|
|
I. Fórumsztori - Fordított világ (mentés)
|
|
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:18 | Üzenet # 81 |
 Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| – Minerva azért van itt, hogy segítsen nekem, veled kapcsolatban. Nem voltam jó apád, de szeretném jóvá tenni. Egy új V...Voldemort mentes életet kínálok neked, egy új jövőt – mondta ki Perselus a Sötét Nagyúr nevét a fiú kedvéért. – Ha ebbe belemész, megváltozik az életed, és nem csak a jó értelemben. Az összes barátodat el fogod veszíteni, de megvan az esélyed arra, hogy újból kezdhesd velük.
Harry értetlenül nézett, hirtelen nem is tudta, hogy mit válaszoljon. Sokszor kívánta már, hogy bárcsak más lenne, átlagos, hogy neki is legyenek szülei, akik szeretik, barátai, akikkel nem csak az iskolában tudna találkozni.
– Mielőtt döntesz, tudnod kell, hogy Albus a nagyapád – tette hozzá Piton csendesen.
A fiú egy csapásra mindent megértett, a döbbenet helyét átvette a jogos düh: – Dumbledore a nagyapám?! A te apád? – kiáltotta. A kedves, citromport osztogató igazgató arca megváltozott, és egy gonosz, számító arc vette át a helyét. – Egy olyan ember a rokonom, aki a saját leszármazottaival játssza a jó, és a rossz sakkjátszmáját? Az én szememben ő is csak olyan, mint Voldemort!
A csendesen figyelő Minervának egyet kellett értenie vele, és Perselus sem tiltakozott, nem védte egy szóval sem, csak annyit mondott: – Értem. – Egyetlen szót, amiben benne volt minden. Harry pedig feltette a kérdést:
– Ha igent mondok, mi fog történni?
– Megváltoztatjuk a külsőd.
– Az lehetséges?
– Igen, kétféle módon is lehetséges, de a bájitalos módszer végleges lenne, míg a varázslatból még van visszaút. – Harryt elöntötte a hála, hogy az apja még erre is gondolt, hátha időközben mégis meggondolná magát. – Nos, mi a válaszod?
Harry nem sokáig habozott.
– Benne vagyok – jelentette ki határozottan.
Minerva elérkezettnek látta az időt a közbeszólásra.
– Milyen külsőt szeretnél?
– A szemszínemet szívesen megtartanám, de tudom, hogy nem lehet, mert túlságosan is egyedi – nézett az apjára közben.
– Igen – bólintott Perselus –, az anyád szemei...
– Akkor maradjon a hajszínem, hogy legyen valami ismerős is rajtam.
– Rendben – bólintott a boszorkány. – A varázslat a Feraverto egy tartósabb változata, ami csak akkor szűnik meg, ha a ráolvasó azt hatástalanítja.
– Fájni fog? – kérdezte meg Harry.
– Nem lesz kellemes, de kibírható – felelte McGalagony helyett Piton, amivel kiérdemelt egy csodálkozó pillantást az átváltoztatástan tanárnőtől.
– Volt már, hogy az életemet mentette meg – felelte neki. – Kezdhetjük?
– Igen, persze – eszmélt fel a tanárnő. – Csukd be a szemed Harry.
Harry hosszú és bonyolult latin szavakat hallott, az arca égni kezdett, és csak nehezen állta meg, hogy nem kapjon oda. Már a tűrőképességének a határán járt, mikor a boszorkány kijelentette, hogy készen vannak. Felpattan ültéből és azon nyomban egy tükröt keresett, látni akarta, hogy milyen lett az új arca.
Nagy, csodálkozó kék szemek néztek vissza rá, a haja színe megmaradt, de a rakoncátlan tincsek helyett, engedelmesen simultak a nyakába. De tovább nem jutott.
– Stupor – mondta ki Perselus a kábító átkot, majd óvatosan elkapta az összecsukló fiút. – És most térjünk a lényegre – fordult Minerva felé. – Azt akarom, hogy Harryt vidd vissza a Roxfortba, mint az unokádat, így biztonságban lesz Albustól. Én pedig végrehajtom azt, amit elterveztem.
– De…
– Kérlek, nagymama – mondta ki Perselus azt, amit életében nem hitt volna. – Csak benned bízom. – Minerva könnyekig meghatódott, és csak egy bólintásra futotta az erejéből. – Köszönöm. Remélem Harry is megérti majd… – tette még hozzá. – Induljatok!
***
Nem egészem fél óra múlva, egy diadalittas Voldemort figyelte a megtörten előtte térdeplő bájitalmestert.
– Bocsáss meg nekem uram, nagyot hibáztam – vallotta be töredelmesen –, megöltem Harry Pottert...
Perselus mindenre elszántan jelent meg Voldemort előtt, és remélte, hogy ez a hír hamar kihozza majd a béketűréséből a Nagyurat, mert igazán szép halál az, ahol az ember az életét adhatja a fiáért.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:18 | Üzenet # 82 |
 Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| A teremben néma csend honolt, a háttérben álló halálfalók pisszenni se mertek. Uruk amúgy is igen különösen viselkedett az elmúlt hetekben, de ez a hír... Egyikük sem értette, hogy a bájitalmester miért nem fekszik már holtan előttük - titkon sokak megelégedésére -, vagy miért nem sikítozik az elviselhetetlen fájdalomtól, amit a Nagyúr cruciátusa általában elő szokott idézni köztük. Bár magukban sokan remélték, hogy a kivégzés elhúzódik majd, és nekik is jut egy darabka belőle. Piton fennhélyázó viselkedése - vérállapota ellenére - és a mesterük szemében elfoglalt helye sokakat ellenségévé tett, ha nyíltan nem is mertek ellene fellépni.
