Mondhatod még egy párszor. Lehet menni olvasni Közben kitaláltam, hogy mit fogok az Utolsó menedék után fordítani. Könnyedebb témát választottam, és szerintem az is tetszeni fog. Elég kevés ficcel találkoztam ebben a témában, de mindet szeretem.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Olvastam, kriti a helyén Tőlem pedig megkapod a szárnyaidat, mert egy angyal vagy amiért ilyen gyorsan olvashattam a friss fejezetet
Hm felcsigáztál Biztos tetszeni fog, eddig is mindegyik tetszett Mondjuk engem annyira nem zavar, hogy nehéz a témája egy ficcnek, de a könnyűeket is imádom
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Az üzenetet módosította: evelyn - Péntek, 2016-07-01, 20:09
Bosszúból, mert Erika nem kommentálta az utolsó két fejezetet, új történet olvasható az oldalon A címe Nixie, 21. fejezetes, de egyik fejezet sem nagyon haladja meg az 1000-es szószámot (kivéve egyet).
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Ez aztán a bosszú Olvastam és hagytam nyomot, már most tetszik Jót vigyorogtam ám azon, hogy odaírtad az elejére, hogy addig lesz nyíltan olvasható amíg én másként nem gondolom Hm kíváncsi lennék, hogy hányan szidják a nevem azok közül akik sutyiban olvastak, de nem írtak kritikát és aztán hiába akarták folytatni, már nem tudták Oké gonosz vagyok, de most még nem fújok riadót
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Jah, biztos megártott a nagy meleg Örülök, hogy tetszik, szerintem nem fogsz ebben a történetben sem csalódni. Mivel az Utolsó menedéknek mindjárt vége (a tervezett idő fele alatt), kellett egy másik történet, ami rendszeresen frissül, mert a Névtelen a hosszú (hosszabb) fejezetei miatt nem biztos, hogy annyira rendszeres lesz.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Aha rólam már leolvadt a bőröm Egészen biztos, hogy nem fogok csalódni benne. Eddig sem okozott csalódást egyik történet sem amit választottál Jó ez így. Azt már egyébként is megbeszéltük, hogy a Névtelen egy mellék meglepi, de mivel hosszú ezt nem tudod rendszeresen hozni, jó ha van egy olyan ficc ami rendszeresen tud frissülni, ugyan akkor van egy másik ami ritkábban ugyan, de azért abból is jövöget. Teljesen el vagyunk kényeztetve
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Igen, Don FBI-os viszonylatban ugyanolyan zseni mint az öccse matematika terén. Az akadémia elvégzése után a Szökevény felderítőknél volt, utána oktató volt Quanticóban, aztán vezető ügynök lett új Mexikóban, ahonnan az anyja betegségekor hazatért. L.A-ba pedig az Erőszakos bűncselekmények osztályának vezetője lett (ami a karrierje szempontjából visszalépés volt). Az első részben volt is róla szó, hogy David azért került be a csapatába, hogy súgjon a róla Mericknek (az igazgatóhelyettesnek az Los Angeles-i irodában), mert attól félt, hogy a helyére pályázik, mivel rátermettebb nála, és az övé a legtöbb megoldott ügy az irodában - és mindez még azelőtt, hogy Charlie elkezdett neki segíteni.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Bizony a testvérek zsenik a maguk területükön Emlékszem, hogy mennyire nem volt szimpatikus David mint besúgó, én akkor kifejezetten utáltam, de örülök, hogy végül a csapat teljes jogú tagjává vált. A gyilkos számok számomra igazából az Eppes fiúkról és az apjukról szól, de Don csapatának tagjaival, Larryvel és Amitával olyanok mint egy nagy család Ebbe a családba pedig nem fért bele az elején egy kém, de David jó fiú szóval most már ő is a családhoz tartozik
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Már villámlik, egyszer ideér az a nyavalyás eső Szépen haladtam az elmúlt két napban, egy darabig lesz mit olvasni, persze csak ha bírok magammal és nem töltök fel mindent egyszerre
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Nálunk még semmi jele nincs annak, hogy eső készülne, se villám, se szél, se semmi, talán majd az éjszaka közepén Én nem bánnám ha hirtelen mindent feltöltenél, mert én már minden frisst olvastam ami persze nem jelenti azt, hogy nem olvasom őket újra Ügyes vagy, tényleg sok olvasni valót kaptunk most
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Az üzenetet módosította: evelyn - Szombat, 2016-07-02, 23:40
Bosszúból, mert Erika nem kommentálta az utolsó két fejezetet, új történet olvasható az oldalon
Erika majd kommentálja az utolsó két fejezetet, amint lelkileg képes lesz rá. Szegényt nagyon megviselte. *és a nagy meleg is, mert harmadik személyként beszél magáról* A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz. >Carlos Ruiz Zafón
Erika majd kommentálja az utolsó két fejezetet, amint lelkileg képes lesz rá.
Nos, igen. Valóban ez volt a történet két legnehezebb fejezete. Magyarul szerintem még sokkal ütősebb is, mint angolul, erre én is a fordításakor döbbentem rá - nem is csodálom, hogy evelyn áttetette velem. Nekem már nem tűnt annyira vészesnek, hisz sokszor olvastam, de még nekem is bele kellett kezdenem másik történetbe, hogy ezzel tudjak haladni, mert bizony van egy hangulata.
A "bosszú történet" pedig, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog (főleg miattad választottam, mert már az első hozzászólásodból kiderült számomra, hogy ez a történet nem tetszik annyira)
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
A "bosszú történet" pedig, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog (főleg miattad választottam, mert már az első hozzászólásodból kiderült számomra, hogy ez a történet nem tetszik annyira)
Hát nem mindenki annyira elvetemülten fanatikus, mint egyesek Nekem még mindig a kedvencem az utolsó menedék, de ettől még ugyan úgy imádom a többit is. Nem számít, hogy milyen témát dolgoz fel vagy boncolgat a történet
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
A "bosszú történet" pedig, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog (főleg miattad választottam, mert már az első hozzászólásodból kiderült számomra, hogy ez a történet nem tetszik annyira)
Ezt hol írtam? Nekem nagyon is tetszik, csak az utolsó két fejezet "fáj". A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz. >Carlos Ruiz Zafón
Nagyon is, és már nyomot is hagytam magam után, mielőtt "kitennétek a szűrömet" a barátokból.
Szerk.: remélem sikerült kipihenned magad a hétvégén. A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz. >Carlos Ruiz Zafón
Az üzenetet módosította: Erika - Vasárnap, 2016-07-03, 18:41