Komolyan töprengek azon, hogy a végén majd Don lesz az aki végre bevallja, hogy kicsoda ő, vagy Charlie lesz az aki szembesíteni fogja vele, hogy tudja. Hagytam egy kis nyomocskát a listát pedig már láttad
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Igen, láttam a listát, és a nyomocskát is már azóta Az ember tényleg az várja, hogy Don egyszer csak odaáll a testvére elé, és legalább neki bevallja az igazat - habár én pont a titkolódzás miatt szeretem ezt a történetet, és bármely másikat is. Hiába, szeretem a kettős személyiségeket
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Az ember tényleg az várja, hogy Don egyszer csak odaáll a testvére elé, és legalább neki bevallja az igazat - habár én pont a titkolódzás miatt szeretem ezt a történetet, és bármely másikat is. Hiába, szeretem a kettős személyiségeket.
Na igen, én is vártam, hogy mikor fog oda állni Charlie elé és legalább neki vallani, de úgy érzem Donban ennél sokkal több félelem van és ha elmondaná az igazat magáról akkor arról is beszélnie kéne, hogy miken ment keresztül, hogy Charlie megértse miért nem akart soha haza menni. Nem könnyű ez a helyzet egyiküknek sem. Én is pont ezért szeretem ezt a történetet, mert tele van titkokkal és Don elrablásával az Eppes család már nem volt olyan mint amilyennek megszoktuk és bár Don erősnek mutatja magát, de közel sem az, de ezt is remekül titkolja
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Hogy milyen is Don valójában az a második részből derül ki. Az író az elsőben csak az elrablásával, és a családba való visszakerüléssel foglalkozik. A fogságának részleteibe a második részben megy jobban bele, annak hatásaiba, és abba, hogy ezt Don hogyan is kezeli valójában. Igazándiból azt a részt sokkal jobban is szeretem, mint ezt - függetlenül attól, hogy ott három idősíkban ugrál a történet. A múlt, egy pár nappal korábbi kiváltó esemény (amivel az egész történet elkezdődik), és a jelen + a beszélgetések dr. Bradforddal.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Igen gondoltam, hogy valójában majd csak a második kötetből derül ki jobban az, hogy Don milyen ember, mi történt vele az elrablása után, hogy mit élt át a fogsága alatt és mindezt miként tudja kezelni. Engem az sem zavar, hogy ugrálnak az idősíkban, mert így sok mindenre derülhet fény és én már nagyon várom, hogy eljussunk odáig Itt is vannak utalások arra, hogy az embernek legyen elképzelése Don szenvedéseiről, de ezen kívül egyenlőre nem lehet sokat tudni, viszont lehet jókat találgatni
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Igen, találgatni itt is lehet + időrendi ugrások is vannak a történetben, csak itt nem keveredik az idősík. Itt inkább sok egymást követő jelenetből áll össze a kép.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Igen ez igaz, de én szeretem, hogy az apró elszólások alapján logikázhatok egy kicsit, hogy mi lesz. Érdekes látni, hogy sikerül-e eltalálnom vagy nem. Érdekes figyelni, hogy a szereplők miként állnak hozzá a dologhoz úgy, hogy senki nem tudja, Cook ügynök valójában Charlie elrabolt bátyja és érdekes figyelni, hogy ki és mennyi morzsát szedeget össze. Viszont nagyon várom már a második kötetet, hogy egy kicsit jobban belelássunk a múltba, jobban megérthessük Don érzéseit a szülei iránt és a félelmeit. Egyszóval ez a történet teljesen más mint amit eddig megszoktunk és pont ezért különleges. Simán el tudnám képzelni ezt a történetet ahogy megfilmesítik
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Jelentése: Numb3rs Fanatikusok Triója. Evelynnel hülyültünk, hogy megalapítom, mivel csak mi hárman olvassuk a történeteketÉs ha nagyon pihent leszek, akkor még csinálok hozzá bannert is.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly