A sorozat újra feldolgozta Conan Doyle viktoriánus detektívjének kalandjait, olyan részletességgel, hogy olykor még a Strand magazinban megjelent eredeti 19. századi illusztrációkat is láthatjuk.

Egy márciusi estén rejtélyes küldemény érkezik a Baker Street 221/b-be. A levélen nincs keltezés, sem címzés, sem aláírás. Tartalma szerint még aznap este, pontban háromnegyed nyolckor felkeresi Sherlock Holmes magánnyomozót valaki, aki egy felmérhetetlen jelentőségű ügyben óhajt vele beszélni. A jelzett időben egy fölöttébb feltűnő öltözetű, herkulesi izomzatú férfi kopogtat Holmes ajtaján. A titokzatos idegen külleme valamiféle barbár pompát sugároz. Arca fekete maszk mögé rejtve, melyet – elmondása szerint – a fenséges személy rendelt így, kinek dolgában eljár. Két teljes évre szigorú titoktartást kér a jelenlévő Holmestól és Watson doktortól, mivel a szóban forgó kényes ügy alapjaiban rendítheti meg Európa egyik ősi, királyi házát. A skandalum okozója természetesen egy Nő – aki ezúttal Irene Adler, a szépséges mezzoszoprán, a Varsói Opera hajdani primadonnája.
Az az Irene Adler, aki a hűvös és racionális Holmes számára az egyetlen és örök asszony...

Ezúttal Sherlock Holmes (Jeremy Brett) feladata egy rejtélyes szimbólumsorozat megfejtése, ami táncoló emberkéket ábrázol. Nem könnyű a feladat, és a megbízója is egyre tanácstalanabb a birtokán felbukkanó üzenetek kapcsán. A megoldást természetesen tudja a megbízó felesége, azonban o nem árul el semmit a férjének. Így marad a legendás detektív még legendásabb agytekervényeinek az igénybevétele az ügy felgöngyölítéséhez.
Sherlock Holmes ismét megizzaszthatja az agytekervényeit, hiszen egy bonyolult rejtvény megfejtésén kell fáradoznia. Ez a feladat áll a film középpontjában, és az ehhez kapcsolódó események sorozata. A történet maga nincs túlbonyolítva, viszonylag egyszerű a vonalvezetése. Nincsenek benne hatalmas ugrások sem a helyszínek, sem a történések között, ennek ellenére végig érdekes marad a film. Bizony, ezt teszi a legenda, a név, hiszen ki ne lenne rá kíváncsi, hogy Holmes mire jön rá az eszmefuttatásai alatt. Természetesen most is a végére jár az ügynek, és egy újabb strigulát is be lehet húzni a megoldott ügyek mellé.  

Watson doktornak levelet hoz a postás egy régi, középiskolai társától, bizonyos Percy Phelpstől. Phelps, akit "ebihal"-nak csúfoltak az iskolában, kitűnő képességű fiú volt, minden megnyerhető jutalmat bezsebelt, ösztöndíjjal jutott be a Cambridge-i egyetemre és mindennek tetejében még kitűnő összeköttetései is voltak. Anyai nagybátyja volt ugyanis Lord Holdhurst, a híres konzervatív politikus. Érthető tehát, hogy tanulmányai végeztével remek állást kapott a külügyminisztériumban és tündöklő pálya előtt állt. Az előbbiek ismeretében nem csoda, hogy Watson doktort őszintén megdöbbentette a Phelpstől érkezett levél kétségbeesett tónusa. Percy ágynak esett, a levelét is másnak mondta tollba. Mindennek az oka egy szörnyű rejtély, amely ha nem tisztázódik, véget vethet szépen ívelő pályájának. Arra kéri Watsont, a régi barátot, hogy hozza magával Sherlock Holmes-t, mivel úgy érzi, csak a zseniális nyomozó tud segíteni rajta. Levele szerint rettenetes feszültségben él, minden perc örökkévalóságnak tűnik...Mi történhetett vajon azon a végzetes Májusi éjszakán a külügyminisztérium irodájában? Mi volt a titkos irat tartalma? Vajon ki irányítja a háttérből ezt a fölöttébb kényes ügyet...? Holmes és Watson haladéktalanul Wokingba utazik, hogy felderítse a titkot.

