Igazi meglepetés volt a számomra, hogy te is erre jártál ma este Köszönöm a hozzászólást.
Ilyen ez, ha az emberlánya nem tud aludni.
Nos, úgy néz ki, 13-tól megyek suliba. Ha olyan érdekes lesz, mint az előző, akkor sok új irománnyal fogok jelentkezni! A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz. >Carlos Ruiz Zafón
Egy kérdés:- Pénteken, melyik történet következő fejezete kerüljön fel?
Nos, úgy látom, hogy a választás rám lett bízva.
Én most a Névtelenre vagyok kattanva, azért amit írtál róla De ha a másikat hozod annak is fogok örülni, de a Névtelen most akkor is a bögyömben van nagyon
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Nos jó, akkor legyen a Névtelen, de aztán egy szót sem! Nem akarok semmiféle nyavalygást hallani a folytatásról. Gatyát felkötni, fent a 7. fejezet
Olvastam, hagytam nyomot is és küldtem a listát is Gonosz vagy, most még inkább akarom a folytatást, hogy közölted nem akarsz nyavalygást a folytatásról Felkötöttem a gatyát, de ettől még ugyan úgy várom a folytatását mint eddig, főleg most, hogy ilyen szinten beindultak az események
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
én személy szerint nagyon bírtam ezt a fejezetet, mikor először olvastam (és azóta is), szinte magam előtt láttam a jelenetet, ahogy Alan lekalapálja a lépcsődeszkát, és előhúzza a poros abakuszt Hát igen, Charlie is volt gyerek, hogy ennyire megmaradt benne a kedvenc játékénak az elvesztése, ez egy meghatározó emlék mindkettejüknek.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Oh igen, megértem. Én is szinte láttam magam előtt ahogy Don végig sétál fülén a telefonjával és csak úgy mellékesen megemlíti, hogy hova dugta Charlie abakuszát, majd tovább sétál és telefonál mintha mi sem történt volna, míg mindenki döbbenten néz utána és halásszák elő a lépcsődeszka alól a régi játékot Ez annyira természetesen és magától értetődőn csúszott ki Don száján, hogy észre sem vette. Nekem is az egyik kedvenc részem ez, legalább is egyenlőre, majd a továbbiakban biztosan lesz még más fejezet is ami a kedvencem lesz
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Milyen kis optimista vagy. Honnan veszed, hogy leszek még a történetben jó kis részek? Éppen most pótolom be a Hannibál elmaradt részeit, hát mondanom kell, hogy még a Gysz-ben olvasott legdurvább részek sincsenek hozzá képest sehol. Vagy csak azért gondolom így, mert ezt látom, és nem olvasom.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Oh én tudom, hogy vannak benne még jó kis részek, leszámítva a történet szálát meg a gyerekbántalmazást és azt, hogy Don miken mehetett keresztül, de egészen biztos, hogy lesznek benne még jó részek amik a kedvenceim lesznek Oh a Hannibal alapból durvább, de sokat számít, hogy látod is, nem csak olvasol róla
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Oh ne aggódj, pont azért meglepetés számomra mindig ha két frisst kapunk, mert amikor pénteken felrakod a friss fejezetet valamelyik töriből akkor nem számítok már rá, hogy szombaton is olvashatok és ilyenkor mindig helyben pattogok az örömtől
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Most üdvrivalgásba kezdtem, szegény szüleim nem tudtak mi a bajom Hm ha itt lennél mellettem akkor körbe csókolnálak, de így csak leborulok előtted és elrohanok olvasni
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Az üzenetet módosította: evelyn - Vasárnap, 2016-10-02, 13:15
Jó kis hét volt ez, a frissítések terén... de ne szokd meg, jövő héttől ismét meló, és még nem tudom, hogy hogy fogok haladni az eljövendő fejezetekkel. Most, hogy a Névtelennel is ennyire előre vagyunk, már te is láthatod, hogy miért is döntöttem a fordítása mellett. Ez a történet annyira egyedülálló, hogy nincs is hasonló a fandomban. Nagyon bírom benne Don elejtett gondolatait Terryvel kapcsolatban is, sőt, már egyre többször gondol arra, hogy megcsókolná
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.” Ciryl Vernon Conolly
Bizony, jó kis hét volt ez és méltó módon lett a hét befejezve Nem szokom meg, mert mindig ráállok a heti egy frissre, ha mégis úgy adódik, hogy kapok plusz frisst annak csak örülök, de a lényeg, hogy rendszeresen van valamiből egy friss fejezet. A mostani hétvége olyan volt, mintha előre hozták volna a karácsonyt Látom bizony és nagyon örülök, hogy lefordítod, mert ez tényleg egyedülálló történet és nagyon izgalmas, hogy miként fog alakulni a továbbiakban Don és az Eppes család sorsa Én is imádom Don gondolatait Terryvel kapcsolatban és bár oda van írva, hogy nagyon szoros barátság van köztük mégis annyira adná magát, hogy legyen köztük valami
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)