|
|
I. Fórumsztori - Fordított világ (mentés)
|
|
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:26 | Üzenet # 101 |
 Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Miközben Piton csak reménykedni tudott, hogy az a megátalkodott hüllő pontosan hajtja végre az utasításait, mardekáros agyfélteke, mely tulajdonképpen az egész koponyáját kitöltötte - ezért is nem maradt ott már hely a szociális készségek elsajátításának (szerk.) - elkezdte kisilabizálni, hogy hogyan is fordíthatná előnyére ezt a kifacsarodott helyzetet. Elvégre nem sokszor adódik az ember életében lehetőség arra, hogy ilyen közel kerüljön Lord Voldemorthoz, már ha nem a kivégzése előtt áll. Az őrült pszihopata ráadásul úgy tűnik, hogy teljesen meg is bízik benne, és ha hihet az igencsak elborzasztó jeleknek, akkor nagyapai érzelmekkel viseltetik utóda iránt. Bár azért jó lenne tudni, hogy ez az egész katyvasz mégis hogy jött létre. Most mégis mi a helyzet a Piton házaspárral? Mégis mit csinált Dumbledore Voldemort lányával, az öreg múltja elvégre tele van homályos folttal. És hol van az a lány most? Él még egyáltalán? Tud egyáltalán arról, a nagyúr, hogy ki az apja? És ha már itt tartunk, akkor ki a "nagyanyja", ki volt az az ízléshiányban szenvedő nő, aki lefeküdt a kis Tommal? Hmmm, vajon ki főzte a szerelmi bájitalát...?
Mindegy, csak ügyesen kell játszania, ha elhiteti a papával, hogy milyen nagyon örül, hogy egymásra találtak, milyen büszke hogy az utóda lehet, s hogy milyen gonosz volt vele Dumbledore, hogy mennyire elárulta... Ezzel nem csak a Nagyúrnál szerez jó pontot, de a vén kecskének is odadörgölhet egyet. Ha Nagini, meg ilyen odaadó kis barátnak ígérkezik - igazán nem panaszkodhat, hisz nem kér sokat a hűségéért, csak hogy néha megetessék -, akkor vele könnyűszerrel üzenhet kívülre, és tarthatja a kapcsolatot Minerváékkal. Közben meg csomó hasznos információt szerezhet, és befolyásolhatja az őrült terveit. Aztán amikor itt az idő belülről sújthat le, váratlanul... És ha még közben Bellát is csicskáztathatja, akkor ez az egész olyan lesz, mint a születésnapi ajándék, elvégre ő Mardekár leszármazottja, meg Voldi kedvenc kis unokája!
***
Alastor Mordon vegyes érzelmekkel tartott az igazgatói iroda felé. Túl sokat ugyan nem tudott meg - Minerva igencsak mardekárosan csűrte-csavarta a szavakat -, de annál több ígéretet zsebelt be. Szóval Potter nem halt meg, csak álcázták, Piton meg Voldemortnál raboskodik. Így nehezebb lesz rátennie a kezét, de ha nem akarják felfedi a kis Harry kilétét, akkor Pitonnak legjobb esetben is bíróság előtt kell majd védenie magát. És ő megígérte Minervának, hogy nem engedi, hogy más aurorok tartóztassák le azt a halálfalót, és ha egyszer már a hatalmában lesz... - Erre a gondolatra ördögi vigyor ült ki csúf arcára, igen, mostanában határozottan sokat vigyorog. Nyilván csak az akció, nem, nem is, a méltó akció hiányzott az életéből eddig is. - Na persze előbb ki kell hozniuk Tudodkitől, de Malfoy pont kapóra jön ehhez...
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
Az üzenetet módosította: mzperx - Hétfő, 2012-11-05, 23:29 |
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:26 | Üzenet # 102 |
 Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Dumbledore türelmetlenül várta az ő jó öreg barátját. Ahogy teltek a percek, egyre többet gondolt arra, hogy vajon mit csinálhatnak azok ott kettesben a boszorkány lakosztályában! Nehezére esett, de igyekezett türelmesen várakozni. Sir Chadogan futott be, éppen a roxforti parkot ábrázoló festménybe:
- Elindult, már úton van, uram! - rikkantotta lelkesen.
- Köszönöm a tájékoztatást, Sir.
- "Rendtársamat mindenben segítem."* - idézte a lovagi esküjének részletét, majd távozott.
Az igazgató nyugalmat erőltetett a vonásaira, és igyekezett közömbösnek látszani. Sir Chadogan sokszor tett neki jó szolgálatot, mindig előre figyelmeztette, ha valaki hozzá igyekezett. A roxforti igazgatók kis kiváltságainak egyike - gondolta szórakozva. Az elfoglaltság látszatát keltette - mint oly sokszor -, és meglepetten nézett fel az érkezőre.