A Sötét Nagyúr hosszasan meredt áldozatára, de tekintetéből ezúttal senki sem tudta volna megjósolni, hogy mennyire is dühös az előtte lehajtott fejjel, engedelmesen térdeplő férfira. Majd felemelkedett és lassan lesétált a trónusáról. Puha léptei szinte semmilyen zajt sem okoztak, így Perselus már csak azt látta, miközben egyre feszültebben várta az érkező fájdalmat, hogy Voldemort megáll előtte. Behunyta a szemeit és nagyot sóhajtott. Itt van. Vége. Aztán csak azt érezte hogy egy csontos kéz megérinti az arcát, és beletúr a hajába. Önkéntelenül is beborzongott a tudatba, hogy ki ért hozzá éppen, és fel is készült arra hogy a hajánál fogva fogják felrántani a fejét. Ám ehelyett azok a hideg ujjak nem okoztak fájdalmat, hanem inkább szelíden simogatták őt. Majd utat találtak az álla alá és óvatosan felfelé döntötték a fejét. Pitont elfogta a pánik, nem ezt várta, nem tudta mit csináljon, ez teljesen abszurd volt. Vajon miféle őrült játékot játszik vele ez a szadista barom? Kinyitotta a szemeit, hogy rájöhessen ura szándékára, de amit ott talált azt... azt le se tudta írni.
- Állj fel hűséges Perssszelusszom! - törte meg a csendet a feketemágus, de meg sem várta, hogy Piton reagáljon, már nyúlt is a karjai alá és segített felemelkedni a teljesen összezavarodott férfinak. Majd elmosolyodott. Úgy igazából! - Nagyon büszkévé tettél engem, kedves fiú! - mondta neki szelíd hangon.
Pitonnál ez arra a napra teljesen kivágta a biztosítékot. Agya megtagadta, hogy feldolgozza a következő sokkott. Mielőtt egyetlen értelmes gondolat is megfogalmazódhatott volna benne, szervezete felmondta a szolgálatot. A Mardekár ház feje beleájult az őt tartó karok ölelésébe.
Cseberből vederbe!
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:19 | Üzenet # 83 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Minerva visszavitte Harryt a Roxfortba, egyenesen a lakosztályába. Idegesen sétált fel-alá, míg várta, hogy magához térjen. Nem merte varázslattal eszméletére téríteni, mert az utóbbi órában elég sok mágia érte a fiú fejlődő szervezetét. Feszülten figyelte, ahogy Harry megmozdul a díványon, és nem telet bele sok időbe míg kinyitotta a szemét is.
- Hol vagyok? - nézett körül csodálkozva.
- A Roxfortban.
- Apa...?
- Ő nem jött velünk, de azt akarta, hogy ezt adjam oda neked - mondta McGalagony, és egy összetekert pergament nyújtott felé.
Harry kábán nyúlt utána.
Harry!
Mire ezt olvasod, én már a Sötét Nagyúrnál leszek. Elhallgattam előled a teljes tervet... Ahhoz, hogy te megkapd a megérdemelt új életedet, én elmegyek a Nagyúrhoz, és közlöm vele a halálod tényét. A dühödet ne Minerván vezesd le, ő sem tudott erről - továbbá megkértem arra, hogy viselje gondodat, mint a nagyanyád. Ez elengedhetetlenül szükséges, ahhoz, hogy jövőd legyen...
Légy boldog, fiam.
- Ezt nem teheti! - kiáltott fel sírva, miután elolvasta a levelet.
- Mit? - kérdezett rá a boszorkány.
- Elment Voldemorthoz! Azt mondja neki, hogy meghaltam.
Minerva elfehéredett.
- Micsoda?
- Itt írja - mutatott Harry a levélre, és hagyta, hogy a professzor asszony kivegye a kezéből, és elolvassa.
- Az a bolond! - lett ideges most már Minerva is. - Meg kell állítanunk! Talán még nem késő!
- De kinek szóljunk? - kérdezte Harry.
- Egy pillanat, van egy ötletem - vette át a boszorkány az irányítást. A kandallóhoz lépett és hop-port dobott bele:
- Sirius, Remus! Van otthon valaki? Ez remek. Át tudnátok jönni? - húzódott hátra a boszorkány, és Harry már látta, hogy jönnek is.
- Ő ki? - tette fel a kérdést Sirius, amit kilépett a kandallóból.
- Ha...
- Nagymama... - kapcsolt, legalább az apja kívánságának a felét teljesítse.
- Harold... Perselus fia... A névleges unokám, most én vigyázok rá.
- Perselus fia? - döbbent meg Sirius. - Hány fia van neki? Öhm... úgy értem, jó nagy szarban van az apád kölyök. Elvitte a keresztfiam. - A francba, majdnem elszóltam magam - éles szaglását már nem tévesztette meg a külső, de belement a játékba.
Remus csak kapkodta a fejét a fejleményeken, ő már nem értett semmit.
- Ezért is hívtalak ide titeket - tördelte a kezét Minerva. - Perselus, Voldemort fogságában van.
- És Harry? - kérdezett rá Remus.
- Ő már itt van a Roxfortban - válaszolta kitérően a boszorkány.
- Ez remek hír, akkor megyek és meglátogatom, aztán megyünk Perselus után - mondta Sirius.
- Nem! Akarom mondani, Harry most nem fogadhat látogatókat, és Perselust fontos lenne minél hamarabb megtalálni, Harold miatt - mutatott Minerva a szomorú fiúra.
- Rendben, megkeressük azt az eszelőst, fel a fejjel kölyök - borzolta meg Harry haját Sirius, miközben rákacsintott.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:19 | Üzenet # 84 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| / (18) Figyelem! Gyenge idegzetűeknek ajánlom!/
Eközben Nagika jóllakottan csusszant ki a Sötétség Hercegének szobáiból és komótosan egy nyirkosabb falmélyedésbe fészkelte be magát, hogy megemészthesse a jól megszolgált vacsoráját.Mi tagadás, az a kis szőrmók tudott ám szaladni! De a kígyó nem bánta, ő élvezte a vadászatot, mely a szabadsága éveire emlékeztették őt, és az étellel is szívesen játszott, mielőtt egészben bekapta volna. Csak azon töprengett, hogy hogyan hozhatná ifjú gazdája tudtára 'jó cselekedetét". Mielőtt elszenderült volna még eszébe jutott a mestere figyelmeztetése a csontokról. Hmmm ez nem is rosssz ötlet! Meg még az is, hogy furcsán csikorog a hasa. Nagika remélte, hogy a desszert nem fogja megfeküdni a gyomrát.
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:19 | Üzenet # 85 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
Voldemort - mindenki nagy döbbenetére -, a karjaiba vette az ájult férfit, és elindult egyenesen a kialakított lakrész felé. Út közben azért még odavakantotta a halálfalóinak:
- Mit álltok itt! Ostoba banda! A gyűlésnek vége. - Azzal folytatta útját. Amint az unokájának kialakított lakrészébe ért, óvatosan lefektette az ágyra Perselust és várta, hogy felébredjen.
- Perselus... Perselus.
A bájitalmester hallotta,hogy valaki a nevét mondja, ezért lassan kinyitotta a szemét. Azt hitte hirtelen a szívverése is leáll, ugyan is Lily-t látta maga előtt. Lily bájosan mosolygott Perselus elképedt arcát látva.
- Csakhogy végre felébredtél - mondta mosolyogva.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:20 | Üzenet # 86 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Ez nem lehet igaz, biztos csak káprázik a szemem. Újra lehunyta, és mikor kinyitotta Voldemort arcát pillantotta meg közvetlen közelről. Ah, akkor már inkább az előbbi káprázat - borzongott meg.
- Végre, hogy magadhoz tértél - lelkendezett a Sötét Nagyúr -, ez mától a lakosztályod - mutatott körbe. - Valahol itt kell lennie Nagininek is, de biztosan belakott, mert nem jött elő, hiába hívtam. Most hagylak pihenni, drága fiam.
Perselus zavarodottan tekintett rá. Ennek elmentek otthonról az hétszentség! És ő még azt várta, hogy úgy megátkozza, hogy minden gondja megszűnik ebben a világban!
- Inkább hazamennék - próbálkozott.
- Nem! Mától ez az otthonod! A te helyed itt van mellettem.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:21 | Üzenet # 87 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
- De miért Nagyuram? - tette fel a kérdést remélve, hogy nem fog Voldemort kijönni abból a furcsa állapotból, amibe került.
Voldemort szemén látszott a düh szikrája, de nem akart semmi elhamarkodottat tenni annak érdekében, hogy az unokáját megnyerje, ezért azt mondta:
- Azzal ne törődj most! Majd később mindent megtudsz kedves fiam! Most pihenj! - azzal felkelt az ágyról és elindult az ajtó felé, de ott még visszafordult. - Apropó, hane tán látnád Naginit, ne ijedj meg tőle! Megtiltottam neki, hogy megtámadjon. Most pedig magadra hagylak. Szép álmokat! - mondta egy ördögi vigyor kíséretében.
Perselus az ágyon feküdt és az imént elhangzottakon töprengett. Lehet, hogy a Nagyúr teljesen megőrült, de azt el kell ismernie,hogy ráfér a pihenés - az elmúlt napok után meg pláne -, csak remélte, hogy Harry nem tesz semmi őrültséget. Ezekkel a gondolatokkal nyomta el az álom.
Álmában furcsa dolog történt. Érezte,hogy az ágy helyet valami keményen fekszik és az illatok sem emlékeztetik a "szobájára". Távolban madár csicsergést hallott és érezte, hogy egy puha kéz simogatja az arcát. Újra kinyitotta a szemét és ismét Lilyt látta, amint boldogan mosolyogva simogatja az arcát. Újra becsukta a szemét, és mikor ismét kinyitotta a látomás ugyanaz maradt.
-Lily...? - kérdezte félve, és remélte, hogy ezúttal nem a Sötét Úr szórakozik vele.
- Igen Perselus, én vagyok - mondta Lily továbbra is mosolyogva. - Végre sikerült elérnem téged.
- De hát... Hogy lehetséges ez, hiszen te halott vagy. - Akkor hirtelen bevillant neki a felismerés és úgy vágta magát ülő helyzetbe, hogy félő volt, Lily is elesik. - Akkor én most meghaltam?
- Nem Perselus, nem haltál meg - felelte Lily nevetve -, én vagyok az aki elért téged. Elhiheted, oly régóta próbálom már ezt megtenni, de valami mindig megakadályozott benne.
- Hol vagyok? - kérdezte
- Az álmodban. Ezt a világot én hoztam létre csak azért, hogy beszélgessünk. Gyere sétáljunk egy kicsit. - Lily a kezét nyújtotta Perselus felé, aki kissé tétovázva elfogatta a segítő kezet. Egymásba karolva sétáltak a tisztáson, a bájitalmester a mellette sétáló tüneményre nézet. Még ennyi év után is mélységesen szereti ezt a nőt, annak ellenére, hogy az elárulta. Boldog mosollyal tette fel a kérdést.
- Miről akarsz beszélgetni?
- A fiukról. Harryről - Felelte Lily komolyan.
Scale
Másnap az Odú lakói vérfagyasztó sikoltásra ébredtek. A két legidősebb "gyerek" Bill és Charlie, majd apjuk is követte őket le a konyhába kivont pálcával, ám a helyiségben mindössze egy könnyes szemű, megtört Mrs. Weasleyt találtak a padlón összeesve. Kezeiben a Reggeli Prófétát szorongatta.
- Mo... Molly... - Mr. Weasley letérdepelt felesége mellé, és gyengéden megsimogatta az arcát. Bill és Charlie megrendültek álltak szüleik mellett; soha nem látták még az anyjukat ennyire gyengének. - Mi történt?
