.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:39 | Üzenet # 31 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
- A körülményekhez képest jól - válaszolta Madam Pomfrey. - Elvégzek rajta egy-két diagnosztizáló bűbájt és utána elmehet.
- Ez nagyszerű hír - felelte az Albus mosolyogva. - Lenne olyan kedves és megmondaná neki, hogy várom az irodámba ma délután?
Bár Poppy kérdőn nézet rá, azért azt mondta: - Rendben. Amit végeztem átadom neki az üzenetét.
- Nagyon köszönöm, drága Poppy - mondta az igazgató és már indult volna, de a javasasszony megállította: - Ha kérdezi miért mit mondjak neki?
- Csak azt kedvesem, hogy beszélgetni szeretnék vele - mondta Albus és már ott sem volt.
Harry késődélután ébredt. Eléggé fura volt az álma, amit nem tudott hova tenni.
- Hát felébredt, Mr. Potter. Hogy aludt? - kérdezte a javasasszony.
- Jól - felelte Harry. - Mikor mehetek el? - kérdezte.
- Elvégzek még magán egy-két diagnosztizáló bűbájt és utána. Jut eszembe, az igazgató úr várja magát ma délután.
- Miért?
- Azt mondta beszélni szeretne magával! - Mondta a javasasszony, majd a vizsgálatok után elengedte
Harry töprengve hagyta el a gyengélkedőt. Nem tudta mit akar az igazgató ezzel a beszélgetéssel, de majd délután kiderül.
KristineHolt
Perselus miután ellenőrizte a bájitaltantermet, végre a lakosztálya felé vette az irányt.
A környezete és önmaga is látszólag rendben volt - mégis tudta, hogy valami megváltozott. Töprengve lépett be a nappalijába, majd egy jó pohár Lángnyelv whiskyvel a kezében letelepedett a kandalló melletti hotelba. Megpróbálta végigvenni a történteket, de szinte azonnal észrevette, hogy valami nem stimmel, azzal amit Albus mondott neki.
Az a sorrend amit az öreg mondott tényleg megállta a helyét, csakhogy...
Na, igen - határozottan emlékszik rá, hogy volt valami amitől összeroppant -, a fájdalom érzése még mindig itt volt vele. Abban is biztos volt, hogy a gyengeségét Voldemort megpróbálta kihasználni - nem is ő lett volna ha nem így van -, abban már nem volt biztos, hogy lebukott-e előtte. De ez most nem is érdekelte.
Ha egy kalap alá veszi ezeket a tényeket - akkor azok csak egyetlen egy dolgot jelenthetnek.
Valaki manipulálta az elméjét!
- Na, vajon ki? - kérdezte cinikusan saját magától.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:40 | Üzenet # 32 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Az a felelőtlen kölyök meg, már megint mit művelt! Ő sem bírt a Nagyúrral, honnan vette, hogy neki sikerülni fog? Nagyon jó magyarázatot kell majd kitalálnia erre, ha nem akar a Nagyúr kiszemeltje lenni, akin a legújabb átkait gyakorolja. Egy hajtásra kiürítette a poharában megmaradt wiskeyt, és élvezte a kellemesen melengető érzést, miután megnyugodott, felállt, és a kandallón keresztül átment Dumbledore-hoz.
- Perselus - nézett fel az igazgató az asztalán található nagy halom pergamenből -, későbbre vártalak. - Most ki kell találnia valamit, amivel itt tudja tartani, míg Harry is megérkezik.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:41 | Üzenet # 33 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
- Ülj le - mondta és az asztala előtti székre mutatott. - Miben lehetek a segítségedre?
- Csupán kérdezni szeretnék valamit - felelte Perselus, és kérdőn felhúzta a szemöldökét. - Mi történt itt amitől, ahogy te fogalmaztál "rosszul lettem"? És az igazat szeretném hallani.
Albus egy pillanatra megdöbbent a kérdéstől, de gyorsan túltette magát rajta és széles, zavart mosollyal az arcán válaszolt, ügyelve arra, hogy még véletlenül se szólja el magát.
- Már elmondtam a gyengélkedőn. Idejöttél, Harryvel kapcsolatban panaszkodtál, hogy még egy egyszerű bájitalt sem tud elkészíteni, ekkor én javasoltam a korrepetálást, erre te rosszul lettél.