*Szent Kilián Lovagrend
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:27 | Üzenet # 103 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Erika
Bill Weasley lélekszakadva rohant a Roxfort felé, hátha ott találja Remust, ha már otthon nem volt. Az édesanyja vigasztalhatatlanul zokogott órákon keresztül, és csak a belé diktált altatófőzet tudta lecsillapítani egy kicsit!
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:27 | Üzenet # 104 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Annyira el volt foglalva keserű gondolataival, hogy a halálfalók karjaiba futott - akik Voldemort parancsára figyelték az iskolát, és ilyen kínálkozó alkalmat nem merészeltek kihagyni -, mire feleszmélt már gúzsba volt kötve, és az ismeretlen felé lebegtették.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:29 | Üzenet # 105 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Bill egy sötét veremszerű lukban tért magához, próbált felállni, de a helyiség olyan csöppnyi volt, hogy felülnie is csak nehézkesen sikerült. Próbálta felmérni, hogy hova, és hogy hogyan is került ide, de bárkik is rabolták el, nem hagytak sok időt neki. A cella ajtaja egyszerre csak kivágódott, és négy erős kar vonszolta ki. Próbált szabadulni, de azok kegyetlenül a földre nyomták, és pálcát tartottak a fejéhez, majd egy erős kéz felrántotta a fejét, és egy piros, kegyetlen szempár nézett le rá.
- Áááá, hát itt van az utódom életének egyik megkeserítője! Micsoda ajándék! Többet nem lesz lehetőséged ármánykodni ellenem, fiacskám! Példádból az egész családod tanulni fog!
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:29 | Üzenet # 106 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| - Adava Kedavra! - hallotta még a hangot, de felfogni már nem volt ideje, tompán hullott a porba a Nagyúr lábai elé. Voldemort megvetően nézett a testre: - Takarítsátok el! Tűzzétek a Roxfort kapujára, hogy hadd lássa Dumbledore talpnyaló serege!
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:30 | Üzenet # 107 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Másnap Hagrid Agyar csaholását követve sietett a nagykapuhoz. A közeli erdő békés csendjét egy fájdalom teli, állatias kiáltás verte fel. A félóriás gyengéden a karjaiba vette az élettelen testet, és megindult gyászos menetben a kastély felé. A kis Bill Weasley volt minden kis vöröshajú gyerkőc közül a kedvence. Hihetetlenül barátságos és kedves teremtés volt, teli szeretettel az erdő lakói felé...
Hagrid utálkozva tépte le nyakából a gyalázatos táblácskát, és a zsebébe tűrte.
Ez a sors vár minden vérárulóra, aki a Sötét Dinasztia ellen támad!
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:30 | Üzenet # 108 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
Bill teste bekerült a kastélyba, ezen belül is a gyengélkedőre. Mindenki, köztük a Weaslyk is sírtak - a legjobban Molly sírt. A kis Harry után elvesztette a kisfiát is - legalább is úgy tűnt. A nagy siránkozás közepette Arthur volt az, aki észrevett valamit a fia kezében. A gyertyák fényében csillogott az a tárgy, ami Bill kezében volt.
- Poppy! Mi az Bill kezében? - Kérdezte Arthur.
- Nem tudom Arthur -felelte a javasasszony. - Valamilyen bájitalnak nézem. Tetszhalotság ittala.
Állt a papíron. Az írást meglátva a javasasszony egy pillanatra elsápadt, majd arcán mosoly jelent meg és csak egy szót mondott
- Perselus - suttogta.
- Mit mondtál Poppy? - Kérdezte Molly Sírós szemmel
- Perselus! A bájital ami Bill kezében van, Perselustól származik. Ó Merlin áldja meg azt a jó embert! - mondta Poppy.
A Weaslyk értetlenül néztek rá. Nem tudták mi történt a javasasszonnyal, hogy a bájitalmestert "Jó embernek" nevezi.
- Poppy! Mit értesz azon, hogy...
De a mondatot Arthur nem tudta befejezni, mert az ágy felől érkező hang megállította. Bill kezdett el mocorogni és lassan kinyitotta a szemét.
- Apa, Anya, Fred, George, Percy, Ron, Ginny. Mit kerestek itt? És egyáltalán hol vagyok? - kérdezte értetlenül
- A Roxfortban! Biztonságban - mondta Poppy
- Jajj Bill! Édes kisfiam! Hát életben vagy Merlinek hála - mondta Molly a szemeit törölgetve.
- De hát hogy lehetséges ez? - kérdezte Arhur - Hiszen láttuk, hogy halott vagy.
- Az is voltam - felelte Bill - De Piton professzor megmentett. Tényleg hol van a professzor?
A Két Weasly összenézet. Végül Molly kérdezte meg azt, ami mindenkit érdekelt.