Egy koratavaszi napon, szokatlanul késői órán szépséges betolakodó jelenik meg Holmes Baker Street-i szállásán. Violet Smith kisasszony oly kemény elszánást tanúsít, hogy Holmes nem utasítja el. A kisasszony elmeséli, hogy atyja halála után édesanyjával nagy szegénységben éltek, míg egy nap megismerkedtek Mr. Carruthers-szal és Mr. Woodley-val. A két úr Dél-Afrikából érkezett, ahol Smith kisasszony néhai nagybátyja is élt, aki halála előtt arra kérte két társát, gondoskodjanak szegény rokonairól. Mr. Carruthers ennek értelmében felkérte a kisasszonyt, hogy tartson zeneórákat tízesztendős kislányának a birtokán, Chiltern Grange-ben. Idilli környezetben, békésen teltek a napok, amíg Mr. Woodley meg nem jelent a birtokon és nem kezdte udvarlásával zaklatni a kisasszonyt. Egy este a két férfi közt tettlegességig fajult a vita, és Mr. Carruthers kiutasította Mr. Woodley-t a birtokáról. Azóta Smith kisasszonyt, aki minden szombaton kerékpáron megy a vasútállomásra a londoni vonathoz, egy sötét alak követi az erdő melletti elhagyatott szakaszon, majd eltűnik, mint akit a föld nyelt el...Ki lehet a titokzatos idegen? És vajon ki lehet az új bérlő, aki a szomszédos Charlington kúriát egész nyárra kivette? Miért izgatta fel Mr. Carruthers-t a magányos biciklista híre? Holmes úgy véli Smith kisasszonyra veszély leselkedik és ha így folytatja, fölöttébb zavaros vizek felé evez... Felkerekedik hát, hogy próbára tegye feltevéseit...  

  Egy nyári éjszakán este háromnegyed tizenkettőkor megszólal a csengő Watson doktor és hitvese házának kapuján. A doktor legnagyobb meglepetésére a kapuban tanult barátja, Sherlock Holmes áll. Holmes arra hivatkozva, hogy a jó doktor elárulta, egy férfi vendég számára mindig van a házában hely - szállást kér barátjától aznap éjszakára. A karosszékbe süppedve, a dohányzacskó társaságában, hosszú hallgatás után kiböki, hogy fölöttébb rejtélyes ügy tartja fogva, s úgy érzi a megoldás elérhető közelségbe került. De csak akkor tud továbblépni, ha Watson elkíséri Aldershotba, amint a nap felkelt. Az ügy, bár nem vert fel nagy port a város határain túl, ugyancsak különleges. Barclay ezredest, a Royal Mallows gyalogezred parancsnokát holtan találták a Lachine-villában. A tragédiát megelőzően, azon a hétfői estén az ezredes hitvese, Mrs. Barclay a jótékonysági egyesület ülésére sietett. Mikor hazatért, teát kért. Férje, aki a szomszéd szobában üldögélt, hallva, hogy felesége megjött, átsétált az előcsarnokon és belépett hozzá az amúgy igen ritkán használt szalonba. Többé senki sem látta élve. Vajon a ház úrnője miért nem azonnal a hálószobájába ment szokása szerint? Miért kért ilyen késői órán teát? Mi volt a heves szóváltás, ami a szalonból kiszűrődött? Miért volt zárva belülről az ajtó és vajon hová tűnt a kulcs... Hamarosan kiderül, hogy az ügy sokkal szövevényesebb, mint első látásra gondolná az ember.

Julia Stoner húga két évvel ezelőtt különös körülmények között vesztette életét. Azóta Julia a mostohaapjával, Dr Grimsby Roylott-tal él. Holmes és Watson rájönnek, hogy a mostohaapjának van egy halálos mérgű kígyója, amellyel ismét gyilkosságra készül. De vajon mi lehet az indítéka?

Mr. Peterson, a Baker Street 221/b. túloldalán lakó küldönc karácsony napjának reggelén különös zsákmánnyal állít be Sherlock Holmes-hoz: egy hízott libát és egy viharvert kalapot tesz le a mesterdetektív asztalára. Hajnalban tett szert mindkettőre, amikor egy baráti muri után hazafelé bandukolt. A távoli gázlámpa fényénél kissé kapatos, hórihorgas alakot pillantott meg, a hóna alatt egy fehér libával. Amikor az ismeretlent néhány utcai vagány megtámadta és dulakodás kezdődött köztük, Peterson közbelépett, mire azok mind futásnak eredtek. Így maradt hátra a liba, meg a fejfedő. Holmes a szárnyast visszaadja a küldöncnek, s épp arról mesél Watson barátjának, milyen ropogós vacsora kerül majd e kaland jóvoltából Petersonék asztalára, amikor Peterson ront be a szobába, az izgalomtól lángvörös arccal. Markában egy szikrázó fényű kék követ szorongat, amelyet a felesége a liba bögyében talált. A mesébe illő kincs Morcar grófnő kék karbunkulusa, melyet már jóideje keres a rendőrség. Hogyan került a drágakő a liba bögyébe? Vajon ki lopta el? Ki lehet az a Mrs. Henry Baker, akinek a libát küldték? És kit takar a kalap bélésébe varrt H. B. monogram...? Sherlock Holmes és Watson doktor nyomozásba kezd...