Aena
- Albus az igazat. Volt valami ezen felül is. Ettől egyszerűen nem lehettem "rosszul". Hiszen már egyszer tartottam annak a semmirekellőnek külön órákat. És annak is mi lett a vége. Az igazat akarom hallani, nem a mellébeszélést - mondta dühösen, s szemeiben a düh szikrái látszottak.
Albus Dumbledore elmondhatta magáról, hogy ismeri ezt a férfit, és láthatta már dühösnek, most mégis meglepődött. Közben azon járt az agya, hogy ebből a helyzetből hogyan mászik ki. Még nem, még nincs itt az ideje hogy megtudja az igazat, vagy mégis? Előzőleg összeomlott, vajon most hogy viselné?
Erika
A gondolatait egy bátortalan kopogtatás zavarta meg.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:42 | Üzenet # 34 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| - Szabad! - szólt ki Dumbledore.
Harry lassan nyitott be az irodába, mert már a lépcsőn felfelé lépkedve kihallotta a bájitalmester hangját.
Dumbledore megkönnyebbülten sóhajtott magában, a fiú a lehető legjobbkor érkezett meg, mert így legalább Perselus nem fogja tovább faggatni.
- De örülök, hogy Madam Pomfrey kiengedett. Gyere csak Harry, foglalj helyet, lenne egy kis megbeszélnivalónk. Perselus ülj le te is - mutatott az asztala előtti két fotelre.
A bájitalmester keresztbetett karral állt a kandalló előtt, de a kérésre kelletlenül foglalt helyet.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:42 | Üzenet # 35 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
A szobában egy ideig csend volt, csak a kandallóban lévő tűz pattogása törte néha meg. Albus elnézte egy ideig a két delikvenst, majd végül megszólalt:
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:50 | Üzenet # 36 |
 Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Perselus... kedves fiam, valamit el kell árulnom neked. Valamit, amiről talán már régóta tudnod illenék, de a fogadalmam mindez idáig kötött, most viszont...
- Elnézést, igazgató úr, de ez nyilvánvalóan nem tartozik rám. Talán jobb lenne, ha később jönnék vissza - kezdett felemelkedni a fiú a kényelmes ülőalkalmatosságról.
Piton elméje eközben folyamatosan igyekezett tudattalanul is helyreállítani a keletkezett zűrzavart. A két, egymást ilyen gyorsan követő erőszakos támadás Dumbledore és a Nagyúr részéről hosszan tartó károsodást okozott volna bárkinek, de nem egy vérbeli okklumentornak. Nem Perselus Pitonnak. Ahogy a mentális védelme darabról-darabra állította helyre az igazgató által az elméjében elzárt részleteket, úgy lett egyre sápadtabb és kezdett el egyre inkább remegni a haragtól.
- Attól tartok, szokásához híven ismét téved, Potter! - szólalt meg karcos, vészjósló hangon a fiú mellett. Tekintetét a mentorára kapta, abban a pillanatban, amikor ismét összeállt fejében a teljes kép. Ahogy meglátta az igazgató értetlen és jóindulattól csillogó tekintetét a csalódottság és az árulás mérge futótűzként rohant keresztül a testén. A levélből minden kiderült! Albus eltitkolta előle, hagyta, hogy azt higgye... És Lily, az ő hőn szeretett Lilyje vette rá erre! Az a nő tette ezt vele, akiért eddig mindent képes lett volna feladni, a saját jelenét és jövőjét is! Nem értette, miért. Egyszerűen nem értette! Kedves ismerősként üdvözölte az ezen gondolatokra visszatérő rosszullétet és szédülést. El innen, el mielőtt még késő lenne!
Hirtelen ő is felpattant, majd egyetlen szó nélkül karon ragadta a mellette tébláboló kölyköt és durván kivonszolta az irodából, mielőtt még Dumbledore közbeavatkozhatott volna. Az öreg varázslót a dermedt, transz szerű állapotából csak a kis túlélő ijedt nyikkanása hozta vissza. Mire körülnézett, már nem látott senkit az irodájában. Nagyon remélte, hogy ez az egész csak egy rémálom volt. Az ő személyes rémálma!
Eközben a bájitalmester egy bizonyos cél felé tartott az egyre inkább ellenkező Harryvel. Az egyetlen személy felé, akiben még bízni mert a Roxfortban...
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:50 | Üzenet # 37 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Kiléptek az éjszaka kísértetiesen nyikorgó nagykapun, és megindultak a Tiltott Rengeteg felé.