- Kicsikém! El tudnád mondani, hogy mi történt veled és hogy kerül a képbe Perselus? - kérdezte
- Majd később beszél róla. Most Pihennie kell. Hagyátok magára! Majd holnap újra eljöttök - mondta a javasasszony mielőtt Bill bármit is mondott volna.
Amikor a hálalfalók behozták Voldemort elé Weaslyt, Perselus is ott volt. A Nagyúr mellett állt, mint az utódja. Ezt akkor közölte velük Voldemort, mielőtt behozták volna Billt.
- Kedves barátaim!- kezdte a szónoklatát Voldemort - Azért vagytok itt most, hogy egy örömteli eseményben részt vegyetek. Közlöm veletek,hogy megtalátam a rég elvesztett unokámat. Mardekár Malazár vér szerinti leszármazottját. Ezekre a szavakra mind elkezdtek sutyorogni és mozgolódni. Bellatrix volt az aki megkérdezte persze csak alázatosan
- Uram! Megtutdhatánk ki az, akiről beszélsz?
Voldemort szeme vészesen megcsillant ennek a pimasz kérdésnek a hallatán.
- Kedves Bella! Senkinek sem kell bemutatnom úgy hiszem, hogy ki az utódom, hiszen évekig a társatok volt. Igen Bella! Látom rájöttél az utódom Perselus Piton.
Erre a szóra mindenki Perselus felé fordult, de az kifejezéstelen arccal nézet vissza a többiekre.
- Mostantól neki is ugyanolyan engedelmességgel tartoztok mint nekem. Ha ezt valaki megszegi, annak számolnia kell nem csak az én, de az utódom haragjával is.
Erre Perselus egy gúnyos mosolyt küldött Bella felé.
- De elég is volt ebből. Most hogy megismertétek a leszármazottatamat ideje, hogy ezt meg ünnepeljük. A végszóra négy őr behozott egy vörös hajú férfit. Perselus azonnal felismerte Bill Weaslyt.
-Ez a vér áruló megsértett engem! Megbántotta a utódomat. Ezért meg kell bűnhődnie. Azzal leszállt a trónjáról és Bill felé indult. Mikor odaért felrántotta a fejét és lenézett rá.
- Áááá, hát itt van az utódom életének egyik megkeserítője! Micsoda ajándék! Többet nem lesz lehetőséged ármánykodni ellenem, fiacskám! Példádból az egész családod tanulni fog!
Mielőtt bármit is tehetett volna Perselus megszólalt.
-Uram! Engedd meg, hogy én legyek az, aki elsőként bán ezzel a vérárulóval - mondta alázatosan.
Voldemort kegyetlenül felkacagott.
-Látjátok, Az utódom vért kíván és maga akarja ezt elintézni. Rendben gyermekem! Tedd azt amit jónak látsz.
Perselus csak erre az alkalomra várt. Odament a földön fekvő Billhez.
-Engedétjet el! Innentől már az enyém! - mondta az őrőknek jéghideg hangon azok nem mertek ellenkezni úgy tettetek, ahogy kérte.
Letérdelt Billhez és egy bájitalos üveget adott neki. Úgy beszélt hozzá, hogy csak ketten hallják.
- Bill,most jól figyelj rám! Azt kell tenned amit és ahogyan mondom. Az egyetlen esélyed, hogy kijuss innen az ha meghalsz. - Bill félve nézet rá, ennek ellenére folytatta. - Valószínűleg ezt fog veled történni, de nem kell félned ez a bájital lehetővé teszi, hogy egy ideig halott legyél és mindenki ebben a hitben éljen. Bízz bennem! Idd meg! - az üvegre mutatott -, és tégy úgy mintha nagyon szenvednél.
Megvárta még Bill megteszi amit kér. A látszat kedvéért, még jól pofán is vágta. Azzal felállt és visszament a Nagyúr mellé.
Bill úgy tett ahogy Perselus mondta. A bájital megivása után úgy tett,mint akinek szörnyű kínokat él át. Vonaglott és ordított.
Voldemort elégedetten küldet rá a gyilkos átkot
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:30 | Üzenet # 109 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Perselus megfagyva állt a Nagyúr oldalán. Nem, nem nem! Miért nem gondolkodott előre? Azt hitte, hogy most a Belső Kör órákig tartó szórakozása fog következni, ami persze nem jó, főként Billre nézve, de ez... Ez borzalmas következményekkel fog járni!