- Harry... - zokogta az asszony. - Az én... kis... Harrym... - Több szót képtelen volt mondani, csupán megemelte az összegyűrt lapot. Mr. Weasley kivette a kezéből, de szinte ő is azonnal elejtette.
A két fiú döbbenten figyelte az egész főoldalt átszelő szalagcímet.
HARRY POTTER MEGHALT!
Egy személyazonosságát eltitkolni kívánó személy adta újságunk tudtára a tegnap esti órákban, miszerint a Kis Hős, Harry Potter, meghalt. Lapunk megkereste Cornelius Caramel miniszter urat, kérdésünkre, hogy igaz-e az állítás, csupán ennyit mondott:
- Még nem találtuk meg a holttestet, de nagyon valószínű, hogy a halálfaló, aki elrabolta (Perselus Piton - a szerk.) hosszas kínzás után véget vetett Mr. Potter szenvedésének. Többet én sem tudok, kérem, ne zaklassanak!
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:21 | Üzenet # 88 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Miközben Perselus álmaiban messze kalandozott és a régen halottnak hitt kedves személlyel társalgott - akire amúgy mostanában igen csak pipa volt, amiért elhallgatta előle a fiát, na meg hogy pont a halálos ellensége kezére játszott, aki amúgy sem törekedett másra diákéveiben, mint hogy megalázza, és elvegye tőle azt a kis boldogságot is, amit a Roxfort adhatott volna neki -, aközben szobájának ajtaja ismét kinyílt, és egy sötét alak lopakodott be, hogy fel ne ébressze a szendergő férfit gyógyító álmából. Megállt felette, majd hosszasan figyelte álmában, mintha meg akarta volna jegyezni minden vonását.
Voldemort - megunva a szemlélődést - előkapta a pálcáját és egy hosszas latin és párszaszóval kevert varázslatot kezdett el suttogni, miközben vadul hadonászott a pálcájával. Annak a varázslatnak az ellentettjét, amelyet egykoron ő tanított Elieennek, hogy elfedje vele a csöppnyi csecsemő kivételes adottságait, melyek azonnal leleplezték volna bárki előtt ősével való kapcsolatát. Elvégre Mardekár Malazár egyetlen leszármazottja sem érdemli meg azt a sorsot, hogy ősöktől eredő csodálatos képességeiktől megfosztassanak. Mire unokája felébred majd, egy új embernek, vagy inkább egy új varázslónak fogja magát érezni.
Úgy egy óra múlva egy önmagával igencsak elégedett Sötét Nagyúr hagyta el rokona szobáját, ám az egyik fordulóban még megállt egy pillanatra.
- Ááá, Nagini, hát itt tekeregsz. Jó hírem van, ha találkozni akarsz ifjú uraddal, csak keresd fel a szobájában. de aztán légy óvatos! Nehogy halálra rémiszd! Az az érzésem, hogy a szegény párának mostanság igencsak sok izgalomban volt része.
Ám Nagini nem sokat törődött urával. Jobban lefoglalta az, hogy nehogy ideje korán viszontlássa lakomáját. Az összes többivel meg ráér törődni utána.
***
Eközben a Roxfortban Harry - vagy inkább most már Harold -, föl-alá mászkált újdonsült nagyanyja szobájában. Egyszerűen nem tudta felfogni, hogy neki megint csak néhány nap jutott abból, hogy valakihez tartozónak érezze magát. Ám mégis, valahol a szíve legmélyén még tudta, hogy az édesapja él, életben van. Életben kell lennie! de ez nem jelenti azt, hogy jól is van, hogy nem bántották. Bár csak bizonyosságot szerezhetne. Egek, de jó lenne, ha itt lenne most mellettem Ron és Hermione. Ők biztos megnyugtatnának. És Hermionénak lenne valami jó ötlete, hogy mit tegyek. nem veszthetem el őt ilyen hamar, hisz még nem is ismerem...
A közelében ülő Minerva cseppet se érezte magát jobban. Túl azon, hogy ezért is Albust hibáztatta, amiért hosszas munkával beleverte Perselus fejébe, hogy neki mindent magának kell megoldania és ne támaszkodjon mások segítségére. na meg arról nem is beszélve, hogy ő amúgy is feláldozható mások érdekében, szeretett volna tenni valamit. remélhetőleg Siriusék jutnak valamire, de hogyan, mikor a sötétben tapogatóznak.
Információ nélkül tehetetlenek vagyunk. Segítség kéne valahonnan, de honnan. Albus még csak szóba se jöhet! ám ekkor McGalagony emlékezetében felmerült egy régi kedves barát neve. Igen ő segíthet, neki megvannak az 'alvilági' kapcsolatai is. És egykoron még a szépet is tette neki! Minerva nem vesztegette az idejét. Faképnél hagyta a tátott szájjal utána bámuló fiút, és már írta is a levelet, amelytől a megváltást várta szorongó félelmére.
Kedves Alastor!
Tudom, régen kerestelek már, de most égető szükségem van a tapasztalatodra és a segítségedre.
Nagy bajban vagyok én is és Perselus Piton is. Tudom, nem különösebben kedveled, de kérlek a kedvemért gyere el.
Jó lenne, ha találkoznánk. Minél előbb!
Roxmorts, ma este nyolc órakor. Persze csak ha megfelel.
M. M.
Néhány óra múlva múlva Alastor Mordon ördögi kacaj mellett ragadott pennát, hogy igenlő válaszát elküldhesse Minervának.
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:22 | Üzenet # 89 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Scale
Lucius Malfoy kedvelte Perselus Pitont, sőt mi több, talán még a barátjának is tekintette. Kellemesen el lehetett fiatalabb társával beszélgetni, kellően intelligens volt ahhoz képest, hogy csupán félvér, és valójában még az állandó cinizmusa, szarkazmusa sem zavarta. Most azonban, hogy Mordon ilyen ajánlatot tett neki, kötelességének érezte, hogy jó mardekároshoz híven a saját és családja jövőjét mentse, még akkor is, ha ehhez fel kell áldoznia egy barátját. Ehhez szükséges volt megtudnia, hogy egyrészt Perselus valóban megölte-e Pottert, másrészt ha igen, akkor hol van a test.
Amint a Sötét Nagyúr elhagyta Perselus szobáját, és megbizonyosodott arról, hogy a nyamvadt kígyója sem kíván közelebb menni Perselushoz, benyitott a bájitaltanár szobájába. Nem fordított sok időt arra, hogy alaposabban megszemlélje a berendezést, egyből befurakodott a férfi elméjébe, ahol semmi mást nem talált, csak egy emléket, melyen Perselus közvetlen közelről kiszórja Potterre a halálos átkot. Lucius már éppen kihúzódott volna az emlékből, mikor az hirtelen darabjaira hullott, s a szőke férfi meglepődve tapasztalta, hogy amit éppen akkor lát, az a valódi. Potter apának szólítja Pitont! Ez hihetetlen, és mégis igaz. Lucius szinte kimenekült a szobából.
Néhány órával később egy mugli szemeteskukánál tevékenykedett, s egy meggyilkolt hajléktalan férfit transzformált át Harry Potterré. Lucius arról is gondoskodott, hogy a hullát csak akkor találják meg, amikor szinte már az egész varázsvilág kétségbe van esve. Vajon valóban meghalt Harry Potter?
Még aznap este egy névtelen levelet küldött a Reggeli Prófétának Potter haláláról.
Amy
- A fiunkról. Harryről - felelte Lily komolyan.
Perselus arcáról lehervadt a mosoly. Nem értette miért kell erről beszélniük, hiszen már tett róla, hogy a fia biztonságban legyen.
- Nem kell aggódnod. Minervánál biztonságban van - mondta.
- De Harrynek nem csak biztonság kell, hanem egy család. Egy apa, aki feltétel nélkül szereti.
- Velem nem lehetne jövője.....
- Tévedsz! Igen is te vagy az akire számíthat - vágott a szavába. - Perselus csak te maradtál neki. Ne lökd el magadtól, kérlek. Szükségetek van egymásra - mondta Lily. Egy kis patakhoz értek melyben békésen folydogált a víz. Ott megálltak és a patak folyását nézték. Perselus elgondolkozott a hallottakon. Lilynek igaza van. Szereti a fiát, de mégsem lehetne vele jövője hiszen a Nagyúr egy perc nyugtot sem hagyna neki, és Albus... Róla meg nem is akar tudni. Hosszas csend után Lily ismét megszólalt.
- Gondolom tudni szeretnéd miért nem tudtál Harryről. Hidd el, el akartam mondani, de nem tudtam, hogy reagálnál rá, és ott volt James is, aki feltétel nékül szeretett, de én nem szeretettem őt. Nem akartam neki csalódást okozni, ezért hozzámentem. Akkor már terhes voltam Harryvel, de nem szűnt a szerelmem irántad. Egy idő után elmondtam Jamesnek, hogy Harry nem az ő fia. A házasságunk előtt adtam egy levelet Albusnak azzal a kikötéssel, hogy ha eljön az idő mondja el neked az igazat. Tudom nagyot hibáztam, kérlek bocsáss meg nekem.
Perselus egy ideig szóhoz sem jutott egyszerűen hihetetlen volt ez az őszinte kitárulkozás a szeretett nőtől, annak könnyáztatta szemébe nézve egyszerűen már nemtudta gyűlölni. Hiszen évekig abban a tudatban élt,hogy miatta történt az,hogy Lily elhagyta őt és másnak lett végül a felesége. Amikor véglegesen összevesztek, olyan szavakat vágtak egymás fejéhez, amit később megbántak. Perselus dühében sárvérűnek hívta és,hogy egy olyan nő mint ő nem érdemli meg, hogy boszorkány legyen. Lily erre egy mocskos halálfalónak nevezte,akinek semmi és senki sem szent, egy őrült parancsait teljesíti,aki senkit sem kímél. Most ennyi év elteltével is ez a vita számított élete legnagyobb hibájának, mert elvesztette a számára fontos nőt. Ahogy elnézet Lily bánatos arcát, a hibája még meghatározóbb lett, de ez a vallomás-mert ez az volt- meglágyította a szívét-amiről nem is tudta,hogy van még- és végül arra a megállapításra jutott,hogy megbocsájt és az egyetlen, aki elkövette ezt a hibát az ő "édesapja" Az a manipuláló vén szörnyeteg, aki nem közölte vele ezt a hírt már az elején.
- Lily nem a te hibád volt az, hogy nem tudtam Harryről, hanem Albusé, ha hamarabb értesülők erről a tényről, akkor minden másként lenne. Megbocsájtok.
- Tudod... Neked is szükséged van a boldogságra, mint mindenkinek. Neked és Harrynek is. Vedd vissza magadhoz és légy az apja. Nekem most mennem kell - mondta Lily.
- Látlak még? - kérdezte Perselus.
- Remélem minél később. Mindig veletek vagyok. - Majd egy utolsó csók kíséretében eltűnt.
Perselus ekkor ébredt fel, és tudta mit kell tennie. Vissza kell mennie Harryhez, a fiához. Ki kell jutnia innen! De hogyan?
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:22 | Üzenet # 90 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Miközben Perselus a fejét törte, hogy hogyan tudna a leggyorsabban kijutni ebből a slamasztikából, a szeme sarkából mozgást vett észre. Odakapva a fejét látta amint Voldemort Nagyúr "kis" kedvence Nagini csúszik be a hálószobájába. Sosem bírta a kígyót, mert már sokszor látta, amit urának engedelmeskedve halálra roppantotta áldozatait. Persze ő egy tudatlan állat volt, nem született gonosznak, de mivel csak a Nagyúr tudott vele kommunikálni, ő inkább megtartotta a három lépés távolságot. Így is többször találkozott vele, mint szerette volna. Nagini gyakran felkereste bájitalfőzés közben, és sütkérezett a kandalló melegében, mikor neki sürgősen el kellett készítenie a Nagyúr számára az óhajtott bájitalt, esetleg mérget. Ilyenkor az is előfordult, hogy a hozzávalók maradékát nekiadta a kígyónak, pl.: mikor neki csak a patkányfarokra volt szüksége, és nem az egész állatra.
Halk sziszegés ütötte meg a fülét, és legnagyobb döbbenetére, mikor odafigyelt értette is:
- Nagini tedd asszt, Nagini tedd amasszt. Hát már sosssem lesz nyugtom tőle? Egésssz nap csak lesssem a parancsait, de mikor az szükssségleteimről lenne szó, akkor persssze nincs sssehol. Még a Hercegtől is több törődést kaptam, pedig látssszik, hogy ő nem ssszívlel.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:22 | Üzenet # 91 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Erika
Perselus ereiben meghűlt a vér.
- Mi a jó Merlin gatyája folyik itt?
- A Herceg besszél. Nem iss tudtam, hogy a Herceg besszél a nyelvemen.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:23 | Üzenet # 92 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| - Érted, amit mondok? - bukott ki a kérdés Perselusból. Biztos megbolondultam, csak ez az egy magyarázat lehet.
- Nagini érti, amit Malazar lessszármazottja mondd neki - felelte büszkén a kígyó. - Miért nem ssszóltál eddig sssoha hozzám? Nagini jó társssassság, ésss a Nagyúr arra kért, hogy mindenben legyek a ssszolgálatodra.
- Malazar leszármazottja? Itt valami tévedés lesz, én vagyok ugyan a Mardekár-ház jelenlegi feje, de nem sok közöm van az alapítóhoz.
- Nagini tudja - sziszegte a kígyó. - A Sssötétssség Hercege, és a Nagyúr, Mardekár Malazar lessszármazottai.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:23 | Üzenet # 93 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Hogy mi? - kérdezte Piton a tőle igencsak szokatlan tompasággal. - És mondd, ki ez a Sötétség Hercege? Még nem hallottam róla. - A kígyó igencsak kuncogásra emlékeztető hangot adott ki. Tudnak egyáltalán nevetni a kígyók?
- Terméssszetessszen te vagy asssz, ifjú gassszdám! Te vagy a Ssssötétssség Hercege, hisssz te vagy a Nagyúr unokája. - Nagikának nem tűnt fel, hogy a hallgatósága egyszeriben már nem figyel rá csak sziszegte tovább, ami a szívén feküdt - és most nem Pettigrewre gondolok.
- Már régóta keresssztem a társssassságodat, de te nem figyeltél rám, te nem ssszereted Naginit. Pedig én az elssső pillanattól tudtam, hogy ki vagy. De te nem értettél, pedig Nagini ssszívessszen besszélt volna veled, mikor bánatosssz voltál. Bizony, Nagini éressszte, hogy a gassszda unokája magányosssz. De remélem mossszt már jó barátok lessszünk.
- Ööö... bocsánat nem figyeltem, mit is mondtál?
- Csak assszt, hogy remélem jó barátok lessszünk. Nagini jó kígyó, majd fog neked rágcsálókat a bájitalaidhossssz. Apropó, nincs nálad egy kisssz patkány? Nagini éhesssz.
Piton behunyta szemeit és néhányszor jó erősen pofonvágta magát, majd mikor szemeit újra kinyitotta, és még mindig a kígyó aranysárga tekintetét találta maga előtt, egy hatalmas sóhajt követve rezignáltan hátradőlt az ágyában, Nagika pedig felcsusszant mellé és szíve fölé helyezte fejét.
- Nem baj, ne ssszomorkodj Herceg, rá ér a vacsora. Nagini tud várni.
Az érzelmek valahol a nap folyamán végleg kivesztek belőle, már az se érdekelte, hogy hogyan történt midesssz, ööö... mindez. Dumbledore után Tom Denem a családfájában már csak egzotikus érdekességnek tűnt. Az egészből legalább Malazár miatt nem kell szégyenkeznie. Szóval ő a leggonoszabb Sötét Nagyúr unokája, a fény legelhivatottabb vezetőjének, Albus Dumbledore-nak fia, és a varázsvilág megmentőjének, Harry Potternek az apja. Egek, micsoda rokonság! És minden jó elrontóját az ősbűn elkövetőjénél kell keresni... A bájitalmester pedig magában megfogadta, hogy ezért feldarabolja Voldemortot, és belefőzi a legundorítóbb világos szerelmi bájitalok egyikébe...
***
Minerva fázósan húzta össze maga körül a köpenyét, miközben vendégére várt a Szárnyas Vadkanban. Szívét eltöltötte az aggodalom, s egyszersmind a remény, hogy segíthessen fiatal kollégájának, akit sokáig lenézett és megvetett, míg végül felfedezte a benne rejlő kiaknázatlan jóságot. Akkor kezdte el csak magában is keresni a hibákat, és jó sokat talált. Többet, mint szeretett volna. De most megkapta azt, amiért évek óta dolgozott, a végső feloldozást. Perselus nagymamának hívta. És ha ő maga nem is számított, vagy akart ily szoros köteléket egy volt halálfalóval, most mégis a világ legtermészetesebb dolgának tűnt, hogy anyai érzelmeit Albus Dumbledore elhagyott fiára, Perselus Pitonra vesztegeti.
Merengéséből egy sötét árnyék megjelenése rántotta ki, mely fölé tornyosult, és eltakarta tőle a gyertyák fényét.
- Jó estét, Alastor. Köszönöm, hogy eljött.
- Ugyan, ugyan Minerva, ez csak természetes - foglalt helyet a volt auror. - Szóval meséljen csak, mi van a Piton fiúval...