Hagrid - futott át Harry agyán a gondolat, ha a vadőr lakja mellett mennek el, tőle majd segítséget tud kérni. Agyar úgy is jelezni fogja a jelenlétüket. Alábbhagyott egy kicsit az ellenkezéssel, és hagyta, hogy Piton a karjánál fogva maga után húzza, mint valami engedetlen kölyköt. Szerencsére a vihar már nem tombolt, és a tájat összefüggő fehérség takarta. A hideg elviselhető volt az iskolai talárban, de azért remélte, hogy nem mennek messzire.
Perselus húzta maga után a fiút, miközben agyában egymást kergették a gondolatok. Csak egyetlen olyan személy van a Roxfortban, akiről tudja, hogy képes áthágni a szabályokat, ha megvédhet egy ártatlant, őt nem fogja befolyásolni Dumbledore jóakaró szövege. Amíg ki nem találja, hogy mi legyen, a fiú ott tökéletes biztonságban lesz, és bízhat benne, hogy ő nem fogja elárulni!
- Rubi - kiáltott be a kis lak ablakán, majd benyitott. Az óriás éppen akkor húzta le a tűzhelyről a teavizet, és a látogatók megjelenésének megörült.
- Perselus, Harry! Gyertek, most lett kész a tea - szórta bele a füvet a kancsóba, és odakészítette az asztalra. - Mi járatban?
Harry már semmit nem értett. Pont ahhoz a személyhez mentek, akitől ő is segítséget remélt, és Agyar az óriási kutya nem, hogy nem ugatta meg Pitont, hanem kitörő lelkesedéssel dörgölőzött hozzá!
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:52 | Üzenet # 38 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
- A segítségedre lenne szükségem - mondta Piton, miközben szórakozottan simogatta a hozzá dörgölőző Agyar fejét.
Hagrid furcsán nézet a bájitalmesterre, hiszen az nem szokott csak úgy segítséget kérni senkitől, hacsak nem valami fontos dologról van szó.
- Gyertek, üljetek le, igyatok egy teát. Mondd, miben lehetek a segítségedre? - mondta miközben hellyel kínálta őket, de a bájitalmester nemet intett a fejével.
KristineHolt
Harry értetlenül nézett a két felnőttre - először is mert soha nem gondolta volna, hogy a pincerémnek valaha is segítségre lesz szüksége, másodszor pedig Hagrid volt az aki teljesen meglepte. Nem gondolta volna, hogy az általa olyan nagyra becsült ember, kedvelhet egy olyan kiállhatatlan alakot, mint Perselus Piton.
- Perselus, mondd már mi a baj - nézett a professzorra Hagrid. - Tudod, hogy ha kell valami, rám mindig számíthatsz, főleg azok után amit értem tettél.
- Menjünk ki egy kicsit - felelte a professzor. - Agyar vigyázz a kölyökre! - adta ki az utasítást a kutyának, akárha ő lenne a gazdája nem pedig Hagrid.
A hatalmas jószág lelkesen odatelepedett Harry mellé, jelezve, hogy a vigyázás nem csak arra vonatkozik, hogy a fiúnak ne essen bántódása, de arra is, hogy ne mehessen a felnőttek után...
Erika
Harry utálta ezt a helyzetet. Úgy érezte, hogy megint kihagyják valami fontos dologból. Még Agyar sem tudta felvidítani.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:52 | Üzenet # 39 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Piton és Hagrid kimentek a kunyhóból, és ő csak annyit tudott tenni, hogy az ablakon tekintgetett kifelé, hátha meglát valamit.
Odakint Perselus gondosan eltávolodott a vadőr házától, még arra is ügyelt, hogyha a kölyök leskelődne, ne lásson és halljon semmit. Izgatottan mászkált fel-alá, mire belekezdett a mondanivalójába:
- Segítened kell nekem Rubi - szólította az óriást a régi becenevén. - Van egy nagy gondom - pillantott a ház felé -, az öreg megint bekavart. Én már nem hiszek el neki semmit, és ezért most el kell mennem a Roxfortból, hogy tisztázzam a helyzetet. Szeretném, ha addig vigyáznál Potterre, és nem engednéd vissza a kastélyba. Amint meggyőződtem róla, hogy Dursleyék háza táján nem ólálkodnak halálfalók, visszajövök érte, és együtt felkeressük a nagynénjét.
- Na, de mi történt? - kérdezte Hagrid csodálkozva.
- Kérlek, csak vigyázz rá.