A nap további része csendesen telt a Roxfortban. Bill békés álomba szenderült, a Weasley család többi tagja pedig egymást váltva ült az ágya mellett. Úgy délután három óra tájban azonban változás történt a beteg állapotában. Az idősebb Weasley fiú rázkódni és remegni kezdett, a torkából pedig szinte embertelen, gurgulázó hangok törtek föl. Madam Pompfrey azonnal mellette termett, de nem tudott rájönni, hogy mi történik a páciensével. Tehetetlenül nézte, ahogy a férfi szeme megüvegesedik és a bőre egyre elszürkül. Néhány perces agónia után Bill szíve ismét megszűnt verni, a körülötte állók pedig néma értetlenséggel álltak a síri csendben.
Végül Arthur volt az aki összeszedte magát és fia mellé lépve lezárni készült a szemeit, ám ahogy végighúzta a kezét annak arcán, egy szinte fekete kéz szorította meg a karját embertelen erővel. A lezárt szemek ismét felpattantak, és élettelenül bámultak bele a megdöbbent apa tekintetébe.
Arthurnak fogalma sem volt, hogy mi történik, amíg meg nem hallotta Hermione kiáltását.
-Vigyázzatok! Ez egy infernus...!
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:31 | Üzenet # 110 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Mindenki rémülten hőkölt hátra, Molly meg ha lehet még hangosabban kezdett síni, neki túl sok volt már ez. Poppy ki is vezette, és egy csendes szobában benyugtatózta.
- Most mit tegyünk? - kérdezték egymást, és megkönnyebbültek, mikor az igazgató megjelent a javasasszony hívására.
- Arthur, ugye tudod, hogy ő már nem Bill? - tette fel a kegyetlenül hangzó kérdést Dumbledore.
Az apa összetörten zokogva, bólintott.
- Te is tudod, hogy mi az ami elpusztít egy infernust...
- Tudom, de olyan nehéz.
- Mindenki menjen ki! - rendelkezett az igazgató. megvárta míg elhagyják a gyengélkedőt felhúzott egy mágikus falat Bill ágya köré, és kimondta a varázsigét: - Pirointió!
Az ágy lángra kapott a benne fekvő testtel együtt, és pillanatok alatt megsemmisült. Dumbledore szomorúan nézte, egy újabb jó embert veszített a világos oldal.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:31 | Üzenet # 111 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Erika
- BILL! - zengett a sikoltásban az egész Odú. Négy vörös hajú fiú lélekszakadva rohant a szüleik hálószobája felé. Az ajtón benyitva édesanyjukat az ágyban hisztérikusan zokogva találták.
- Bill, kisfiam, ez nem lehet! - motyogott magában Molly.
- Anya, itt vagyok, nincs semmi baj- ölelte magához Bill az édesanyját.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:31 | Üzenet # 112 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Molly megkönnyebbülten lélegzett fel. Az egész egy rossz álom volt! De, amint megnézte ki az, aki öleli, rá kellett ébrednie, hogy az nem Bill, hanem Charlie. A valóság mázsás kőként zuhant rá, és végleg összeomlott. Hisztérikusan sikongatni kezdett, és végül Charlie-nak el kellett kábítania, hogy megóvják az elméje épségét.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:32 | Üzenet # 113 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Molly kissé kábának érezte magát, amikor megpróbálta kinyitni a szemeit. Minden homályba borult körülötte, óvatosan megpróbált felülni, amikor meghallotta, hogy valaki a szobája előtt beszél.
- ... ne aggódj apa, majd én mellette maradok! - erre felkapta a fejét. Már megint ez a hang! - Bill? - kérdezte reménykedve. Az elsötétített szobában csak azt érezte, hogy valaki mellé ül, és megöleli.
- Nem anyu, ő már nincs velünk. Csak én vagyok az. Bill... Bill most már jól van - remegett meg Charlie hangja, és még szorosabban ölelte a zokogó nőt. - Őt már nem bánthatja senki! Nekünk viszont csak a bosszú maradt!
- Nem kisfiam, ez nem igaz! - szedte össze magát a megtört anya hallva a kegyetlen hideget fia hangjában. - Hisz mi még itt vagyunk egymásnak!
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:32 | Üzenet # 114 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Erika
- Hogy ne aggódj, minden rendben van. A Nagyúrnál vendégeskedik, kér, hogy ne tégy semmi ostobaságot.
Na persze...
- Kérlek, menj vissza apához, és mondd meg neki, hogy minden rendben lesz! - azzal elfordult, hogy ellássa a manókat. Magában már terveket kovácsolt az apja kiszabadításához.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:32 | Üzenet # 115 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Perselus épp a fürdőnek titulált rettenetben tartózkodott, amikor Nagini visszatért küldetéséről. Kicsit megijedt, hogy nem találja az ő Hercegét az ágyban, de aztán megérezte a szagát, és már sietett is hozzá.
A kígyó hódolatának tárgya szíve szerint meg sem mozdult volna a szobában, de égetően szükségét érezte egy fürdőnek. Komótosan kimászott az ágyból és megindult a fürdő felé. út közben mintha hangokat hallott volna. - Merre tekeregsssz ssszépssszégem? Csussszanj felém!csomossszuk össsze a farkincssszánkat! Rakjunk tojássszokat! - Jó párszor körülnézett, de senki mást sem talált a szobában. A helyiség felülmúlta minden rémálmát, de mit volt mit tennie... Nekivetkőzött és az ezüst-kígyó csapból megengedte a meleg vizet, majd bemászott a kádba és próbált lazítani. Kicsit talán el is szunyókálhatott, mert a víz kezdett kihűlni, mikor egyszer csak valami végigcsusszant a vállán és egy része a fejére telepedett.
- Miért vedlette le a Herceg a bőrét, még nincs isssz tavasssz? - Piton ijedtében kifordult a kádból, és elterült vizesen az olajzöld csempén.
- Rosssz ssszagod van Herceg, csak nem lessszel beteg?
- Hogy...hogy mi? - próbálta összeszedni magát a varázsló, de folyton megcsúszott a vizes kövön.
- Bűssszlesssz a a pocsolyától, ésssz nincs meg a bőröd!
- Oh... - Most erre mit mondjon? - ne aggódj, mindjárt visszaveszem a... a bőröm - a kígyó erre csak csapkodott a farkával.
- A Herceg sszokkal-ssszokkal erőssszebb, mint a gasszdám! Ő ssszosze tudja levenni a bőrét, mert fél, hogy nem növessszt ujjat. - Piton lehunyta a szemeit. Meztelenül, a földön, egy óriás kígyó társaságában pont a 'bőrétől' megfosztott Nagyúr képére volt szüksége!
- Öhm... Hát igen én bármikor váltogathatom.
- Asszért vigyásssz Herceg! Nem egésszégesssz a rendsszeresssz vedlésssz!
- Szavamat adom, hogy észben fogom tartani! -ígérte komolyan a mardekáros. - Ha Minerva megint a higiéniai szokásaimmal zaklat, legközelebb csak ráuszítom Naginit.
Perselus gyorsan két lábra kecmergett, és felvette a szokásos fekete ruháit, amit a tanításhoz is használt. Majd visszasétált a szobájába és leült az ágyára.
- Mond csak, tudtál beszélni a fiúval? Jól van?
- Igen, Nagini bessszélt a tojássszoddal, de ő nem hitt nekem, pedig Nagini csak assszt mondta, amit üssszentél. De megígérte, hogy nem csinál osssztobassszágot! - Piton megkönnyebbülésen fújta ki a benntartott levegőt. De nem maradt sok ideje megkönnyebbülni, mert kopogtak az ajtaján. Nagini azonnal az ölébe csusszant, és támadóállásba helyezkedett az új ura előtt.
- Szabad! Szállj le rólam te dög!
A belépő Nagyúr igencsak meghökkent erre.
- Mit mondtál, Perssszelusssz?
- Ó... óóó, semmit, csak agyonnyom ez a bestia! Szedd le rólam! - aztán észbe kapott, hogy kinek és mit mondott. - Izé... bocsáss meg, Uram, de nem bírom el!
Voldemort ezen csak jót kuncogott, az első időben Nagika vele is ilyen lelkes volt...
- Semmi baj, kedves fiú! Örülök, hogy megkedvelt téged. Nagini, lábhoz!
- Szolgálatodra lehetek valamiben, uram?
- Nem, nem, csak tudni szerettem volna, hogy késznek érzed magad ahhoz, hogy csatlakozz hozzánk fennt, a trónteremben? Szeretnélek bemutatni, és meglepetésem is van számodra! És kérlek ne hívj uramnak, most már egy dinasztia, ööö család vagyunk! - Pitonban a vér is meghűlt. A fenének van kedve hozzá! Kész meg biztosan nem lesz rá soha... De ha az ajándék az, amire gondol, akkor jobb, ha összekapja magát.
- Természetesen nagyapám, kész vagyok - azzal felpattant, és az idősebb varázsló mellé sietett. Ám az csak összevonta a szemöldökét (ill. annak helyét, merthogy kopasz és szőrtelen).
- Csak nem akarsz így jönni? Öltözz át nyomban! Ez a gönc méltatlan Mardekár utódjához! A szekrényedben megtalálsz mindent, magam szereztem be neked... Hjaj, ne mond nekem, kedves gyermek, hogy nincs semmi ízlésed. Persze amellett a mugliimádó bolond mellett nem is csoda... Várj, majd segítek választani!
Ekkor kezdett végérvényesen kialakulni Pitonnál a migrén. Egek, mibe keveredtem! Mérget, de gyorsan!
***
Piton méltóságteljesen követte urát a trónterembe, és magabiztosan elfoglalta mellette a helyét. De semmi sem készíthette fel arra a látványra, amit az előtte térdelő egyik Weasley gyerek jelentett. Csak fél füllel hallotta Voldemortot, s magában megjegyezte, hogy "Te kopasz marha, az csak egy üstrobbanás volt!" mikor a kölyök ellene elkövetett vétkeiről szónokolt. Aztán mit volt mit tennie, igyekezett megint megmenteni mindenkinek a bőrét...
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:32 | Üzenet # 116 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Mordon a hívásra, bebicegett az igazgatói irodába. Egy nagy sóhajjal foglalt helyet a felkínált karosszékben, és fájós lábát egy puffra varázsolta. Albus teát varázsolt az asztalra, de ő leintette.
- Nincs valami erősebb? Hasogat a fránya lábam - jegyezte meg reszelősen.
Az igazgató bólintott, és elővette a komolyabb beszélgetésekre tartogatott Lángnyelv whiskyt. Mordon biccentett az üveg láttán.
- Önts egy derekas adagot, talán valamit használ - jegyezte meg, miközben a combját dörzsölgette. - Miben lehetek a szolgálatodra? - tette fel a kérdést az után, hogy már a kezében volt az aranyló nedű.
Albus hátradőlt a székében, és elgondolkodva pillantott az ex aurorra. Elhatározta nem köntörfalaz, hát belevágott:
- Mit akart tőled Minerva?
Mordon megemelte a szemöldökét, ha nem ismerte volna olyan régen Albust, ezt a kérdést most egyenesen sértőnek is találhatná.
- Az csak rá, és rám tartozik - felelte kitérően. Élesen figyelte Albust, és meglehetősen idegesnek találta.
- Alastor! Ne szórakozz velem! - csattant fel az igazgató. - Nincs most nekem türelmem ehhez, sok gond szakadt az utóbbi időben a nyakamba - magyarázkodott.
- Miféle gondok? Ugye megmondtam, hogy ne védd azt a halálfalót! - pattant fel Mordon ültéből, még a fájós lábáról is megfeledkezve.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:33 | Üzenet # 117 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Albusnál ezzel betelt a pohár. Az elmúlt hetekben minden jövőre irányuló álma összedőlt. Egy békés világot álmodott, melyben ő boldogan öregedhet meg a családjával: a fiával, az unokájával... és persze Minervával. Ehelyett ismét fájdalmat okozott a fiának, és Perselus most gyűlöli, miként úgy tűnik Harry is gyűlöli, de Perselus... a fia azt hiszi, hogy elárulta! Ez persze igaz volt, de nem akart vele rosszat, most viszont még meg sem magyarázhatja nekik, mert eltűntek, elmenekültek tőle... És akkor ez a mai hír a Prófétában, hogy Perselus gyilkos, megölte a tulajdon fiát... Tudta, hogy nem igaz! Perselus sose ártott volna a fiúnak, látta a szemében a megrendülést az első pillanatban, amikor megtudta az igazat. Szerette abban a pillanatban, jobban, mint ahogyan ő maga tette a saját gyermekével. Meghalt volna érte, ha kell, ahogyan korábban is, mikor még gyűlölte. Nem, ez egy borzalmas összeesküvés a fia ellen, miként a korábbi vérdíj is az volt. Pedig abból a bajból is alig tudta kár nélkül kimenteni. Miért akarják őt ennyire? Mit akarnak vele tenni? Mi a szándéka Tomnak? És akkor ma még Minerva is, megcsalja a legjobb barátjával... Persze nyilván valahol a nőt is elárulta, de ez nem ok arra, hogy Alastorral vigasztalódjon! De ez most nem számít. Persze számít, de most a fia élete a tét, akit az egész varázsvilág üldöz ezen vagy azon célból, meg az unokájáé, akiről azt se tudja, hogy merre keresse. Alastornak segítenie kell! Még akkor is, ha neki meg kell hunyászkodnia Minerva miatt, de nem tűri, hogy tovább sértegessék a fiát!
- Utoljára figyelmeztetlek, Alastor! Perselus nem halálfaló, ő ártatlan!
- Hmpf, persze, hova tetted az eszed, igazgató, a fiú viseli a jelet, ez pedig azt jelenti, hogy legalább egyvalakit megölt és megerőszakolt. Te is tudod, hogy mi a beavatás rituáléja! NINCS KIVÉTEL! Nem is beszélve a számtalan áldozatáról, akiket a bájitalaival kínzott.
- Perselus nem azért csatlakozott hozzájuk mert gonosz, a környezete kényszerítette rá azt az utat. - Én kényszerítettem rá.
- Hah, ez semmire se mentség azok közül, amiket szabad akaratból követett el.
- Nem mentegetni akarom őt, Alastor.
- Akkor mit akarsz?
- Meg akarom menteni. Ezek a vádak, amiket a Próféta idéz, egyszerűen hamisak.
- Miből gondolod?
- Azoknak kell lenniük!
- Hah, te és a végtelen hited! Történetesen tudom, hogy megtalálták a fiú holtestét egy mugli utcában. - Ezt Minervának se mondta el, nyilván a holttest nem igazi, de őt ez nem izgatta, ha Pitont ezzel nehéz helyzetbe hozza.
- Hogy... Hogy mi?
- Bizony, ezt nem tudtad a te kis védencedről! Hogy erre is képes? - Nem, gondolta Albus, sose feltételezte volna, de persze nem tudhatta biztosan, ő szinte semmi szerepet nem vállalt a nevelésében. A fiát a bosszúálló Elieen és az a vadbarom Tóbiás, az idősebb mardekárosok, Malfoy, a halálfalók nevelték, szinte tőlük tanult mindent. Az ő fiát, aki maga is halálfaló lett. Kínzott, ölt, erőszakolt, úgy kellett lennie, miként Alastor mondta. Sose beszélt ezekről vele, sose kérdezte, sose érdekelte... Nem, nem ismerte Perselus Pitont, nem tudta, hogy méltó-e arra, hogy a fia legyen. Nem tudta, képes-e hidegvérrel ölni. Vajon tényleg ő tette volna? Meg kell bizonyosodnia róla, de egyet tudott, ha Piton tette, ha valóban ő ölte meg az unokáját, akkor fizetni fog érte. Nem engedheti, hogy megússza, még ha a tulajdon vére is. Majd ő gondoskodik arról, hogy tisztes, fer tárgyalást kapjon. Nem hagyja teljesen magára, talán, ha több időt fordít rá a háború után még menthető, még megmenthető belőle valami...
- Alastor, kérhetek tőled valamit? Mint régi baráttól? Ha odáig fajulnak az események, szeretném, ha te gondoskodnál Perselus Pitonról, az ő... az ő letartóztatásáról.
- Hát persze, Albus - mondta az öreg auror megnyugtatóan, de belül ujjongott ettől az újabb győzelemtől. - Ne félj! Gondom lesz rá!
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:33 | Üzenet # 118 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Scale
Lucius Malfoy csak minisztériumi ügyekben használatos baglya, elsőbbségi piros csattal a lábán szélsebesen száguldott az Auror Parancsnokság felé, s minden papírrepülőt leelőzve landolt Rémszem Mordon íróasztalán. Az öreg visszakerült a Minisztériumba, s néhány hűséges beosztottjával együtt újból megnyitotta a PitonX-aktát, mikor "kiderült" hogy Harry Pottert meggyilkolták. Rémszem gyorsan kinyitotta a levelet, melyben csupán néhány sor állt:
Nálunk van, ma éjfélkor a tietek!
M.
Erika
Harry levegő után kapkodva tért magához. Körülnézve rájött, hogy még mindig a kúriában van, a manókkal. Nem törődve semmivel a kandallóhoz rohant, és egy marék Hopp-por bedobása után eltűnt a zöld lángokban.
- Nagymama! - kiabált kétségbe esve, miután kizuhant a kandallóból.
- Mi történt, Harold? - kérdezte Minerva, miközben felsegítette az unokáját a földről.
- Nagy baj van nagymama! Bill Weasley szörnyű veszélyben van. - kezdett bele Harry a magyarázatba. - Le fogják rabolni a halálfalók, és Ő meg fogja ölni - sírta el magát a fiú. Remus és Sirius összenéztek, majd felpattanva a fotelből a kandallóhoz léptek, és eltűntek a zöld lángokban.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:34 | Üzenet # 119 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Remus döbbenten nézte a fiút. Valahonnan határozottan ismerős volt neki, de nem tudta hová tenni. Amit meghallották, hogy mi olyan fontos, hogy még a testi épségét is kockáztatja érte a fiú, egyből felkerekedtek és az Odúig meg sem álltak. De már be sem léptek az ajtón, és tudták, hogy elkéstek, bentről kihallattszott Molly hangos jajveszékelése. Összenéztek, és úgy döntöttek, hogy nem zavarják meg a család gyászát, majd később visszajönnek.
- Elkéstünk - mondta Sirius, amint kiléptek a kandallóból, és elkapta az összecsuklani készülő Haroldot. - Gyere velem - támogatta át a fiút a szomszédos szobába, és ott szorosan megölelte. - Úgy örülök neki, hogy semmi bajod! De ezt ne tedd még egyszer. Már Remus is gyanakszik, és ha így folytatod lassan mindenki megtudja, hogy nem haltál meg, akkor pedig Perselus áldozata felesleges lesz.
- Értem. Bill biztos...? - kérdezte remegő szájszéllel.
- Sajnálom, de igen. Voldemort miatt már sok jó embert elveszítettünk... - sóhajtott Sirius. - Na gyere, menjünk vissza, mielőtt még utánunk jönnének.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:34 | Üzenet # 120 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Perselus ideje nagy részét a szobája nappalinak nevezhető részében töltötte, olvasott, vagy csak egyszerűen terveket kovácsolt. Néha hagyta, hogy álomba ringassa a kígyósziszegés. Máskor, ha nem jött álom a szemére a Roxfortban, mindig a laborjába vette be magát, de itt ezt ironikus módon nem tehette meg. Egyszer ugyan megpróbálta, de Voldemort tíz perc múlva rátört és ágyba parancsolta. Ez a második gyerekkor komolyan kezdte idegesíteni, még Tóbiás se állított annyi szabályt neki, mint a kedves nagypapa. Most is a heverőn lustálkodott, miközben jóféle bordói bort szopogatott a jó pár száz éves bájitalkönyve mellé, ami épp a kezébe akadt.
- Bella! - kiáltotta oda a sarokban kuporgó nőnek. Élete legszebb pillanata volt, mikor az ostoba némber nekiesett a belsőkör előtt és megvádolta, hogy érdemtelenül hízelegte be magát a Nagyúr kegyeibe. A kedves nagyapja a legkevésbé sem volt elégedett hű szolgája viselkedésével, és nyomban megtorolta az unokáján esett sérelmet. Madam Lestrage sikolyai legalább fél órán át töltötték be a tróntermet, míg végül már ő maga kért kegyelmet ennek a szánalmas teremtésnek. Persze csak a hasznosság végett. Ó a Nagyúr igazán értékelte utódja ötletét, miszerint egy kis házimanóskodás majd rendre tanítja a beképzelt boszorkányt.
- Igen Pit... Áhhh! Igen Herceg? - Érdekes módon Bella néhány szúróátok után az alfelén sokkal engedelmesebb hangulatba szokott kerülni.
- Na azért! Menj, a laborba, hozz még egy kis patkányt Nagininek!
- Igenis, Herceg, sietek, azonnal! - Piton gúnyos mosolyra húzta a száját. És még mondja valaki, hogy nem jó elnyomni az asszonynépet!
- Kössszönöm ifjú gassszdám, elkényesssztetsssz engem. - Csusszant a kígyó fel a heverőre Perselus mellé.
- Arról szó se volt, hogy az ágyamat is megosztom veled - vonta össze a szemöldökét az. - Szó se lehet róla, hogy megint engem használj tálcának az emésztésedhez!
- Nem bissszom benne, Herceg, jobb ha melletted maradok. - sziszegte vissza fontoskodva a kígyó, és úgy helyezkedett, hogy blokkolja ifjú urát az esetleges támadásoktól. Perselus pedig korábban a nehezebb úton tanulta meg, hogy egy birtokos piton, vagy anakonda, vagy bármi legyen is ez a dög, nem téríthető csak úgy el a szándékától.
- Á, Bella, már vissza is jöttél? Hol van Nagini uzsonnája?
- Bo...bocsáss meg, Herceg, de keres valaki.
- Mit állsz ott, miért nem vezeted akkor be?
- Máris, Herceg! Lucius Malfoy, uram.
- Lucius, barátom. - állt fel nehézkesen a bájitalmester. (Naginit ugyanis még le kellett lökdösnie magáról.)
- Herceg! - Hajolt meg mélyen az előkelő arisztokrata. Bár amint felegyenesedett, rögtön egy őt bizalmatlanul méregető hüllővel találta szemben magát, ettől pedig inkább gyorsan visszahajolt egészen a földig. - Öhm... Fogadd gratulációmat én és a családom nevében, Lord Mardekár, igazán... igazán szép rezidenciát alakítottál ki magadnak itt. - Mondta ki feszengve az udvarias köszöntőt, bár amikor meglátta a Piton feje fölé függesztett mágikus festményt, nyomban megfordult az arisztokratikus gyomra. Ezüst-smaragdberakásos képkeretben ott pózolt a háttérben maga Mardekár Malazár, akinek jobbja baziliszkusza fején, míg balja Voldemort Nagyúr vállán pihent. Mintketten pedig elégedett és büszke tekintettel néztek le az előttük a trónszerű székben ülő utódukra, Pitonra. Így elcsúfítani egy antik remekművet két nagyzási mániában szenvedő félvérért!
- Mellőzd a formaságokat, barátom, és ne hajbókolj itt nekem, kezdek rosszul lenni tőle.
- Sosem értettél a finomságokhoz, uram. Ezért is kért meg a Nagyúr, hogy vezesselek be mélyebben a tisztavérűek etikettjébe. Ezennel kérlek fogadd el a meghívásomat a tavaszköszöntő bálra a Black villába...
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| |