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:24 | Üzenet # 94 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Scale
Ám mielőtt még Minerva belefoghatott volna a mesélésbe, valaki megzavarta a beszélgetésüket.
- Áh, Minerva, Alastor, de jó hogy itt találom magukat!
Albus Dumbledore babarózsaszín talárjában igencsak elütött a Szárnyas Vadkan közegétől, de őt ez egy cseppet sem zavarta. Hátra csapta lassan térdig érő szakállát, és leült a kettős mellé. Remélte, hogy meg tudja gondjait beszélni Rémszemmel (is), hiszen ő az egyik legrégebbi barátja, rá mindig számíthatott, és most roppantul elégedett volt a helyzet alakulásával. Legalább ezután a vén auror után nem kellett kajtatnia.
Amy
Perselus egy ideig csendben figyelte Naginit. Hihetetlen volt számára, hogy érti, amit ez az állat mond. Ha ez igaz - márpedig nem lehet álom, erről a mai nap folyamán többször is meggyőződött, akkor valószínűleg Harry is képes erre - el tudja küldeni a kígyót segítségért és elhagyhatja ez a poklot, de mielőtt ezt megtenné rá kell vennie valahogy Naginit, hogy azt tegye, amit mond neki.
- Nagini! Ugye azt mondtad a barátom akarsz lenni? - kérdezte Perselus.
- Igen Nagini essszt mondta - felelte a kígyó
- Akkor meg kell tenned nekem egy szívességet! Ha ezt megteszed, akkor talán barátok lehetünk.
Ezekre a szavakra Nagini szeme felcsillant - már ahogy egy kígyó szeme tud csillogni - és izgatottan várta mit kell tennie.
- Mondd ifjú gassszdám, mit kell tennem?
Perselus halványan elmosolyodott erre az izgatottságra.
- Rendben. El kellene menned egy házba. Ott találsz egy fiút, és remélhetőleg két manót. A fiúnak a következőt kell mondanod: Harry ne aggódj, minden rendben van. A Nagyúr magánál tart, az okokról most nem beszélnék, majd ha újra találkozunk. Kérlek, ne tégy semmi ostobaságot, hagyd másokra a dolgot.
Nagini az üzenet hallatán nagy szemeket meresztett, hiszen az a Harry halott elviekben. Viszont ismerve ifjú gazdáját ezért nem kérdezett semmit.
- Csak essszt kell tennem? A fiú nem értheti assszt, amit Nagini mondd neki.
- Nem kell félned. A fiú beszél a nyelveden. Csak add át ezt az üzenetet, várd meg a választ és gyere vissza - mondta Perselus, és mielőtt a kígyó elcsúszott volna a címet is elmondta, hogy hova kell mennie.
- Értem, gassszdám! - Nagini óvatosan lecsusszant az ágyról és az ajtó felé indult, de még utánaszólt.
- Nagini! Vigyázz meg ne lásson senki, és ne beszélj senkinek az üzenetről, csak a fiúnak add át.
- Nem kell aggódnod ifjú gassszdám! Nagini tudja, hogy kell láthatatlannak lennie - mondta a kígyó és elcsúszott csendesen.
Perselus egy halvány mosollyal az arcán visszadőlt a párnára. Remélte, hogy Nagini teljesíti amit kért. Furcsa volt, de valamiért megbízott ebben kígyóban - talán azért, mert egyedül ő volt az, aki őszinte volt vele - és a legjobb az egészben, hogy a Nagyúr "kis" kedvence a barátja akar lenni, és idővel talán segít neki megszabadulni a "drága" nagyapától is.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:24 | Üzenet # 95 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Minerva legszívesebben a pokolba kívánt volna az igazgatót. Hogy neki is pont most kellett megjelennie! Elhatározta, hogy hideg és távolságtartó lesz, akkor talán ért a szóból, és minél hamarabb magukra hagyja őket.
- Albus - bólintott kimérten. - Nem számítottam arra, hogy itt is felbukkansz - jegyezte meg neki csípősen.
- Minerva drágám - felelte az igazgató, mintha mi sem történt volna. Még mindig haragszik - gondolta közben. - Talán csak Alastorral kellene beszélnem. - Öreg barátom - fordult az auror felé szívélyesen.
Mordon kedvelte Dumbledore társaságát, de nem most, mikor végre valami információt tudhatna meg Pitonról. Tudta, hogy Albus védi a bájitalmestert, ezért előtte nem tudnának nyugodtan beszélgetni.
- Minerva - fordult az átváltoztatástan tanárnő felé - jól értettem, hogy van valami jóféle whiskyd?
- Persze Alastor - kapott az alkalmon a boszorkány -, ha megbocsátasz Albus...
- Óh, már mentek is? - kérdezte az igazgató csalódottan. - Reméltem, hogy tudunk beszélni.
- Egy óra múlva felkereslek az irodádban - mondta Mordon.
- Jó - válaszolta az igazgató a távozó páros hátának. Nők, ott és akkor tapossák meg az ember szívét, ahol és amikor tudják.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:24 | Üzenet # 96 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Scale
Albus Dumbledore-t, habár annak idején a Griffendélbe osztotta be a Süveg, nem kellett félteni, ha ravaszságról volt szó. A legnagyobb bűntudat sem rengette meg lelkiállapotát, ha a Nagyobb Jóról volt szó, és most bizony úgy gondolta, ebbe a Nagyobb Jóba feltétel nélkül beletartozik az, ha kémkedik egyik legjobb barátja és szerelme után. Tudta, hogy Minerva ki fog kotyogni egy s mást Rémszemnek, és hát valljuk be, fel akart készülni arra az egy óra múlva esedékes találkozóra. Így hát jó nagy távolság után kiszórta magára a legerősebb kiábrándító bűbájt, amit csak tudott, és a párocska nyomába eredt.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:24 | Üzenet # 97 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| - Albus követ minket - jegyezte meg Mordon, miközben a csúfnevét is jelentő "rémszeme" körbeforgott. - Kiábrándító bűbájt használ, csak azt felejtette el, hogy az én mágikus szemem mindent lát.