Piton ritkán kért bármit is, főleg nem tőle, ezért Hagrid örült, hogy a segítségére lehet, most legalább törleszthet neki a sokéves barátságáért. Határozottan bólintott hát:
- Rendben, Harry nálam marad addig, amíg érte nem jössz. Vigyázz magadra!
Perselus csak ezt akarta hallani:
- Köszönöm, ha ennek vége, ígérem, hogy mindent el fogok mondani - megszorította az óriás kezét, elsietett és meg sem állt a hoppanálási pontig.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 22:55 | Üzenet # 40 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
Harry az ablakon át figyelte, ahogy a bájitalmester sietősen távozik. Kisvártatva Hagrid tért vissza arcán ugyanazzal a mosollyal, amivel üdvözölte őket. Ahogy belépett rögtön nekiszegezte azt a kérdést, amire kíváncsi volt
- Hagrid! Mit akart tőled Piton? Mióta ismered? Hova ment? - kérdezte szinte egy szuszra.
- Lassabban Harry, először vegyél levegőt - felelte mosolyogva Hagrid. - A kérdésedre pedig a válaszom; elég régóta ismerem Piton professzort.
- De hova ment, és miért?
- Sajnos azt nem tudom, de ha tudnám akkor sem mondhatnám el. Elég ha annyit tudsz, hogy a professzor rám bízott téged, amíg ő távol van.
- Ez mégis mit jelent? - kérdezte Harry -, de gyorsan mondd, mert vissza kell mennem a toronyba.
Hagrid arcára ráfagyott a mosoly ennek hallatán. Tudta, hogy Harry nem fog örülni annak amit mondani fog, de megígérte Perselusnak, hogy vigyázni fog rá, és ha ennek ez az egyetlen módja, akkor megteszi.
- Harry, nem mehetsz vissza a kastélyba. Itt maradsz velem addig, amíg Perselus vissza nem tér.
Aena
Harry tűnődve figyelte Hagridot. Nem értette mi folyik itt. Mit akarhat tőle a professzor?
Miért nem mehet vissza a toronyba a barátaihoz? Zsongott a feje a sok kérdéstől.
De ahogy Hagridot nézte rájött valószínűleg ő sem tudna választ adnia a kérdéseire. De mit akarhat Piton? Hagrid türelmesen nézte a gondolataiban elmerülő fiút.
- Kérsz egy pohár teát Harry?
- Igen , köszönöm.
Scale
Rohamosan sötétedett. Perselus egy halk pukkanással érkezett meg egy teljesen néptelen kis utcába, s gyorsan kiszórt magára egy bűbájt, melynek köszönhetően sem illetékes, sem illetéktelen személy nem láthatta meg, majd leellenőrizte, hogy nincs-e a környéken halálfaló. Mikor mindent biztonságosnak ítélt, óvatos, de sietős léptekkel indult meg a Privet Drive felé, és amikor rálépett a annak járdájára, nem bírt elfojtani egy fintort. Még így félhomályban is tökéletesen látta az utcában eluralkodó - számára csak - áll idillt. Egyforma színű- és alakú házak, egyforma kert, és a lakók is mind egyformán álszentek, prűdek és végtelenül ostobák, akiknek csak a látszat a fontos, és az arcukra fagyott egy műmosoly. Hányingere volt az ilyen alakoktól.
Sebesen igyekezett a négyesszámú házhoz, s már a kapuból hallotta, hogy ott bizony nagy nyüzsgés van. Átlépte a kis kőkerítést, majd benézett az ablakon. Előtte egy igen kövér fiú igyekezett az ajtó felé, szorosan nyomában egy sovány fiúval. A kölykök halkan kinyitották az ajtót, s csupán néhány centivel kerülték el az ütközést Perselusszal, majd bebújtak a ház egyik sarkában ültetett rododendron bokor mögé. A kövér gyerek kivett a zsebéből két cigarettát, meg egy öngyújtót, s az egyik szálat a barátjának adta, aztán mindkettőt meggyújtották.
- Haver - szólt a vézna, miután egy jó nagyot szívott a dohányból -, azt hittem már soha nem szabadulunk ki onnan. Nem akarlak megbántani, de az anyád teljesen be van pörögve ettől a partitól. Egyfolytában csak tukmálja belém a kaját, meg a gyümölcslevet. - Utóbbi szót olyan undorral ejtette ki a száján, mintha valami undorító bájitalt akartak volna lenyomni a torkán. Aztán újabb füstöt szívott magába.
Perselus elképedve nézte a két kölyköt.
- Merlin szerelmére! - dühöngött magában. - Ezek a kis ostobák annyi idősek lehetnek, mint Potter, és már bagóznak! Tenni azonban nem tehetett ellene, viszont ott sem maradhatott örökké.
(Sziasztok! Remélem, nem gond, hogy így ismeretlenül berobogok ide, és belekontárkodom a játékba, de nagyon megtetszett az oldal és ez a töri is, így írtam hozzá. :))
Amy
Ezért elhatározta,hogy bemegy a házba, bár ne tette volna. Amit bent látott gyomorforgató volt. Az a sok képmutató ember,akik összegyűltek és egymás idétlen viccen és társaságán derültek felért ezer cruciatussal. Átvágott a "vidámkodó" tömegen és gondolta szétnéz, ha már bejutott. Nem talált bent semmi különöset azt leszámítva,hogy csak egyetlen kép volt a házban arról a dagadt gyerekről, aki most kint bagózik a haverjával, mintha rajta kívül nem lenne más gyerek abban a házban, pedig a napnál is világosabb hogy Potter itt él, akkor miért nincs róla egy kép sem?. Fel ment az emeletre persze ügyelve, hogy ne hallja meg senki meglátta azt az ajtót, ami valószínűleg a kölyök szobája lehetett két zár volt lakattal és egy olyan csapóajtó,amin semmilyen állat nem fér be egy alohomorával gond nélkül kinyitotta a zárakat viszont,amit odabent látott a legvadabb álmaiban sem tudta elképzelni. Egyáltalán nem hasonlított egy átlagos tinédzser szobájához. A falakon csak egy naptár volt, ami a nyári szünet végig fellelhető hátralévő napokat mutatta, egy rossz szekrény, olyan ágy, ami jobb napokat is megélt, az "íróasztala" szintén siralmas állapotban. Viszont ami a legszörnyűbb volt azok a rácsok az ablakon akár egy börtönben.
Erika
Felmerült benne a gondolat, hogy talán mégsem volt a kölyök olyan elkényeztetett kiskirály, mint James Potter.
Scale
Perselus dühösen vágtatott végig a ház folyosóján, le a lépcsőn, majd ki az ajtón. Távoztában hallotta, ahogy a bokor mögött bujkáló egyik fiú csodálkozva szólítja barátját.
- Láttad! - kiáltotta a kölyök. - Megint kinyílt az ajtó!
- Piers - sóhajtotta a barátja. - Nem, nem láttam. De ne ordibálj, meg fészkelődj, mert elkapnak minket! Biztos, hogy jól vagy?
Piers egy másodpercig hallgatott, aztán ámuldozva így szólt:
- Öregem, te füves cigit hoztál Malcolmtól?
Perselus már nem hallotta a választ. Szélsebesen igyekezett a hoppanálási pont felé, s amint odaért, pördült egyet a sarkán, és elnyelte az örvény.
A Roxforti kapuk engedelmesen utat nyitottak neki, ő pedig meg sem állt Hagrid házáig. Kopogás nélkül rontott be a házba.
- Potter - ragadta meg a gallérjánál fogva, alaposan megrázva. - Magyarázatot követelek! Mi történt abban a Merlinverte házban?!
Erika
Harrynek fogalma sem volt róla, hogy Piton miről beszél. Tanácstalanul nézett Hagridra.
Amy
Hagrid zavartan állt egyik lábáról a másikra. Még sosem látta Perselust ennyire dühösnek, mint most. Szegény Harryn is látszik a tanácstalanság mégis mit kéne válaszolnia? - gondolta. Végül csak megszólalt.
- Perselus lennél olyan szíves elengedni Harryt, és nyugodtan elmondanád mi az ami ennyire felzaklatott?
A bajitalmester - már amennyire az agyát elborító vörös köd engedte - végül eleresztette Harryt, és miközben válaszolt a kérdésre szemét egy pillanatra sem vette le a kölyökről
- Csupán az Rubi, hogy a "mi kis kiválasztottunk" elfelejtette megemlíteni azt az aprócska tényt, hogy azok a muglik úgy bántak vele, mint egy elítélttel, és az alapján, amit láttam ez csak gondolom kisebb része a történteknek. Tehát megkérdezem újra, Potter, és elvárom, hogy válaszolj is rá! Mi történt abban a Merlinverte házban? - Kérdezte olyan halkan, hogy Harry félelmében elhátrált egészen a kunyhó faláig, és a félelméhez hozzájárult a bájitalmester fekete szemében lévő mérhetetlen düh is.
|
| |
| |
| |