- Ha fiatalabb lennék, gondoskodnék róla, hogy olyat lásson, ami miatt egy életre elmenne a kedve a mások utáni leskelődéstől! - jegyezte meg Minerva bosszúsan.
- Ezen könnyen segíthetünk, kedvesem - felelte Mordon, és elégedettem megpaskolta a felháborodott boszorkány fenekét. Minerva úgy lecsapta volna, hogy arról kódul, de nem tehette, helyette inkább egy kacér mosolyt villantott az ex aurorra.
A hátul lopakodó Dumbledore-t, elöntötte a féltékenység.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:25 | Üzenet # 98 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Amy
És úgy döntött ezt majd megbeszéli az ex-aurorral az irodájában ezért hagyta őket, bár ahogy a roxfort felé haladt válogatott átkokat tervezet végrehajtani volt barátján.
Mordon arcán árulkodó mosollyal odafordult Minervához ebből a boszorkány tudta, hogy sikerrel jártak. Minerva egyáltalán nem érzett bűntudatot a tette miatt ez csak egy kis ízelítő volt abból,hogy ennél rosszabbak is lesznek az agg varázslóval. A Roxfortba érve még mindig egymást átkarolva mentek a boszorkány lakosztálya felé.Belépve egy továbbra is ideges Haroldot láttak. A gyerek továbbra is fel-alá járkált és arcán színtiszta aggodalom tükröződőtt, még az ott tartozokodó Sirius és Ramus sem tudta lenyugtatni. Meglátva az érkezőket mindhárman feléjük fordúltak.
-Sirius. Ramus.-biccentett feléjük az ex-auror. Remélte, hogy Minerva lakosztályában csak ketten fognak beszélni Pitonról, de tévedett. A gyereket látva Minerva felé fordult és megkérdezte:
-Ez a gyerek meg kicsoda?-kérdezte. Minerva Büszkén kihúzta magát és úgy felelt.
-Ő itt Harold Prince. Az unokám. Úgy gondolta mégsem mondhatja azt, hogy Piton, mert akkor rájöttek volna, hogy Harry az aki itt idegeskedik.
Az "unokám" kijelentésre Mordon felhúzta sebhelyekkel borított arcán a szemöldökét, de a szobán tartozkodó Ramus is elképedt. Egyedül Sirius volt az, aki nem csodálkozott a dolgon, hiszen ő tudta ki is valójában "Harold".
Mordon volt az, aki hamarabb kapcsolt és Minervának szegezte a kérdést.
- Azt mondtad mondani akarsz valamit a Piton fiúról. megtennéd, hogy ezt közlöd velünk is?
-Egy pillanat és máris elmondom. Haroldra nézet, aki abbahagyta a járkálást a boszorkány szemébe nézet és tudta,hogy ami itt elhangzik, az nem tartozik rá.
-Harold megtennéd, hogy magunkra hagysz minket, amíg beszélgetünk.- Mondta Minerva ellenmondást nem tűrő hangon.
Harold,bár bosszantotta, hogy ismét kihagyák ezt nem tette szóvá.
- Rendben, nagyi. Úgyis el kell mennem megnézni a barátaimat.- Mondta. Azzal a lendülettel felkapat a kabátját és már kint is volt az irodából. Egyenesen a hopponálási pont felé sietett, odaérve elhoppononált és máris a Piton kúria előtt állt.Az illuzió továbbra is fent volt, de tudta, hogy csak át kell mennie és ott lesz bent a a kapu előtt. Gond nélkül bejutott,- mivel a varázslat felismerte a mágiáját és beengete- de amit ott látott megállásra késztette. A két kis manó reszketve a sarokban állt és egy hatalmas kígyó tartotta őket sakkban. Harold felismerte Naginit Voldemort kígyóját ez csak egyet jelenthet, hogy az apja halott- gondolta Harry- a kígyó valószínűleg megérezhette a szagát és felé fordult. Harold Pálcát tartó keze felé.
- Te lennél assssz a fiú, akihez a Ssssssötétssség Hercege küldött?- Kérdezte Nagini
- Ki az a sötétség hercege? És mit keresel itt? Honnan tudod a címet?- Tette fel Harold a kérdést egy szuszra.
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:25 | Üzenet # 99 |
|
Őrnagy
Csoport: Barátok
Üzenetek: 124
Kitüntetések: 5
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Hát asssz én ifjú gassszdám a Sssötétsség Hercege. Ő a Ssszötét Nagyúr unokája és Mardekár utolssszo lessszármazottja... Várjunk csak! Issszmerősssz a ssszagod! Nagini felissszmeri a gassszda utódait! Te a Herceg tojásssza vagy.
- Őöö... Bocsánat, de elvesztettem a fonalat. A kinek a mije vagyok?
- Hát te vagy a Sssötétssség Hercegének a tojásssza, te vagy Perssszelusssz Piton fia. Nagini üzenetet hossszott neked ifjú-ifjú gassszdám! - lelkendezett a kígyó, Harold pedig apjához igencsak hasonló reakciót produkált a hírre...
"Draco dormiens nunquam titillandus! - Ne ébreszd fel az alvó sárkányt!"
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-11-05, 23:25 | Üzenet # 100 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 2557
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Ez a kígyó tuti megbolondult, de legalább hírt hozott apáról, az meg, hogy mit hisz közben, az nem az én dolgom. De azért az mégis érdekes, hogy tudja, hogy ki az igazi apám...
- Mit üzent? - kérdezte kíváncsian.
- Hogy ne aggódj, minden rendben van. A Nagyúrnál vendégeskedik, kér, hogy ne tégy semmi ostobaságot.
Na persze...
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| |
